Amikor a párkapcsolatban a dolgos hétköznapok uralkodnak

Az a tapasztalatom, hogy bármennyi szerelemmel, szeretettel, ígérettel, fogadkozással, idealista vagy realista elképzelésekkel kezdődik is egy párkapcsolat, soha nem lesz olyan, mint amit az elvárásainkban megfogalmazunk.

Amikor elképzeljük, hogy milyen is lenne az a kapcsolat, amelyre vágyódunk, a legtöbben hasonló igényeket fogalmazunk meg. Például, hogy mindig számíthassunk egymásra, hogy örökké tartson mindkettőnk hűsége, hogy elfogadjuk egymás hibáit, hogy szándékosan soha ne bántsuk meg egymást. Szeretnénk, ha a fontosabb dolgokban mindig egyet értenénk, és csak apróságokban lenne eltérő a véleményünk. Vágyódunk arra, hogy mindig nyíltak és őszinték lehessünk egymáshoz, soha ne kelljen szerepet játszani a párunk előtt. Szeretnénk megóvni párunkat a külvilág minden nehézségétől, készek vagyunk megvédeni Őt, és küzdeni érte, ha kell. Ugyanezt elvárjuk tőle is, hogy óvjon és védjen meg minket, és küzdjön értünk, ha úgy hozza az élet. Arra vágyódunk, és arra készülünk, hogy a közös életünk lesz a menedékünk, a mennyországunk, és közös otthonunk lesz a nyugalom, béke, boldogság és biztonság szigete ebben a kegyetlen, kemény, szívtelen világban.

Amikor megszeretünk valakit, és kötődünk hozzá, amikor elkezdődik a közös életünk, eszünkbe sem jut, hogy ezek a vágyak csak ritkán teljesülnek így. Csoportjaimban a történetek megszegett ígéretekről, teljesületlen vágyakról, fájdalomról, szándékos sértésekről, ellenségeskedésről, a megértés hiányáról, egymás határainak el nem fogadásáról, engesztelhetetlen haragokról, testi és lelki bántalmazásról, néha életre-halálra vívott harcokról szólnak.

Amikor két ember szerelmen alapuló szövetséget köt egymással, az érzelmek milliónyi selyemszállal kötik össze őket. Az elkerülhetetlen napi sérelmek kikezdik a kapcsolat selyemszálait, amelyek a napi feszültségek, bántások, sértődések, viták és veszekedések hatására elkezdenek szakadozni. Ha túlságosan sok sérül az érzelmeink selyemszálaiból, és már összecsomózgatni sem tudjuk őket, amikor az érzelmi kötelékeink elszakadnak, akkor általában bekövetkezik a valóságos szakítás is.

Ahhoz, hogy az érzelmeink selyemszálaiból a lehető legkevesebb szakadjon el, és párkapcsolataink tartósabbak és boldogabbak legyenek, az egyik legfontosabb dolog, hogy megtanuljunk "férfiül" és "nőül". Ahhoz, hogy megértsük, mit szeretne egy férfi, és mit szeretne egy nő a párkapcsolatában, meg kell ismernünk az igényeit és a "működési" módját.

Ha tudjuk, hogy párunk miért viselkedik úgy az adott helyzetben, ha felismerjük az Ő igényeit, akkor könnyebben tudjuk azokat teljesíteni. És ha a megfelelő módon tudjuk jelezni a saját igényeinket, ha megtanulunk kérni, akkor sokat segítünk a párunknak abban, hogy azokat a számunkra megfelelő módon tudja teljesíteni.

Ahhoz, hogy boldogabbá tegyük a párkapcsolatunkat, meg kell ismernünk a férfiak és a nők közötti különbségeket. Ha megismerjük, és tiszteletben tartjuk ezeket a különbségeket, akkor a másik viselkedése nem lesz olyan érthetetlen és bántó a számunkra.

Amikor a szerelembe esés ünnepnapjait felváltják a dolgos hétköznapok, akkor a legfontosabb, hogy odafigyeljünkegymásra, megértsük, és tiszteletben tartsuk egymást. Ha nem ezt tesszük, akkor előbb vagy utóbb indulatosak, kritikusak, türelmetlenek és követelőzők leszünk, és az könnyen belátható, hogy ezek az érzések milyen sokat ártanak a kapcsolatunknak.

Az elfojtott düh hol itt, hol ott tör ki, és egy idő után hiába próbálkozunk megbeszélni a dolgokat, sorra kudarcot vallunk. Egyre több gond árnyékolja be a kapcsolatunkat, nő a bizalmatlanság, és múlik a szerelem varázsa.

Panaszkodunk egymásra, és elfelejtjük, hogy együtt élni nem azt jelenti, hogy feloldódunk a másikban. Eggyé válni nem azt jelenti, hogy egyikünknek el kell veszítenie az identitását, fel kell adnia a saját egyéniségét, és olyanná kell válnia, amilyenné a társa formálja.

A mai kor férfija és nője az egyenrangú, vagy ahhoz közelítő, kiegyensúlyozott kapcsolatban érzi jól magát. Kölcsönös szereteten, kölcsönös tiszteleten alapuló, egymás megbecsülését szem előtt tartó párkapcsolatot keresünk. Már nem lepődünk meg, ha GYES-en lévő fiatal férfivel, vagy jól menő vállalkozást vezető nővel találkozunk. Átalakulóban vannak a társadalmi szerepeink, de az évezredek óta örökségként magunkkal hozott tulajdonságainkat nem tudjuk levetkőzni. A tudatunk igyekszik megfelelni a kor követelményeinek, ezért a hagyományos női szerepeink mellett igyekszünk jó munkaerővé, gyakran családfenntartóvá válni. Ösztönös megnyilvánulásainkban azonban az ősi értékeket keressük és kínáljuk.