A kézművesmunka ősi hagyomány Japánban

Tsubame és Sanjo két város, amelyek fémmegmunkálásukról ismertek. A fémművesség ősi japán hagyomány. A Niigata prefektúra mindig is a kovács művészet szíve volt.

Tsubame és Sanjo két különálló település még akkor is, ha gyakran egyben ejtik a nevet. A Tsuiki rézművesség ennek a régiónak a jellegzetessége. Tsuiki annyit jelent, a „fém alakítása kézi kalapáccsal”. Minden egyes darab kézzel készül követve az ősi hagyományos szakértelmet, és technikát. Tsubame-ben és Sanjo-ban meg lehet látogatni a műhelyeket, és meg lehet csodálni a kézművesek mesterek káprázatos kézügyességét. De ha kihívásra vágynak, akkor a látogatók elkészíthetik a saját késüket is.

„ Ezt a képzési központot 15 éve hoztuk létre. - meséli Haruo Hasegawa a Kovács Képzési Ház igazgatója. Évente körülbelül 5000-en érkeznek hozzánk, hogy megtanuljanak a fémmel dolgozni. Az elmúlt években sokan jöttek külföldről is, hogy megtapasztalják ezt az élményt.”

A térség történelme 800 évvel ezelőttig nyúlik vissza, amikor vashomokot találtak az Igarashi folyó medrében, ami keresztül folyik Sanjo-n. Az emberek elkezdtek fémet előállítani ebből a homokból. A japán kések sajátossága, a szén és acél különleges keveréke bórsavval kovácsolva. Ez adja azt a keménységet a pengének, ami híressé tette szerte a világon. A hagyományokat követve megalkotni ezeket a tárgyakat számtalan lépést, és rengeteg időt követel. Itt a kézi készségek generációkról generációkra szállnak.

„ Minimum két nap elkészíteni egy kést. Ez egy hagyományos japán kovács módszer. Azzal a technikával készítjük a késeket, amivel őseink a hagyományos japán kardokat alkották.” -teszi hozzá Tomoo Matsura a tojiroi kés műterem vezetője. És a tradíció tovább fejlődik, hála annak, hogy keveredik a legújabb technológiákkal.

Forrás: Euronews