Törőcsik Mari és Bérczes László beszélgetőkönyve

Kovács nagyapa mozijáról és a Nagykert rózsafáiról, a pélyi templom oltáráról és a velemi diófáról, a cannes-i életműdíjról és a szomszéd Margitkáról, az angolkisasszonyokról és a főiskolai felvételiről, mesterekről és pályatársakról mesél Törőcsik Mari Bérczes László új könyvében. Az élvezettel, humorral és fájdalommal elmondott történetekből egy kivételes személyiség és egy egyszerű ember portréja rajzolódik ki.

„Kábé öt éve nyúzom Marit, hogy csináljunk könyvet. De nem akart könyvet senkivel” – emlékszik Bérczes László a kezdetekre. Végül – a „Bérczes-féle szelíd erőszak” miatt és Máhr Teréz cinkos segítségének köszönhetően – két nyáron át ültek össze Törőcsik Mari velemi házában, hogy „dolgozzanak a beszélgetőkönyvön”.

„Izgulok is folyamatosan. Tudok-e jól kérdezni, felkészült leszek-e, tudok-e, tudunk-e jelen időt lopni a milliószor elmondott történetekbe? Lesznek-e soha el nem mondott történetek? Leszek-e méltó partner, aki pont akkor szól és jól, amikor kell, aki nem erőszakos, de nem is béna jámbor? És hogy megértik-e majd az olvasók, legyenek akár érintettek, hogy nem a tények fontosak, hisz tudhatjuk, semmi sem úgy volt, és ki tudja pontosan, hogyan is volt. A fontos az az ember, akit Törőcsik Marinak hívnak” – írja Bérczes László ezekről a nyári velemi beszélgetésekről.

A hosszú és érdekfeszítő beszélgetésfolyamban ugyanúgy benne van a pélyi kislány ártatlan és naiv derűje, mint az élettől elköszönő, bölcs asszony fanyar humora. Számtalan izgalmas történettel találkozhat az olvasó: ezek részben személyes, családi epizódok nagyszülőkről, szülőkről, testvérekről, szerelmekről és férjekről, és persze Törőcsik Mari lányáról és fogadott fiáról, művészekről, rendezőkről és színésztársakról.

Beszélgetnek, sört pattintanak, és örülnek, hogy süt a nap. Törőcsik Mari fesztelenül mesél, és mindketten tudják, hogy az emlékezet néha botlik, szalajt. Nem is az itt a lényeg, hogy napra pontosan mi történt ennek a rendkívüli művésznek az életében, hanem – ahogy Bérczes László mondja – azt keressük, ki az az ember, akit Törőcsik Marinak hívnak. Hogyan él, hogyan közlekedik az emberek között, hogyan gondolkodik. Hogyan tekint a világra. Sőt bármilyen önző szándék, arra hívom az olvasót, hogy Mari tekintetével nézzen a világra, amikor ezzel a könyvvel találkozik. Azért akarom ezt, mert szerintem jó dolog így nézni a világra. Az az egyszerű mondat jut eszembe, amit Zsótér mondott a Brand kapcsán. Megmutatni egy embert. Ezt akarom. Egy embert, akit érdemes megmutatni.

A gazdag képanyaggal illusztrált beszélgetőkönyvet 2016. november 4-én 19 órakor mutatja be az Európa Könyvkiadó a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A könyv főszereplőjével, Törőcsik Marival és a szerzővel, Bérczes Lászlóval Veiszer Alinda beszélget. A rendezvény ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

Bérczes László életrajza

Bérczes László (1951) tanár, rendező, dramaturg, fesztiválszervező.

1985-től publikál a Film Színház Muzsika, a Magyar Napló és a Színház című lapokban, de több könyv is fűződik a nevéhez (A mezsgyén, A végnek végéig, Székely körvasút, Talált ember, Cseh Tamás – Bérczes László beszélgetőkönyve).

1996 és 2011 között a Bárka Színház művészeti tanácsadója. 2010-ben megkapja a Hevesi Sándor-díjat. 2011-től a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti tanácsadója.

Olyan szakmai és közönségsikert aratott előadások fűződnek a nevéhez, mint a Mulatság, a Nehéz vagy a Szigorúan ellenőrzött vonatok.

2008-től az Ördögkatlan Fesztivál egyik főszervezője Kiss Mónika mellett.

Törőcsik Mari rövid életrajza a beszélgetőkönyvből

1935. november 23-án született a Heves megyei Pélyen. Négy testvér (Teréz, Juli, Melinda, Tiborc) mellett nőtt fel. Édesapja iskolaigazgató volt, édesanyja a gyerekeket nevelte. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd Egerben az Orsolya-rend zárdájában lakott, és az angolkisasszonyok internátusában tanult. A békéstarhosi zenei szakközépiskolába felvételizett, de szervezési hiba miatt csak a következő tanévre vették fel, ezért inkább a budapesti Alkotmány utcai Közgazdasági Gimnáziumba jelentkezett, itt is érettségizett.

1954-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett szakára vették fel, majd 1958-ban összevont osztályban végzett.

Törőcsik Mariann helyett tévedésből Törőcsik Marián (férfi) néven anyakönyvezték, de sokáig ezt a nevet használta. 1955-ben első filmje, a Körhinta forgatásakorFábri Zoltán kérésére, Hegyi Barnabás operatőr javaslatára „Mari” lett. A filmet az 1956-os cannes-i filmfesztiválon mutatták be.

1958-ban szerződtette a budapesti Nemzeti Színház, 1958-tól 1979-ig ott játszott. Első nagyobb színházi szerepei Solvejg a Gellért Endre-féle Peer Gynt-ben, a címszerep a Grigorij Konszkij által rendezett Tánya című előadásban és a Major Tamás által színpadra állított Vízkereszt, vagy amit akartok Violája.

Színházi kiugrását az 1968-as év hozta el. Ekkor mutatta be a Katona József Színház (akkor a Nemzeti kamaraszínháza) Zorin Varsói melódia című darabját, melyet Iglódi István rendezett. A hetvenes években Major Tamás rendezéseiben remekelt (A luzitán szörny, A szecsuáni jólélek, Romeo és Júlia…).

1976-ban a Maár Gyula Déryné, hol van? című filmjében nyújtott alakításáért a cannes-i fesztiválon elnyerte a legjobb színésznőnek járó Arany Pálmát.

1979–1980-ban a Győri Kisfaludy Színház (jelenlegi nevén Győri Nemzeti Színház) művészeti vezetője volt. 1981-ben vendégként visszatért a Nemzeti Színházba, ahol a Jurij Ljubimov rendezte, nagy sikerű Háromgarasos operá-ban játszott.

1980 és 1990 között a Mafilm színtársulatának, 1990-től egy évtizeden át a Schwajda György által vezetett Szolnoki Szigligeti Színháznak a tagja volt. Közben 1993–1994-ben tett egy „kitérőt”, a budapesti Művész Színházat (jelenleg Thália Színház) igazgatta, majd néhány hónapig Anatolij Vasziljev moszkvai színházában dolgozott.

1989 és 1992 között a Magyar Színészkamara elnöke volt, 1989 és 1994 között az Aase-díj kuratóriumának tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán docensként tanított. Több alkalommal vendégszerepelt a budapesti Katona József Színházban.

2002 óta újra a Nemzeti Színház tagja.

Első házassága mindössze három hétig tartott.

Második férje Bodrogi Gyula, akivel 1956-ban házasodtak össze.

Harmadik férje Maár Gyula rendező, akivel 1971-től forgattak közös filmeket. 1973-ban Velemre költöztek, ebben az évben született meg lányuk, Teréz, 1979-ben pedig örökbe fogadtak egy hatéves, Son nevű vietnami fiút egy hanoi árvaházból.

2008. október 14-én délelőtt kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a vérkeringése, megállt a szíve, és a klinikai halál állapotába került. Sikerült újraindítani a szívműködését, és az általános orvosi vélemény ellenére csodával határos módon tudata, emlékezőképessége, mozgásképessége visszatért. Emberfeletti akarat- és életerővel gyógyulni kezdett. Egy év múlva, 2009 októberében Anatolij Vasziljev rendezésében (Naphosszat a fákon) újra színpadra lépett, azóta is játszik.

2005-ben Pély község díszpolgára lett. 2011-ben róla nevezték el Nagytálya település faluházát.

2015. november 23-án az egész ország ünnepelte 80. születésnapját.

Szöveg, kép: Europakiado.hu