Spárga: minden, amit tudnod kell a tavaszi szezon sztárjáról

Lehet zöld, fehér vagy lila, a spárgának csak néhány hónapig tart a szezonja, úgyhogy érdemes annyiszor lecsapni rá, ahányszor csak lehet.

Könnyű elkészíteni, alacsony a kalóriatartalma, változatosan lehet feldolgozni, de nem bírja jól a tartósítást - valahogy a tavaszi, szezonális zöldek kikövetelik, hogy ne pihentessük őket sokáig, mert a medvehagyma, a cukorborsó, a kucsmagomba és a spárga is olyan tavaszi kincsek, amik frissen a legjobbak.

Mit érdemes tudni a spárgáról?

A spárga a liliomfélékhez tartozó évelő növény, amelynek a föld alatti kis gyöktörzseiből nőnek ki a spárgasípok, amelyek lényegében a növény hajtásai. Létezik belőle fehér, zöld és lila is –utóbbi, bár Olaszországban és Franciaországban elterjedt, azért néha itthon is el lehet csípni piacokon. A fehér spárgánál pedig előfordul, hogy egy kis napfény hatására a csúcsoknál lilulni kezd.

A zöld spárgát 22-27 centis méretnél szüretelik (előbbi a halványító spárga, utóbbi a közönséges zöldspárga). A fehér spárga fólia alatt terem, így mivel nem éri napfény, zöldülni sincs nagyon lehetősége, nincs benne klorofill, az íze is halványabb, másképp is kell hozzányúlni főzéskor.

Így válaszd ki a legjobbat

A spárgának magas a cukor- és rosttartalma. Betakarítás után minél tovább áll, annál keményítősebb és fásabb lesz. A fásság akkor is jellemző, ha túlérett spárga kerül a kezünkbe, hiszen minél zsengébb a síp, annál nagyobb a víztartalma, ez pedig a helyes szüretelést és a frissességet jelzi. Az igazán jó spárga feszes, nem túl vastag (maximum egy ujjnyi vastag, de abból is egy kecsesebb), nem hajlik a kezünkben, ha az ujjunkkal finoman megnyomjuk (ne tegyünk kárt senki portékájában!), akkor nem szivacsos. A zöldek végét körülbelül az egyharmaduknál le kell törni (ez ugyanis az alsó, fás része, ezt nem lehet megspórolni), aminek ha a törési felülete szép fényes, nedves, csillogó, ilyen a friss spárga.

Így lesz tökéletes

A zöld és a fehér spárga elkészítése kicsit különbözik egymástól, de szerencsére egyik fajtával sincs sok munka a konyhában. A zöldek zsengék, nyersen is fogyaszthatóak, csak az alsó részét kell meghámozni, és nagyon kevés hőkezelést igényelnek. Elég néhány percig pirítani serpenyőben vagy akár blansírozni fél percig, így lesz igazán roppanós, üde, tökéletesen “zöld” ízű, szóval mindenképp kerüld el a hosszú főzést vagy párolást. Azért ez nem jelenti azt, hogy egy tavaszi quiche vagy akár egy focaccia ne lenne szuper spárgával - hasonlóan működik, mint a medvehagyma, átadja az ízét, az állaga is remek lesz, de a friss formájához képest enyhébb az íze. A fehér spárgát mindig meg kell hámozni, ennek a csillogó héja nem olyan zsenge, mint a zöld testvérének, hőkezelés után is kellemetlenül szálas marad, ráadásul keserű is, ami egy levest is könnyen tönkrevág. Kicsivel hosszabb főzést igényel, de ennek sem kell 8-10 percnél tovább tartania.

Ami mindkét fajtára igaz, az az, hogy a csúcsuk a legzsengébb, ezért ezeket érdemes a lehető legrövidebb ideig főzni. Ha tésztához, leveshez, salátához használod, akár le is vághatod elkészítés előtt, hogy csak a legutolsó pillanatban dobd az ételhez, így biztosan nem fog szétfőni a végére.

Forrás: Nosalty