Kreatítvitás az épitészetben is

A kreativitás lényegében bárhol, bármilyen területen jelen lehet és csodás dolgokhoz segítheti hozzá az embereket. A mai cikkünk apropója egy csodás torony, amely egy kis kreativitásnak köszönhetően lett sokak kedvence és így maradhatott életben. Az elhagyatott torony csak arra várt, hogy valaki lerombolja, ám mégis a felújítás mellett döntöttek és milyen jól tették. Íme, egy kreatív toronyfelújítás.

Amint említettük már nagyon hosszú ideje állt elhagyatottan Galyatetőn a kilátó, viszont az úgynevezett talált tárgyak építészete és Kovács Csaba valami csodát műveltek. Talán sokaknak meglepő, de ahogyan a képzőművészetben, úgy az építészetben is létezik talált tárgyak fogalma. Ez esetben viszont az a helyzet áll fenn, amikor egy objektum gyakorlatilag már nem kell senkinek. A környezetével együtt él, viszont már nem tekinti értéknek, nem használják és már kezdik el is feledni. Jön azonban egy másik ember, aki képes rámutatni az értékeire, így újjászülethet. Pontosan ez történt meg a galyatetői kilátóval is, amelyet még 1934-ben húztak fel és az ország negyedik legmagasabb csúcsán, a Péter-hegyesen fekszik, amely mintegy 960 méter. A Vasas síház rekonstrukciójára és menedékházzá alakítására kapott megbízást a Nartarchitects építésziroda és ekkor észrevették a Galyatetőn a kilátót. Néhány éve, amikor ez történt, megtetszett nekik és el is kezdtek gondolkodni a felújításának lehetőségein és utánajártak a tulajdonosoknak is. Végül pedig a megbízó Magyar Természetjáró Szövetség fel is lelkesült a javaslatra és gyakorlatilag elkezdődött egy folyamat.

Mivel indokolták a felújítást? Az építész elárulja: „Szép, markáns, jelszerű építmény volt elhagyatottságában is, a harmincas-negyvenes évek progresszív beruházásának, a nyugat-európai hegyvidéki grand hotelek mintájára épült Nagyszálló felépítésének előzményeként készült el nemeskőből. Célpontot, karaktert ad Galyatetőnek, ezért javasoltuk a rekonstrukcióját” Nem is olyan régen volt az átadója a kilátónak és a visszajelzések eddig nagyon pozitívak. Nem mellesleg pedig elnyerte ez Építészforum.hu portál által alapított Média Építészeti Díját a zsűritől és a közönségdíjat is. A népszerűségtől függetlenül tehát a szakmai elismerés már zsebben van. Az ilyen „nem épületek” egyébként külön műfajt képviselnek az építészetben. Megfogott minket a szikársága, az ősi arányai, az, ahogy dacolt az idővel. De hatott rám és tervezőtársamra, Vass-Eysen Áronra az egyik mesterünknek tekintett Janáky István építész kötete is, Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon, amelyben hasonló rejtett kincsekre mutatott számos példát” –mondta el további gondolatait Kovács Csaba. Továbbá kiemelte azt is, hogy szerinte az építészek nagy része amolyan valósággal fanatikusa ennek a szemléletnek. Ugyanakkor nem csak a kreativitás vagy a szakmai bravúr miatt van ennek jelentősége, hanem az erőforrások megtakarításáról is. Egy régi épület újrahasznosításával pedig pontosan ezt el lehet érni.

Történtek jelentős változatok a tornyon. Eredetileg csak 17 méter volt, az építészek viszont megtoldották még 13 méterrel. Erre a megnőtt fák miatt volt szükség, ugyanis azok annyira magasak voltak, hogy szinte teljesen eltakarták a kilátót. Továbbá nem a belső szűk lépcsőházat használják ezentúl járatnak, hanem a külsejére erősített kettős vaslépcsőt.