Előző életünk lappangó emlékei (2. rész)
hirdetés
Már az ember veleszületett túlérzékenységének feltárása is sok esetben születés előtti élményekre vezethető vissza. A mélypszichológia visszahatoló vizsgálatai sokkal messzebbre vezetnek, mint a születés előtti, méhen belüli benyomások jelenségei. E magasabb elemzési módszerekkel felszínre hozhatják az elmúlt életek emlékezetét, s a lezárt fejezetek újra olvashatók lesznek.
A spirituális gyakorlat tapasztalataiból leszűrt, igen fontos tény az, hogy bár a múlt emlékezete csak lappangó formában van jelen, átalakítása mégis lehetséges. Ugyanaz a szerv, amely a születést lezáró aktusban az idealenyomatokat energetikai ábrákká alakítja át, ma is jelen van, és a test hétköznapi életében ennek a folyamatnak az ellenkezőjét gyakorolja. Van tehát egy szerv, amely emlékeket hajlamokká, és hajlamokat emlékekké képes átalakítani. Amikor régmúlt eseményekre kívánunk visszaemlékezni, a „mentális fordítónak" ezt a működését vesszük igénybe. A pszichoanalízis elmélete szerint a kórképző okká változott megrázkódtatás már régen gátlást szülő hajlammá lett, s az csak a páciens idegrendszerében kimutathatóan érvényesül. Mégis, a mélypszichológiai elemzés kitartó munkával felszínre hozza e lappangó emlékeket. A már energetikai elemmé alakult, kórképző csíra a mentális fordítószerv közvetítésével visszaváltozik képpé, és a beteg lelki szemei előtt megvilágosodik a kórokozó élmény.
hirdetés
A lelki átalakító berendezés ezek szerint a legrégebbi pszichikai rétegek lenyomatait is képes újraéleszteni. Erre a tulajdonságra épít az inkarnációelemzés, amely a fent említett módszert a születés előtti korszakon túlmenő időkre is kiterjeszti. Az ember kozmikus, faji történetének, az élet folyamata alatt észlelt sok millió benyomásának, egyéni fejlődésének végtelen hosszúságú panorámáját szürke agykérgének bevésett tapasztalataiból lecsapolva, képekké, emlékekké alakítja át. Ami pedig nem található a lenyomatokban, azt a psziché működésének sajátos mozgásaiból elevenítheti fel. Mert az egyéni ellenszenvek, túlérzékenységek és vonzalmak a bennük kifejezésre jutó energetikai jelleg szerint alakíthatók át az ezeket létrehozó okok képeivé. Az elmúlt inkarnációk lappangó emlékeinek életre keltése a múltban csak olyan egyéneknek sikerült, akik a lelki kultúrának legalább annyi időt szenteltek, mint a külső életsíkon való tevékenységnek.
Az előző életek tudatosítása leginkább Indiában volt sajátos kultusz tárgya, ezenkívül Tibetben, ahol az emberek nagy többségének érdeklődése transzcendens irányú. Külön vallási szekta, a tulku lámák szektája alapul a visszaemlékezés tényén. Tudvalévő dolog, hogy e közösség tagja csak olyan láma lehet, aki előző életeire pontosan visszaemlékszik, s ennek bizonyítékát adja. A tulku lámák kolostora igen nagy, és sok lakója van. Ezek szerint tehát nem áll, hogy az elmúlt életek felidézése ritka jelenség volna. A visszaemlékezés mindenesetre attól függ, mennyi időt fordítanak e képesség megszerzésére. Indiában már a legrégebbi idők óta ismeretes, és használatban van a lappangó emlékképek átalakításának gyakorlata. Az erre vonatkozó, titkos utasítás az upanisádok és a jógaszutrák alkotórésze. A nagy vallásalapítók -Buddha, Kapila, Krisna és mások - megvilágosodásuk folyamatának döntő pillanatában mind áttekintették kozmikus létük megelőző állomásait. Visszaemlékeztek a létesülés körforgásában foglyul ejtett szellemük vergődésére, s különböző életeik szenvedéseinek tanulsága hatalmas szózat formájában látott napvilágot. Buddha a szenvédés Négy Nemes Igazságát látta meg az életsorozatok panorámájában. Kapila az élet és a világlélek anyagba öltözésének színjátékát vezette le belőle.
A hermetikus etika az ismételt újraszületések keleti tanításának érvényére és a karmára alapozza tanításainak erkölcstanát. Noha ez a tan csak az egyéni pályafutás határán belül mozog, mégis a magasabb etikához vezet, ahol a mindenség egysége képezi az összekötő kapcsot az élőlények között. A reinkarnáció elve annak kifejezése, hogy minden ember többször él a földön, s az emberi lélek fejlődésének útja nem átmenetek nélküli, hanem fokozatosan táguló életkörökön vezet keresztül.