Mindenki ledöbbent a halott bácsi üzenetétől

Az idő bizony egyikünkkel sem bánik kegyesen vagy éppen nem fog kegyesen. Ha most még fiatalnak és energikusnak érezzük magunkat, akkor jobb tudni, hogy minden egyes másodpercben az idő bevisz nekünk egy jókora gyomrost. Aztán egyszer csak ott találjuk magunkat öregen és akkor sok mindent nem értünk és sok mindenki nem ért majd minket. Ugyanez történt egy idős bácsival is, akit csak halála után ismertek meg igazán.

Az idős bácsit a legtöbben mogorvának tartották, ezt pedig alátámasztja az is, hogy az ápolói mélyen ledöbbentek, mit hagyott hátra halála után. A párnája alatt találtak ugyanis egy üzenetet, egy csodaszép költeményt, amely végülis keretbe foglalta nagy vonalakban az immáron eltávozott életét. Alább olvashatod a mély érzelmekkel teli költeményt az elmúlásról, az életről.

„Kinek gondoltok, amikor rám néztek? Mit láttok? Kit láttok, nővérek? Egy fura öreget, nem annyira bölcset, Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már. Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok, Hogy "Próbálja meg!" - választ sem kaptok. Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne, Eltűnik mindig a zoknija, cipője… Kényetekre-kedvetekre átadja önmagát, Fürdetés, etetés tölti ki a napját. Ezt gondoljátok? És ezt látjátok? Szemetek nyissátok: hisz` ez nem én vagyok! Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja… Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája, Szerető fészkében egyik fiókája. Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója, Szerelmes társának boldog bevárója. Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik Esküm emlékére, mit tartanom illik. Huszonöt évemmel, magam is apaként Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén. Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek! Téphetetlen szálak minket összefűznek. Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek, De marad a párom, így nem hullanak könnyek. Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak, Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak. Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt. Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt. Gyermekeim most már nélkülem megállnak. Múlt szeretet jár át, évek, mik elszálltak. Most már öreg vagyok. Kemény a természet. Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet. A test, a kellem, erő széthullik, elillan, Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van. Ám az éltes testben ott belül fiatal Vagyok még. Tépett szívem duzzad: A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad. Újraélem szerelmünket, hosszú életünket, Túlságosan gyorsan elszállt éveinket. Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik. Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén: Nézz csak meg közelről: hát ez vagyok én!!”

Ha a környezetben van idős ember, akkor bánj vele tisztelettudóan és tiszteld mélyen, hiszen ő már rég megküzdött az élet azon nehézségeivel, amelyekről neked még csak fogalmad sincsen. Tekintsd őt egy felbecsülhetetlen enciklopédiának, hiszen neki egy egész életen keresztül lehetősége volt kiismerni az embereket, a világunkat. Ha pedig valamit szeretne veled megosztani vagy szeretne neked tanítani, akkor légy figyelemmel és minden porcikáddal arra törekedje, hogy megértsd, mire tanít. Jegyezd ugyanis meg, hogy nagy valószínűséggel olyasmit fog neked mondani, amit fontosnak tart az életben, ami kulcs lehet a te további életed boldogságához, amit még csak a szüleid sem tudhatnak.

Forrás: tudnodkell.info

Képek: wmn.hu és filantropikum.com