Ázsia ízei: Japán
hirdetés
Bizonyára nem csak én nézem irigykedve az ázsiai országok lakóinak csodálatos alakját, fiatalos mozdulatait, szép arcbőrét, ellentétben a sajátommal, amin minden nem alvással töltött óra látszik, minden falat, finom étel megtelepszik a testemen, ezzel növelve, amúgy sem csekély kilóim számát.
Irigykedem, igen, mert én nem tudom az ő titkukat, mert biztos, hogy megvan a maga módszerük arra, hogy mindig csinosak és fittek maradhassanak. Persze a rengeteg mozgás mellett, ilyen vagy olyan módon, a legjobb alapokat képezi a táplálkozás, ami nagyon egészséges, nagyon kevés,vagy szinte egyáltalán nem tartalmaz mesterséges táplálékanyagokat!
hirdetés
Japán íze, java
A japán konyhát gyakran azonosítják az ázsiai, vagy egyenesen a kínai, vagy koreai konyhával, azonban az ázsiai konyha rendkívül sokszínű és változatos, semmiképpen sem lehet azonosítani a koreai, a kínai, vagy a japán konyhát.
A japán étel kultúra rendkívül különleges, nem össze egyeztethető a kínai konyhával. A japánok nem esznek kutyát, sem tengerimalacot, sokkal kifinomultabb ízeket sorakoztatnak fel. A japán konyhára jellemző az izgalmas ízek, a szinkavalkád, ami az ételek megjelenésében látható és persze a kifogástalan, dekoratív és kiemelkedő módon kreatív tálalás.
Hatalmas különbséget jelent, hogy a japán konyha nem tálal fel zsírban totyogó fogásokat, ami igazi kalória bomba és, ami minden bizonnyal a legnagyobb különbség a japán és az európai étkezési kultúrában, az adagok mennyisége. Míg Európában, szeretünk enni, sokat, szaftosat és nagy adagokat, a japának inkább a változatosabb, egészségesebb sok kicsi adagot választják. Mivel egy étkezés sok kis fogásból áll, így a felsorakoztatott ételek, akár 8-11 fogásból is állhatnak. A japán konyhára jellemző, a könnyű, puha ételek fogyasztása és elkészítése, amik nem megterhelőek a gyomor számára.
Nagy különlegességnek számít a szószok használata. Szinte minden ételhez, fogáshoz tudnak szószokat kínálni, illetve magukban az ételekben is rengeteg íz felfedezhető, a szószoknak köszönhetően. Sokan azt mondják, hogy a japán konyha sikere és titka biztosan a szószokban rejlik, ez adja meg az igazi eszenciáját az ételeknek. Köztudott, hogy a japán konyha legfontosabb alapanyaga a rizs, amely még a 19. században luxuscikknek számított, és csak a jómódú családok juthattak hozz.
A japán konyhában és étkezésben erősen jelen van az etikett és a szabályok, amelyeket minden körülmények között be kell tartani. „Az evőpálcikákkal tilos mutogatni, rájuk ételt szúrni, lenyalni őket vagy válogatni velük. A saját evőpálcikánkat nem illik másnak felajánlani. A leves levét közvetlenül illik meginni, a darabos részét pedig a pálcikák segítségével fogyasztják. Tészta és leves evés közben – érdekes módon - nemcsak szabad, hanem egyenesen illik szürcsölni. Az étkezés végén lehetőleg soha ne hagyjunk a tányérunkon rizst, ez udvariatlanságnak, sértésnek számít. Lehetőleg ne kérjünk kést vagy egyéb nyugati evőeszközt, mert ez azt jelenti, hogy az étel ehetetlenül kemény. Az ízesítésre szolgáló szószokat ne az ételre öntsük, hanem mindig kis tányérkákba helyezzük, melyekbe a falatokat belemártjuk. A japán szokások az asztalnál fogyasztott italok tekintetében is eltér, elsősorban teát isznak hidegen vagy melegen, leggyakrabban zöld teát, de mindig ízesítés nélkül. Ha az alkoholról van szó, a japánok elsősorban sört isznak, szakét – azaz rizsbort- csak kivételes alkalmakkor. A közhiedelemmel ellentétben a szaké nem pálinka, nem főznek párlatot az alapanyagául szolgáló rizsből, hanem hordókban erjesztik.”
Mindent össze vetve ez az európai laikus számára igen idegen és bonyolult, de a kísérletezésből mindig valami jó is kisülhet! Mindenki bátran próbálja ki a japán konyhát fenntartások nélkül. Talán mi is olyan karcsúak és egészségesek lehet, mint a japán nők!