Száz év egyedül és magányosan

"Az a család, amelyik száz év alatt nem tudja legyőzni a magányt, nem érdemli meg az újrakezdés lehetőségét." Gabriel Garcia Márquez a XX. Század egyik legnagyobb írózsenije. Kezdeti novellái pont időben értek meg arra, hogy megszülessen egy csodálatos, mitikus remekmű, amely az író számára elhozza az igazi világhírnevet.

Az 1967-ben megjelenő Száz év magány című regénye nem csak modern társadalmi problémákat boncolgat, hanem úgy testesíti meg a tipikus dél-amerikai konfliktusokat, mintha az olvasó is a kontinens minden baját magában hordozná, teljes képet kap a fizikai és a spirituális helyzetekről is.

A regény tizennyolc hónap alatt íródott, mégis mesterű lett. A karakterek kidolgozottsága, komplexitása annyira lenyűgöző, hogy észre sem veszi a kedves olvasó és máris családtagnak érzi magát Macondo falu kicsi, ám izgalomdús életében. A történet egy teljes ciklust zár be. Száz év eseményeit mutatja be a Buendia család életéből. Fájdalmas, szomorú sorsú emberek, akik nem tudnak megbirkózni saját lelki világukkal. Hiába költözik be életükbe a szerelem, nem tudják mi az. Ezeket a férfiakat lehet igazi érzelmi analfabétáknak is nevezni. A testi vágyik kielégítésén kívül nem sokra tartják az asszonyokat. Generációkon keresztül ismétlődő nevek és sorsok fonódnak össze: Aureliano és José Arcadio a családban előforduló férfinevek. Különbség az, hogy amíg az Aurelianok gazdag gyermekáldásnak örvendenek, addig a José Arcadiók terméketlenek. Közös vonásuk pedig az üresség. Az a belső kongás, amely oka mindennek. Arra vannak ítélve, hogy legyenek álmaik, legyenek céljaik, de sose ismerjék meg a szeretetet, a szerelmet, ezáltal életük egy üres körforgás.

Marquez mágikus realizmusában minden benne van: bibliai motívumok, mesei elemek, romantikus szálak, realista leírások. A szexualitás élménye miden generációban ugyan az: érzelemmentes együttlét, gyermeknemzés, alkalmi pásztorórák, szeretők. A női frigiditás is megjelenik: a szerető, aki öregebb, csúnyább mint a feleség, megadja azt a testi kielégülést, amit otthon nem kap meg a szereplő. Olyan világ ez, ahol bármi megtörténhet, csak az nem, hogy a kemény szív meglágyul. Gyermekek nőnek fel szeretet nélkül és ugyanígy nevelik saját gyerekeiket.

Akkor mégis miért magával ragadó ez a regény?

Mert egyesíti magában mindazt, ami az ember szeretne lenni. A szereplők döntései vitathatóak, de elítélni egyiket sem lehet. Nem kimondottan mindennapi emberekről formázták a karaktereket. Igazán azonosulni nem lehet egyik Buendiával sem. Megjelenik az ördög és az angyal motívum is, ez biztosítja a kettőséget, az emberi jellem fő vonását. A bűnösök megfizetnek gaz tetteikért, a jó azonban nem kapja meg jutalmát. A szerző nem kegyes hőseihez, mindenkire ítéletet mond, amely nem a halálban testesül meg, hanem az élet viszontagságos mélységeiben.

A család problémáit saját tagjai generálják életvitelükkel. Bár a faluban sokan élnek, kevés külső szereplőt ismerünk meg. Ezért is bensőséges minden történés. A külső tényezők mellékesek, csak a belső vívódások és bizonytalanságok kapnak erőteljes párbeszédet.

Minden nő számára ajánlott elolvasni ezt a regényt. A sok férfi karakter mellett igen erős női szereplők is teret kapnak. A család védelme, a túlélés, a generációk továbbélése mindenek felett ál. Sokszor saját maguk sem értenek egyet döntéseikkel, de tudják, hogy a család számára ez fontos és jó. Bűntudat, lelkiismeret, jóság, gondoskodás- ez jellemző a Buendia nőkre, azonban mindez nem megszokott formában jelenik meg.

Aki inkább krimiket olvasna, annak is javasolni tudunk néhányat!