Miért annyira népszerűek a diótörő figurák?

A karácsonyi időszak közeledtével sztárok és lakberendezők is egyre gyakrabban használják ünnepi kiegészítőkként a diótörő bábukat. Sokan Csajkovszkij híres balettjához kötik elterjedésük okát, de a történetük ennél sokkal színesebb. Boncz Péter, a Praktiker enteriőrstylistja mesélt az ikonikus figurákról.

Az első diótörők a 17. században keltek életre Németországban, tulajdonképpen innen indul minden. Mivel ezek a kézzel készült, festett figurák a folklór részét képezték, mélyebb jelentést is tulajdonítottak nekik. A német kultúrkörben ezek nemcsak diótörésre alkalmas háztartási kellékek, hanem mágikus erejű tárgyak is voltak. A bábukra a szerencse szimbólumaiként tekintettek, akik védelmezik a családot, és elűzik a gonosz szellemeket. Épp ezért gyakran adták őket ajándékba – olykor a karácsonyfa alá is bekerültek.

A strázsáló katonák hada a 19. században hódította meg Európát, a „diótörők atyja", Friedrich Wilhelm Füchtner 1872-ben kezdte meg a ma is ismert design sorozatgyártását seiffeni műhelyében.

A dekoratív diótörőbabák tengerentúli népszerűségét mégsem a kereskedelmi forgalomba kerülés hozta meg. Elterjedésükhöz nagyban hozzájárultak a második világháborús, németországi szolgálatukból hazatérő amerikai katonák, akik szuvenírként vitték magukkal a színes hadsereg apró tagjait.
Ezt követte Csajkovszkij Diótörőjének amerikai bemutatóinak osztatlan sikere, amely szintén nagyot lendített a bábuk ismertségén: a balett megtekintése rövidesen ünnepi tradícióvá, a karácsonyi készülődés elengedhetetlen részévé vált.

A diótörő figurák tehát a nyugati kultúra karácsonyi dísztárgyaivá váltak, örök dicsőségüket az 1995-ös alapítású Washington állambeli Diótörő Múzeum (Nutcracker Museum) szentségesítette a kiállított 6000 darabból álló különleges gyűjteménnyel.

Manapság a modern gyártású, hagyományos formákat idéző diótörők – elődjeikkel ellentétben – főként dekorációs célokat szolgálnak. Egy valamiben azért verhetetlenek: élénk színeikkel, tiszteletet parancsoló testtartásukkal, peckesre pödört bajszukkal magukra vonzzák a tekintetet. Számos méretben és kivitelben léteznek, legyen szó LED-es világítással felturbózott, embernagyságú szobrokról, kedves figurákról, vagy aprócska, karácsonyfadíszként fellógatható változatokról. Kék, fehér, zöld, piros és arany színeikkel az ünnepi lakásdekoráció központi elemeivé váltak – és mindig emlékeztetnek arra, hogy akárcsak a balettmesében a daliás hercegként megelevenedett diótörő a karácsonyfát és a hercegnővé átváltozott kislányt, úgy védi meg ez a szimbolikus lakberendezési kiegészítő az otthont, amelyben helyet kap.

„Pattogó tűz a kandallóban – fűszeres puncs, forró csokoládé, forralt bor, kinek igénye szerint – pár szem mazsola, mogyoró vagy dió ropogtatása – Csajkovszkij ellenállhatatlan dallamai mellett.
Mivel a karácsonyi színvilág időtlen, a diótörő katonák színei se mennek ki a divatból. Míg a zöld huszárkabát a fenyőfát jelképezi, a piros nadrág az alma és a téli erdei termések színvilágát hozza el az otthonokba. A fekete csizma és sisak, valamint az arany korona a téli éjszakát és a csillagos égboltot idézi meg.
2020-ban a fő ünnepi szín a piros és annak harsány árnyalatai. Az idei karácsonyi kollekciónk inspirációi a család, a barátság, a közösség és az együtt eltöltött idő fontossága. Ha félreteszünk mindent, és megállunk egy pillanatra, oly mozdulatlanul és büszkén, akárcsak egy diótörő, ráeszmélhetünk: az a fontos, ami összetart, ami közös, amit érdemes megosztani másokkal. Az egymásra figyelés és a biztonságos, meghitt otthon mindig trendi marad. A diótörő figurák a tradíciók megőrzése mellett ezekre az örökérvényű üzenetekre is emlékeztetnek" – vallja Boncz Péter, a Praktiker enteriőrstylistja.

Forrás: KRQ, Praktiker