Így étkeztek a honfoglaló magyarok

Vajon mi volt Álmos és Előd kedvenc étele? Milyen fogásokért rajongott Ond, Kond, és mit ehetett ebédre Huba, Tas, meg Töhötöm? Ősi magyar étkezés a honfoglaló őseink korában.

A töltött káposzta, a paprikás krumpli és a gulyás helyett egészen másféle ételeket ettek a Kárpát-medencébe érkező elődeink. Amit ma reformnak hívunk, anno az volt a megszokott, a mindennapi étkezés alapja.

Az ősi reform konyha

Amit ma egészséges étkezésnek, tudatos táplálkozásnak nevezünk, az régen a teljesen hétköznapi, általános étkezés alapját képezte. Mi számított hétköznapinak? Rengeteg friss zöldség, gyümölcs, karakteres fűszerek, különféle méz, kása és minőségi húsok.

Mivel őseink a vándorlások során sok nép konyháját megismerték, ezért az ősi magyar konyhában különböző kultúrák étkezési szokásai elegyednek. A letelepedés után ugyan sokat változott a magyar konyha, hiszen elődeink belekezdtek a zöldségtermesztésbe és az állattartásba, de a vándorló életmód nyomán kialakult gasztronómia nyomai a mai napig fellelhetők.

Ugyanúgy, ahogy az ősi magyar térrendezést, lakberendezési kultúrát, az étkezést is az 5 elem, azaz a föld, a víz, a tűz, a levegő és a fém határozta meg. De hogy jelentek meg ezek az elemek a gyakorlatban? A vándorló életmód sajátosságaként a bográcsos ételek voltak túlnyomó többségben, vagyis az ételek a földön, fából rakott tűz fölött, fémből készült bográcshoz hasonló üstben főttek.

Gyakori volt a birkahús, a marhahús, a lóhús és a vadhús, az ételeket pedig tárkonnyal, kakukkfűvel, rozmaringgal, hagymával ízesítették. Gyakran került a tányérra friss hal, de szárított, füstölt húsokat is gyakran fogyasztottak, ugyanis sokáig elálltak, így magukkal tudták vinni, ha hosszabb útra készültek.

A kenyér nem volt olyan hangsúlyos

Az ételeket javarészt kétféleképpen készítették el: vagy a ma ismert pörkölthöz hasonló fogásként, amikhez magokat is adtak, vagy zöldségekkel vegyítve, sok vízzel felengedve, amolyan korabeli, tartalmas levesként.

Őseink a tejtermékeket is szerették, szerves részei voltak az étkezési kultúrájuknak: túrót, sajtot és vajat is készítettek, valamint tarhót, vagyis az oltott tejet is előszeretettel fogyasztották.

A zöldségek közül a gombák, a répa, a borsó, a salátafélék és a hagymafélék, a gyümölcsök közül a bogyós, vadontermő gyümölcsök, a szeder, a szamóca, az alma, valamint a körte gazdagította az étrendjüket. A húsokhoz hasonlóan a gyümölcsöket is szárították, aszalták. Az étrendjük rostban gazdag volt, amihez nemcsak az említett zöldségekből, gyümölcsökből jutottak hozzá, hanem a kásából is, amit szintén előszeretettel kanalaztak.

A kenyérfélék már a honfoglalás korában is az étkezés részét képezték, fontos alapanyagnak számítottak a gabonafélék, de a kenyér nem kapott akkora hangsúlyt, mint napjainkban. A ma ismert kenyér helyett vízzel és sóval készült, kovász nélküli kenyérlepényt ettek. Mivel a vándorlások során – érthető módon – nem építettek kemencéket, forró kövön, sütőkövön sütötték meg a kenyeret.

Az ételeket a víz mellett borral, komlóból készült erjesztett itallal, azaz korabeli sörrel és erjesztett lótejjel öblítették le.

Forrás: Nosalty

Fotókredit: Balogh Tamás