A Dienes módszertan reneszánszát éli

A módszer megőrzése és népszerűsítése érdekében szerveződik a Dienes Társaság, amelyet Dienes Zoltán leszármazottai és barátai hoztak létre. Elsőként az egri Eszterházy Károly Főiskola, illetve a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési Kara állt a kezdeményezés mellé.

Rendeztek már Dienes kiállítást, ahol Dienes Zoltán hagyatékát lehetett megtekinteni, és hagyományőrző céllal tartották meg május közepén a Dienes napot is, amely keretében a témához illeszkedő előadások és játékos interaktív bemutató foglalkozások várták a látogatókat. A Társaság a jövőben új eszközökkel kívánja a matematikus szellemiségét megőrizni, módszertanát népszerűsíteni. Ami pedig szintén nem elhanyagolható szempont: a Dienes módszer érdekessé teheti és megszerettetheti a matematikát, így több hazai fiatal jelenhet meg nemzetközi versenyeken is.

Dienes felvetése – matematikától függetlenül – mindenképpen elgondolkoztató: „Ha elérnénk, hogy a gyerekek a cselekedet örömét többre becsülnék, mint a birtoklásét, ezzel olyan emberek felnevelését segítenénk, akiknek a magatartását nem teljesen a - bármilyen józan értelemben vett - önérdek határozza meg: akiket sokkal jobban érdekelne az, amit csinálnak, mintsem sokat törődnének azzal, hogy a szomszédaiknak jobban megy.”

A módszer előnyei és hátulütői

Egy vizsgálat során azt tapasztalták, hogy a Dienes módszerei alapján tanuló diákok az ismeretlen feladatokat kihívásnak tekintették, míg a kontrollcsoport diákjainak többségét az órán tanultaktól kicsit is eltérő kérdés lebénította. A Dienes osztályok diákjainak társas készségei is kimutathatóan fejlődtek (ami nem csoda, hiszen a Dienes játékok nagy hangsúlyt helyeznek az együttműködésre is). Másrészt igaz, hogy a Dienes játékok új „hatalmi viszonyokat” alakíthatnak ki az osztályban. Sok tanár fél attól, hogy ha többé már nem ő a tudás egyedüli forrása, akkor elveszti a hatalmát, kiengedi a kezéből az irányítást. Klein Sándor pszichológus, a Dienes Társaság egyik alapítója szerint részben ezért nem terjedt el jobban a módszer.

Szükség van tanáregyéniségekre vagy elég a futószalag?

A Dienes módszert a 60-as, 70-es években világszerte használták, de a 20. század végére lohadt a lelkesedés „az új matematika” iránt: a megvalósítás hibái miatt elmaradt a várt eredmény. Az elmúlt évtizedben sok helyütt – például Új-Zélandon, az USA Montana államában – újra felismerték a Dienes módszerben rejlő lehetőségeket.

Dienes személye jó példa arra, hogy az egyéniség szerepe nem lebecsülendő. Számtalan helyen járt, hamar és könnyen megtalálta a közös hangot a gyerekekkel, legyen szó Pápua Új-Guineáról, ahol a gyerekek krokodilokká és kengurukká „váltak”, hogy egy összefüggést megértessen velük, vagy Ausztráliáról esetleg éppen Magyarországról. „Trójai faló”-nak hívta saját tanítását, mivel bár elsőre úgy tűnik, a matematika tanulás módszerét szerette volna modernizálni, ami persze igaz is, de célul tűzte ki a gyerekek problémákhoz való megközelítési módjának megváltoztatását, logikai képességeik fejlesztését is. Igazi tanáregyéniség volt, aki egész életét a matematika tanításának szentelte, ott, ahol szívesen fogadták. Néha Magyarországon is.