Mindenki babonás?

Valóban befolyásolják-e a sorsunkat, vagy csak szeretnénk azt hinni, hogy egy-egy fura szokás révén szerencsénk vagy boldog életünk lesz? Vajon mi az igazság a babonák körül?

Ha valamire nem találunk éssze­rű magyarázatot, hajlamosak vagyunk elhinni, hogy ez vala­mitéle csodának vagy baboná­nak köszönhető. Amikor jó vagy rossz dolog történik velünk, azt is próbál­juk valamilyen cselekedethez, csillagálláshoz vagy jelhez kötni, abban bízva, hogy ennek tu­datában majd képesek leszünk befo­lyásolni a jövőnket, a sorsunkat. Ettől a jóval nagyobb biztonságban érezzük , magunkat.

A babonák sok esetben szorosan kötődnek a hitvilághoz. Bizonyos szempontbúi van is összefüggés közülük, mert mindkettőnek az az alapja, hogy hiszünk valamiben, ami tudományosan nem bizonyított, ennek ellenére sokszor óriási segítséget jelent egy-egy dön­tés meghozatalában vagy nehéz élethelyzetek­ben. A középkorban szinte mindenki hitt a va­rázslat erejében, a boszorkányok létezésében ós a legképtelenebb babonákban. Például amikor meghalt egy előkelőség, a szolgái kör­bejárták a házát, és kiürítettek minden edényt, amelyben víz volt, nehogy megfulladjon a ha­lott lelke. Ma már nevetünk ezen, de azért le­kopogjuk a szerencsénket, és irányt változta­tunk, ha fekete macska szalad át előttünk.

Kényszerré válhat

A babona könnyebben terjed, mint az influen­za. Ha a csatádban, a munkahelyünkön vagy a baráti társaságunkban valaki gyakran figyel­meztet egy-egy babonára, akkor egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy mi is a „forgató­könyv" szerint cselekszünk. Nem köszönjük meg a gyógyszert, mert akkor nem fog hatni, a kiszóródott sóból egy csipetet átdobunk a vállunk fölött, nehogy veszekedés támadjon. Ezek a tevékenységek előbb-utóbb természe­tessé válnak, és már föl sem fogjuk, hogy amit teszünk, azt babonából tesszük.

Amíg csak néhány babonát iktatunk be az életünkbe, addig nincs különösebb baj. Ha azonban már ezek a szabályok irányítják a hétköznapjainkat, a munkánkat, a kapcso­latainkat, ha kényszeresen ismételgetünk bizonyos mozdulatokat, akkor az könnyen kényszeres neurózishoz vezethet, akár ko moly lelki problémákat okozhat. Előfordul­hat, hogy egy idő után nem bírunk ellene tenni, és csak szakember segítségévei le­szünk képesek újra normális életet élni,

A véletlenen múlik

A viselkedés lélektanát tanulmányozó szak­emberek szerint a babona tulajdonképpen egy véletlenül kialakuló feltételesreflex-kap­csolat Burrhus Frederic Skinner amerikai pszichológus, a tanuláslélektan jeles képvise­lője egy egyszerű kísérletet végzett. Galam­bokat tett egy kalitkába, és ott időnként 5 má­sodpercen keresztül enni adott nekik. Telje­sen a véletlenen múlt, hogy az etetések ide­jén egy-egy állat mit csinált. Az egyik éppen jobbra fordította a fejét akkor, amikor az ételt megkapta. Mivel ez egybeesett a mozdulat­tal, a madár később többször, egyre gyak­rabban megismételte azt. Emiatt persze az étel adása és a mozdulat sűrűbben történt egyszerre. Végül a galamb, ahányszor enni­valóhoz akart jutni, mindig elfordította a fejét. Skinner szerint bizonyos esetekben a mi ba­bonáink rögzülése szintén ilyen véletlen egy­beeséseken alapul.

Bár a babonák többsége szájról szájra ter­jed, sok esetben magunk is kialakítunk sze­mélyre szabott hiedelmeket. Ilyen például, ha valaki csak egy bizonyos tollal hajlandó aláír­ni fontos dolgokat, mert az szerencsét hoz, vagy egy bizonyos ruhadarabot mindenkép­pen viselnie kell vizsgán és más meghatáro­zó eseményeken. A babona eredetére leg­többször nem is gondolunk, csak a jelentése fontos számunkra, mivel érzelmileg hat ránk. Véd, öv, biztat, de sok esetben tilt is, mint például az, hogy újév napján ne együnk szár­nyast, mert elrepül a szerencsénk.

Forrás: vmek.niif.hu

Kép: tiranaobserver.al