Falra mászik, mégis növény

Minden kertben van tároló, komposztáló, virágráccsal körülölelt medence, pavilon, hulladékgyűjtő és más efféle. Némelyikük önmagában is dekoratív, másokat azonban nem árt eltakarni, esetleg látványosabbá tenni. Erre pedig a legalkalmasabbak a kúszónövények, hiszen kis helyen is elférnek, óriási magasságokat képesek benőni és többnyire igénytelenek.

Éppen ezért nemcsak nagy kertekbe ideálisak, hanem kisebbekbe, balkonokra is. Kevés tér kell nekik az ágyásban, így kiváló háttérnövények is egyben. Sokan tartanak a kúszónövényektől, úgy vélik, hogy tönkreteszik a falakat, leválik tőlük a vakolat. Ez tévedés. Baj csak akkor van, ha a fal vagy a vakolat sérült, ilyenkor ugyanis a növények a vakolat alá nőnek, és egy idő után leesnek vele együtt. Szegény növény ezt persze nem tudhatja, tehát nekünk kell figyelnünk a befuttatásra szánt felület állapotára. Az óvatosabbak hálót vagy sűrű rácsot feszítenek a falra, elkerülve, hogy a növény érintkezzen a vakolattal. Az sem biztos, hogy a bogarak könnyebben bemásznak a lakásba, ha kúszónövények borítják a falat. Százszor jobban érzik magukat az indák kellemesen hűvös levelei között, melyek nemcsak búvóhelyül, de táplálékforrásul is szolgálnak. Legfeljebb azért cserélik fel a jót a kellemetlenre, mert eltévednek.

Megfelelő növényt a megfelelő helyre!

A kúszónövény telepítése akkor lesz sikeres, ha olyan fajtát választunk, amely a kívánt célt szolgálja. Az egynyári kúszónövényeket újra kell vetni magról minden évben. Szépen nevelhetők dézsában, esetleg konyhakertben kifeszített damilra, madzagra, karóra, szerszámos kamra tetejére, kiöregedett fákra. Mivel egy szezon alatt métereket nőhetnek, számolnunk kell a súlyukkal. Ha nem metsszük vissza őket, szilárd támaszt igényelnek. Ide tartozik a hajnalka, a serleglonc, a mexikói csodahajnalka, a sarkantyúka, a szagosbükköny, a szívmag, a feketeszem.

Vannak örökzöld vagy nyáron zöld, csodás leveleiket ősszel többnyire elhagyó kúszónövények, melyeken jól nyomon követhető az évszakok változása. Tavasszal és nyáron a zöld minden árnyalatában pompáznak, ősszel pedig lángba borítják a kertet és a balkonokat bolond sárgáikkal, vöröseikkel. Ilyen növény a borostyán, a vadszőlő, a komló, a kúszó kecskerágó.

A kúszó virágdísznövények általában tavasztól őszig állnak virágpompában. Mivel igen tömöttek, szaletlikre, virágrácsokra, teraszokra és balkonokra telepítve kellemesen takarnak a kíváncsi szemek és a dermesztő szelek elől. Erős és szívós gyökérzetük, ágrendszerük miatt pontosan át kell gondolni, hova ültetjük őket. Ha a ház, a terasz közelébe kerülnek, mindenképpen alkalmazzunk gyökérvédelmet, és élő növényekre, fákra ne futtassuk őket, mert ágazatuk kárt okozhat. Különösen igaz ez a kúszó hortenzia, a lilaakác, a klemátisz, a futórózsa, a lonc, a trombitafolyondár esetében.

Helyes gondozás – gyors fejlődés, hosszú virágzás

A kúszónövények többsége az átlagos talajt kedveli, kivéve a szinte bármilyen földben megélő borostyánt és kúszó hortenziát. E két növény fényigényben is eltér a többiektől, mert inkább a félárnyékot kedveli. A jó fejlődéshez nélkülözhetetlen a megfelelő támrendszer, amelyre felkapaszkodhatnak a növények. A támasztéknak az is rendeltetése, hogy szellőzést biztosítson, ami azért fontos, mert a jól lélegző növények ellenállóbbak a tetvekkel vagy az olyan betegségekkel szemben, mint a gombásodás vagy a bakteriális fertőzés.

Ha tavasszal szeretnénk remek futónövényeket kiültetni, ideje már most elvetni otthon a magokat, cserepekbe, virágládákba. Így amint jó időre fordul majd az időjárás, bátran kiültethetjük őket.