A nagyi konyhája a legfinomabb

Azt hiszem, sokan vagyunk úgy azzal, hogy nagyanyáink ételeit, süteményeit, senki más főztjéhez az ég egy adta világon nem tudjuk és szerintem nem is akarjuk hasonlítani. Ezekre az ételekre és ilyenkor mondjuk, azt hiszem, hogy ez tökéletes, vagy azt, hogy ennek az íze az igazi és utánozhatatlan.

A titkot, soha nem fogjuk megtudni miben, rejlik, szerintem ezt még senki nem fejtette meg. Talán az ízek utánozhatatlanságát a sokéves tapasztalat az ételeket készíti a család számára. Még most is jó érzéssel tölt el vissza gondolni abba, hogy unokaként a nagymama segítségére lenni a konyhában. A régi idők ételeiből néhányat össze gyűjtöttem, amit még az én nagymamám is készített. Amikor együtt főzhettünk, a munka oroszlánrészét mindig ő végezte, én csak, mint kis kukta lehettem mellette. Nem volt ezekben az ételekben semmi különleges, semmi fakszni, amit a mai konyha minden formájában megtalálhatunk. A receptek végtelenül egyszerűek voltak, mindig szezonális összetevőket tartalmaztak, mert a régi időkben, a nagymamáink idejében minden a fantáziára volt bízva. Azok, akik vidéken lakhattak igazán szerencsésnek mondhatták magukat, hiszen sokkal több hozzávalójuk lehetett, mivel sok minden megtermett a kertekben, az ültetvényeken is. Ezért most itt van néhány recept, amit mindenki elkészíthet.

Rongyos köménymagleves

Hozzávalók: 6 evőkanál liszt, 2 evőkanál olaj, 1 kiskanál köménymag, ¼ fej hagyma, 1 l víz, 2 tojás 1 evőkanál szódavíz, 1 dl tej, só, bors, petrezselyemzöld.

Elkészítés: Egy fazékban felhevítjük az olajat, 2 evőkanál liszttel, majd hozzáadjuk a köménymagot is, anélkül, hogy a lisztet hagynánk megpirulni. Felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a hagymát, megsózzuk és lefedve kb. 10 percig főzzük, majd leszűrjük, a levet pedig újra főni tesszük. Ezután elkészítjük a galuskát, vagyis, ahogy a nagymamám mindig hívta a levesbe valót, a rongyot. Ehhez négy evőkanál lisztet összekeverünk egy felvert tojással, enyhén megsózzuk, majd annyi szódavizet adunk hozzá, hogy egy legalább fél tálkányi, lágyabb állagú masszát kapjunk, vagyis a galuska tésztát. Egy evőkanálnyit a masszából félreteszünk, a többit, szépen lassan belecsurgatjuk a levesbe és addig főzzük, amíg a galuskák feljönnek a leves felszínére. Most jön a megmaradt galuskamassza, ezt felöntjük tejjel, összekavarjuk jó alaposan és így adjuk a leveshez. Végül a maradék tojást felverjük kevés sóval, serpenyőben megsütjük, felkockázzuk és a leveshez adjuk. Tálaláskor apróra vágott petrezselyemzölddel megszórjuk a levest és így kínáljuk.

Amikor már az előételnek vett leves elkészült, nm hagyhatjuk a menünket főétel nélkül sem.

Vasárnapi „paraj”

Hozzávalók: 10 dkg szalonna, 15 dkg „paraj”, ami ebben az esetben friss, zöld reteklevelet takar, de lehet bármilyen más, friss zöldség levele is, 2 maréknyi rizs, vagy árpa, ízlés szerint kapor, és csombor, valamint só, bors, kicsike fokhagyma és a tálaláshoz finom, tanyasi, házi tejföl.

Elkészítés: A zöldségleveleket jó alaposan mossuk meg, ne maradjon homok, vagy föld rajta. A száraitól megtisztítjuk, feldaraboljuk és kb. egy liter sós vízben puhára főzzük a fokhagymával együtt, majd leszűrjük. A szalonnát megpirítjuk, rátesszük a „parajt”, illetve a rizst, vagy árpát, aztán megsózzuk, borsozzuk, , hozzáadjuk a kaprot és a csombort, felengedjük félliternyi vízzel, és addig főzzük, míg a rizs megpuhul. Amikor tálaljuk fontos, hogy helyezzünk mellé egy kis tálkában tejfölt.

Kép: csakarecept.blogspot.ro