Összefüggés van az aura színe és a vallásosság között?

A keleti filozófiákban az aura az életerő jelképe. Az ezoterikus tanok hívei számára egy éteri test kisugárzása az aura. A modern tudomány – már amikor egyáltalán megnyilvánul e kérdésben – biológiai tereket emleget, amelyek elektromágneses, mágneses, elektromos és biogravitációs erőkből állnak.

Még jó, hogy mindez nem riasztotta el a kutatókat már a kezdeti időkben sem. Mindenki érezte, hogy valamilyen különleges energiáról lehet szó ebben az esetben is. Már meglepően korán, 1777-ben foglalkozott az elektromos fluidummal G. Ch. Lichtenberg. 1852-ben a német Kari von Reichenbach vélt látni az emberi testek körül egy vékony fényréteget, sőt azt is, hogy az ujjak hegyén ez a fény mintegy kifolyik az emberből. Szerinte arra érzékeny emberek megfelelő körülmények között ezt a szemükkel is láthatják. 1855-ben egy hivatásos jövendőmondó, Edwin Babbitt leírja az emberi testet, elsősorban az emberi fejet övező „pszichomagnetikus vonalakat", amelyeken ő is az aurát értette. Még azt is állította, hogy azt az erőt gondolati úton át lehet irányítani mások agyába. 1885-ben az Amerikába érkezett Nikola Tesla mint a világon az első ember végzett sajátos eletrofotózási kísérleteket – élő embereken. Nagyfeszültségű térbe állított embereket és magas frekvencián egy-egy fényképező klisére vette fel a látványt. Az önként jelentkezők túlélték a kísérletet, viszont a fényképlemezeken Tesla olyasmit láthatott, amit előtte még senki. Az elektromos hatásra az emberek körül „fénykitöréseket" figyelhetett meg. 1886-ban dr. H. Baraduc emberi kezeket és növényi leveleket fotózott és körülöttük aurát látott, amit ő „az emberi lélek fényének" nevezett el. Kiderítette, hogy az aura betegségek esetén megváltozik, és olyan fényképsorozatot tett közzé, amelyeken mindez jól látható. Vette magának a fáradságot: elment a híres keresztény csodahelyre, Lourdes-ba is, ahol állítólag szenzációs és csodálatos gyógyulások történtek. Egy biztos, Baraduc doktor aurafényképein az aura sokkal világosabb azoknál az embereknél, akik éppen elmélyülten imádkoztak, mint azoknál, akik szemlátomást földi dolgokkal, hétköznapi ügyekkel foglalatoskodtak a fotókészítés perceiben.

Ez persze nem tetszik a hivatalos tudománynak, az akadémikusok ebben ismét valamilyen vallási dolgot sejtenek-gyanítanak, és nem vesznek tudomást Baraduc bizonyítékairól. Igazából azt kell mondanunk, hogy a tudománytörténészek lennének a megmondhatói, mennyiben és milyen sokszor és milyen sok téren vetették vissza, fékezték vagy erőteljesen lassították az emberiség fejlődését ezek a vaskalaposok azzal, hogy mindent megtettek számos tudományos felfedezés elrejtéséért, elhallgatásáért. 1923-ban következtek Gurvics oroszországi kísérletei. 1927-ben Albert Nődön francia kutató felfedezte, hogy a pókok, legyek és más rovarok jelentős mennyiségű sugárzást bocsátanak ki magukból, ami már-már a radioaktív elemek sugárzásához hasonlít. Hiszen amikor rovarokat helyezett zárt térben a fotólemezekre, úgynevezett „radiofotográfiákat" kapott. Amúgy pedig azt hirdette, hogy a világmindenség egyetlen egység, amit kozmikus sugarak kötnek össze. 1928-ban felmerült egy „magyar szál" is. A később Nobeldíjat kapott Gábor Dénes (Dennis Gábor) megerősítette, hogy Gurvics professzor kísérletei és eredményei valósak voltak. 1930-ban George Lakhowsky, a radiesztézia és a paragyógyítás egyik úttörője nyilvánosságra hozta elméletét, amely szerint minden élő sejt egy elektromágneses rezonátor, amely képes nagyfrekvenciás elektromágneses sugárzást kibocsátani magából, de magába is fogadni. Lakhowsky szerint az élet sugárzásból születik, az is tartja fenn, és a halált e sugárzás valamilyen zavara okozza. 1975-ben Fritz A. Popp és Bemard Ruth kísérleti úton bebizonyítják, hogy minden élő szervezet sugárzást bocsát ki magából. Ennek nagyobb része látható fénysugarakból áll, de van benne az ultraibolya tartományból is. Popp a különleges energiával gyógyító emberek, a bioenergoterapeuták biofoton-sugárzását vizsgálja.

Azóta eltelt több mint harminc év. A világban ma már többé-kevésbé rendszeresen megrendezik az aurakutatók találkozásait, ahol fontos és érdekes munkák kerülnek elő. Manapság lassan már minden nagyobb tömeges rendezvényen, összejövetelen felbukkannak az auralátók és azok is, akik normális szolgáltatásként lefényképezik bárki auráját, hogy abból következtessenek az illetők egészségi állapotára. Mindez azonban még messze nem megnyugtató. Egyfelől auraügyben is elég keveset tudunk, másfelől a vaskalaposok sáncai e téren is erősen állnak. Auraügyben igazi kutatásokról nem tudunk – ha folynak is, hát legfeljebb titokban.