Minden idők legszebb szerelmes regényei

Imádunk olvasni, imádunk szerelmes történeteket olvasni. A valaha volt legszebb, legmegrázóbb, legmeghatóbb történetek közül olyanokat válogattunk össze, melyeket bármikor is lapozol fel, újra és újra átéled az eseményeket és az érzelmeket, a mámoros izgalomtól a fájdalmas különválásig.

Julie Orringer: A láthatatlan híd

A régimódi, történelmi részletekben és szimpatikus karakterekben gazdag romantikus dráma története 1937-ben kezdődik Budapesten. A várost a 22 éves András zsidó származása miatt elhagyni kényszerül. Tanulmányait Párizsban folytatja, fejlődését pedig nemcsak az egyetem, de Klára Morgenstern, a 31 éves balettmester is nagyban elősegíti, bár egészen más értelemben. A szintén Magyarországról emigrált lány Andrással együtt visszatér Budapestre, amikor a fiú vízuma lejár. Az ország azonban még mindig veszélyes a zsidók számára.

Az első hallásra egy tipikus második világháborús könyvnek tűnő regényben a történelem fordulatai véres hátteret adnak, ám a középpontba a szerelmi vonal kerül. Magával sodró és megrázó történet a végsőkig küzdő szereplőkkel.

Victor Hugo: A Notre Dame-i toronyőr

Mese két párizsiról, akik végre megtalálják egymást. Ennek a több mint 500 oldalas regénynek az alaphangulatát maga a francia főváros adja, a romantikából kifogyhatatlan, gyönyörű Párizs. A történet 1500 körül játszódik, jóval az Eiffel-torony, a bohém kávézók és minden más olyan szimbólum létrejötte előtt, amit ma már álmunkból felébredve is azonnal a városhoz kapcsolunk. A végtelenségig elbűvölő Esmeralda egy cigány táncoslány, az egyetlen ember, aki szegény Quasimodonak megmutatja, hogy létezik az emberi jóság. Csodálatuk egymás iránt nem lesz azonnal nyilvánvaló és nem is fut végig a teljes történeten keresztül, de természetesen a végén olyannyira elválaszthatatlanok lesznek, hogy meghalnak egymásért. De mit is érne egy szerelmes történet tragikus végzet nélkül…?

Craig Thompson: Hótakaró

Ez a 600 oldalas képregény már az írónak a vidéki Wisconsiban elszigetelten töltött, magányos gyermekkorát ábrázoló képekkel is facsarja a szívet. Hideg telek, nincstelenség, egy szexuálisan bántalmazó férfi gyerekvigyázó, mindennapos harcok a tanárokkal az iskolában. Craig öccsében talált vígaszt, akivel egy szobán osztoztak. Aztán egy keresztény táborban találkozik Rainaval, akit később meg is látogat a minnesotai “nagyvárosban” Marquetteben. Itt valami sokkal többet fedez fel, mint csupán a nagyváros létet. A két tinédzser családi drámákkal a hátuk mögött - Down-kóros testvérek, válás - most egy mágikus buborékban forr össze, ami lehetőséget ad nekik megismerni nemcsak egymást, hanem önmagukat is. De a világukat mindentől óvó buborék egyszer elkerülhetetlenül kipukkan.

Craig Thompson saját történetét mesélik el a könyv oldalai. Fájdalmas sorok, szívszaggató képek, melyeket végigkísér a takaró védelmező, külvilágból kiszakító szimbóluma. Az olvasó saját, fájdalmas emlékei is a felszínre törnek, nehéz végig olvasni a könyvet könnyek nélkül. Craig Thompson négy éven át írta életrajzi ihletésű művét, melyet 2003-as megjelenése óta számos rangos díjjal ismertek el.

Natalie Babbit: Örök kaland

Emlékezz csak vissza, amikor 12 éves kislány voltál és menthetetlenül beleszerettél egy nálad évekkel idősebb tinédzser fiúba, a bátyád barátjába vagy a tanárodba. Olyan lehetetlen, viszonzatlan és mindent romba döntő szerelmet éreztél, ami felnőttkorban már nem sokszor adatik meg. Most képzeld el, mi lett volna, ha egyszercsak utoléred korban ezt a fiút, felnőttél volna hozzá és ő is ugyanazt érezte volna, mint te. Ez történt a könyv főhősével, a kis Winnie Fosterrel, aki a jóképű és 17 éves Jesse Tuck iránt érzett olthatatlan szerelmet. A fiú, miután ivott a kertükben fakadó örök élet forrásából, benne ragad az időben, így a közte és a lány között lévő korkülönbség a semmibe vész. Az Örök kaland tulajdonképp egy gyerekeknek készült regény, melyet azonban a romantikus lelkületű felnőtteknek is érdemes levenni a könyvspolcról. Az örök élet gondolatával játszik el, miközben visszarepít gondolatban életünknek abba a szakaszába, amikor önmagában a szerelem érzésével is megelégedtünk és nem is számítottunk - korunknál fogva nem is számíthattunk - másra, minthogy csendben üldögéljünk és magunkénak tudhassuk ezt az érzést.

David Nicholls: Egy nap

Nem egy átlagos szerelmes mese ez. A regény a felnőtté válásról, a mozgalmas életről, a küzdelmekről szól. Megtalálni önmagunkat és azt, akivel leélhetjük az életünket. A történet minden évben ugyanazon a napon, július 15-én  játszódik. Végigkíséri, ahogy Emma diáklányból pincérnővé válik, a jómódú családból származó Dexter pedig a diplomaosztó után sikeres műsorvezető lesz. Kapcsolatuk alakulását két évtizeden keresztül követhetjük nyomon, mélybe hatoló jellemrajzokon át figyelve az eseményeket. Miközben a cselekmények többsége a vidámságról, az örömteli pillanatokról szól, lassacskán mégiscsak a magány emelkedik a történet középpontjába. A magány, amivel az élet szembesít minket, ha nem teszünk ellene tudatosan. Davic Nicholls őszintén és mindvégig kifinomultan ábrázolja a romantikát, miközben az élet sötét oldalát is bemutatja, ami lépten-nyomon borzasztó kompromisszumokra kényszerítik az embert.

Erich Segal: Love Story

Nehéz eldönteni, melyik a kínosabb: hogy hányszor olvastuk már a Love Story-t vagy hogy mindannyiszor úgy sírtunk rajta, mint egy összetört szívű tinédzserlány. A 2010-ben elhunyt író könyvének leghíresebb feldolgozása az 1970-ben készült film Ryan O’Neal és Ali MacGraw főszereplésével. A tehetős, Harvardra járó Oliver és a munkásosztályból származó Jenny a könyvtárban találkoznak, viszonyuk az édes udvarlásból epikus románccá fejlődik, melyben a figyelmeztető jelek után elkerülhetetlenül bekövetkezik a tragikus vég. Ha létezik olyan történet, ami sohasem lesz idejét múlt, ez az.