A kreatív Michelangelo

Michelangelo Buonarroti (1475-1564) az itáliai Toscana tartományban, a Firenze melletti Caprese faluban született. Alig volt néhány hetes, amikor családja Firenzébe költözött, és ott egy szoptatós dajka gondjaira bízta. Talán a sors keze, hogy éppen egy kőfaragó házához került: mindenesetre ő maga mindig azt állította, hogy a kövek iránti érdeklődése ebből az időből származik.

Michelangelo már gyermekkorában művészi becsvágyat táplált magában, az iskola elvégzése után a híres firenzei freskófestő, Domenico Ghirlandaio tanítványa lett. Ghirlandaio korán felismerte Michelangelo isteni tehetségét, és 1489-ben elküldte Bertoldo di Giovannihoz, hogy az ő szobrászműhelyében tanuljon. Az ifjú Michelangelo tehetsége hamarosan felkeltette Lorenzo de' Medicinek, Firenze akkori urának figyelmét. A fiatal szobrász a Medici-házhoz került, ahol egészen Lorenzo haláláig gondtalanul folytatta tanulmányait. Ezután hazatért apjához, és akárcsak idősebb kortársa, Leonardo da Vinci, mohó érdeklődéssel vetette magát az anatómia tanulmányozásába. Még azt a különleges kiváltságot is megkapta, hogy a firenzei Santo Spirito-templomban holttesteket boncolhasson, miután a perjelnek egy fafeszületet faragott.

Firenze és Róma

A következő években megingott Firenze politikai stabilitása. 1494-ben a Medicieket elűzték, és az aszketizmust hirdető Savonarola köztársaságot alapított. VIII. Károly francia király csapatai végigdúlták Itáliát. Michelangelo elmenekült Firenzéből. 1496-ban Rómába hívták, ahol több más műve mellett megalkotta híres fiatalkori Pietajít is. Ez a remek szobor olyan kirobbanó sikert hozott neki, hogy ettől fogva Itália legelismertebb szobrászának tekintették. Elismertségének köszönhető, hogy egész életében nagyszabású megbízásokkal látták el. Michelangelo 1501-ben visszatért Firenzébe, ahol 1502-1504 között elkészítette az 5 méter magas Dávid-szobrot. 1505-ben II. Gyula, az új pápa Rómába hívta: ő volt az első a hét pápa l közül, akiknek hosszú élete során Michelangelo ri dolgozott. II. Gyula nagyméretű, negyvennél is j több szoborral díszített síremléket akart állíttatja ni magának: Michelangelo csak a megfelelő i márványtömbök kiválasztásával nyolc hónapot bajlódott. Ennyi idő alatt azonban elfogyott a pápa türelme és letett a tervről.

A keserűen csalódott szobrász elhagyta Rómát, de szinte rögvest vissza is hívták: II. Gyula most jobban hajlott az együttműködésre, ezúttal hatalmas bronzszobrot akart készíttetni magáról. Michelangelo abban reménykedett, hogy a szobor elkészülte után visszatérhet a síremlékhez, de ismét csalódnia kellett: a pápa most is meggondolta magát, és inkább a Sixtus-ká-polna mennyezetének díszítésével bízta meg. Michelangelo tiltakozott, mondván, a festészet nem igazán kenyere, a megbízást azonban nem vonták vissza, a művész végül - ha vonakodva is - belefogott a munkába. Nem kellett sok ahhoz, hogy megigézze a kihívás, a hatalmas feladat, és úgy döntött, hogy elbocsátja összes segítőjét, egyedül készíti el a freskót. Négy évbe telt (1508-1512), mire befejezte remekművét. 1527-ben Rómát elfoglalta V. Károly német-római császár, a Medicieket elűzték és Michelangelót a védőművek építésével bízták meg. O azonban attól tartva, hogy árulónak tekintik, inkább Velencébe menekült. Amikor VII. Kelemen pápa kiszabadult V. Károly francia király fogságából, és visszaszerezte a Róma fölötti hatalmat, Michelangelo Firenzébe ment, hogy befejezze a Medici-kápolna munkálatait. 1534-ben készült el Giuliano és Lorenzo de Medici síremlékével, majd ismét elhagyta Firenze városát. Soha többé nem tért vissza. Rómába ment, ahol a vatikáni Sixtus-kápolna oltár mögötti falára megfestette az Utolsó ítélet (1535-1541) freskóját.

Az építész

Michelangelo önmagát mindig szobrásznak tartotta, még a festményeinek is van valamiféle háromdimenziós, plasztikus jellege. Életének utolsó harminc évében azonban jórészt építészettel foglalkozott, és ennek a területnek is éppolyan óriása lett, mint a szobrászatnak. Az egymás után következő pápák mind nagyszerű megrendelésekkel bízták meg. Közülük a legfontosabb a Szent Péter-székesegyház építésének befejezése volt. A munkálatok még 1506-ban kezdődtek meg, II. Gyula pápasága idején. Akárcsak a Sixtus-kápolna esetében, Michelangelo ezúttal sem akarta elvállalni a hatalmas feladatot, végül mégis beleegyezett és munkához látott. 1564. február 18-án bekövetkezett halála azonban megakadályozta e monumentális mű befejezését.