Stressz ellen transzcendentális meditációval

Akik valaha, akár csak egy kicsit is foglalkoztak ezzel a témával, azok tudják: a transzcendentális meditációt. Keletről hozták Nyugatra, és eleinte elsősorban vallásos célokat szolgált. Maharishi Mahesh Yogi volt annak idején a leglelkesebb és legismertebb szószólója, aki szüntelenül hangsúlyozta: a módszer rengeteg lehetőséget ad az embernek arra, hogy céljait megvalósítsa. Az emberek, a nagyközönség persze eleinte főleg egészségjavító, stresszellenes módszert látott benne, és sokan csak azt.

Mahesh és mások azonban ennél többnek hirdették. A transzcendentális meditáció segítségével el lehet érni magasabb tudatállapotokat, szert lehet tenni paranormális képességekre és bizonyos megvilágosodásra is.

Az egészségre gyakorolt hatását ma már talán nem kell különösebben bizonygatni és bizonyítani. Már csak azért sem, mert teljesen logikus: az az ember, aki időnként megpihen, magába mélyed, törődik önmagával pszichésen és fizikailag – nyilvánvalóan nem folytat olyan zaklatott életmódot, mint legtöbbünk. Bebizonyították, a megfelelő vizsgálatokkal, hogy akik rendszeresen végeznek meditációs gyakorlatokat, azoknál csökken a szívinfarktus kockázata, de ugyanez vonatkozik az agyi katasztrófákra és érszűkületre. Csökkenti a magas vérnyomást és természetesen az idegességet, a stresszt. Nem kétséges az sem, hogy ha az ember képes önmagát ezzel a módszerrel (is) mintegy szabályozni, saját működésére hatást gyakorolni, például magasabb tudatállapotokat elérni – akkor az visszahat az egészségére és a tudatára is. Mint azt a kaliforniai állami egyetem kutatói kiderítették, a meditációs gyakorlatok csökkentik a stroke – e rettenetes agyérgörcs, agyi katasztrófa, „szélütés" – veszélyét is. Mi több, a pár sorral előbb felsorolt nyavalyák esélyét akkor is csökkenti, ha az illető e célból nem alkalmaz semmiféle diétát és más, önkorlátozó módszereket.

Sajnos az a helyzet, hogy a kaliforniai kutatók úttörő és igen bátor kutatásait sem igazolja vissza a nagy, a hivatalos, az elfogadott tudomány. Ahogyan egy német kutatónak a münsteri egyetemen éveken át végzett ez irányú eredményeit sem fogadják el az akadémikusok, holott minden lehetséges tudományos eszközzel bizonyítást nyertek a fenti állítások. Nem csoda hát, hogy a Wolfgang Howaldhoz hasonló kutatók kénytelenek ezirányú eredményeiket transzcendentális közösségek és/vagy pszichotronikai kongresszusok közönsége előtt ismertetni, azok semmilyen módon nem kerülhetnek bele az akadémikusok által jóváhagyott tudományos vérkeringésbe. A transzcendentális meditáció technikáját állítólag tanfolyamon hat nap alatt el lehet sajátítani, azaz körülbelül 10 óra szükséges hozzá – aztán már a tanulóknak nincs is szükségük tanítóra.

Naponta kétszer, reggel és este 20-20 percet kell rászánni és – ami manapság szintén fontos lehet – nem kell hozzá megváltoztatni sem a vallásunkat, sem életmódunkat, vagy egyéb ideológiánkat, mert hiszen a transzcendentális meditáció nem kapcsolódik ilyenekhez. Nem kétséges – végeztek ugyanis ilyen vizsgálatokat –, hogy a meditáció alatt nemcsak az ember tudatállapota változhat meg, hanem a fizikai állapota is. A transzcendentális meditáció kutatásoknál hamarosan nyilvánvalóvá lett: ha a meditáló ember előbb megnyugszik, ellazul, aztán más tudatállapotba megy át – ezzel okvetlenül együttjárnak mérhető fiziológiai változások is. Kell, hogy legyenek változások, hiszen például (mint megállapították) a transzcendentális meditáció alatt az ember kevesebb oxigént fogyaszt, gyengül a pulzusa, a vérébe kevesebb oxigén jut (de ez a csökkenés persze nem éri el a szervezetre káros mértéket), a vérben csökken a tejsav- és a kortizonszint. Ugyanakkor nő az agykéreg aktivitása, és az EEG-vel is kimutatható az alfa-hullámok jelenléte. Ez az állapot nem hasonlít az álomhoz, a szaknyelv hipometabolikus éberségnek vagy őrködésnek nevezi. Tehát nem álom, nem is hipnózis, de nem is egyszerű pihenés. Megfigyelték azt is, hogy más állapotokban nem tapasztalható a két agyfélteke együttműködése, amit az értők „elektromos aktivitási koherenciának" neveznek. Vagyis van egyfajta energia, amely önmaga nem, csak a hatásai mérhetőek. A meditálások eddig ismertetett fajtái valamiképpen szétoszlottak a térben, egyszerre a szellemi és fizikai térben is – és hatottak akár a fizikailag létező és működő „vak erőkre", például a gépekre.