Hozzád illő párt választottál?

Örökké szeretni fogsz? Mindörökké együtt maradunk? Míg a halál el nem választ? – kérdezik egymástól a szerelmesek. S amikor tombol a szerelem, akkor mindhárom kérdésre határozott igen a válasz.

Aztán múlnak az évek, a rózsaszín köd felszáll. A házasságot, a párkapcsolatot újabb és újabb próbatételek elé állítja az élet. Betegségek, szülői intrikák, barátok, munkatársak apró kritikai megjegyzései, gyermekek születése, anyagi gondok, karriertervek összehangolása, szürke hétköznapok, összeveszések, kibékülések, megcsalás vagy megcsalatás, lakásgondok, hitelfizetések, életciklusok krízisei, és ki tudná mind felsorolni, mennyi veszély leselkedik a lelki egyensúlyunkra.

Minden nehézség ellenére a legtöbb ember párban szeretne élni. Mert ha van párod, akkor nem vagy egyedül. Ha van párod, van kire támaszkodni. Felváltva fáradtok bele a gondokba, és felváltva tudjátok bíztatni, támogatni egymást. Ha van párod, nem olyan fenyegető a munkanélküliség, a feladatok megoszthatók, a bajban van vigasztalód, ha beteg vagy, van aki ápoljon. Az öröm megkétszereződik, ha veled örül valaki, a büszkeséged megnő, ha a párod is büszke rád.

Miért van mégis olyan sok válás, miért mennek szét a szép reményekkel kecsegtető szerelmek? A legtöbb kapcsolat abban megy tönkre, hogy az egyének megalkotják a maguk fantáziaképeit a világról, a közös életről, s ezeknek megfelelően irányítják a cselekedeteiket. Ezek a fantáziák egyszerre hordozzák a múlt tapasztalatait és előrevetítik a jövő eseményeit is. De a legritkább esetben gondolkodnak el az emberek azon: összeillünk-e a párommal?

A jegyespárok, összeköltöző fiatalok ritkán keresnek házasság előtti tanácsadást. A kapcsolatnak ebben a szakaszában még tart a rózsaszín köd, s nem érzik, hogy fontos volna valamit megtudni a kapcsolat lehetőségeiről, vagy buktatóiról. Úgy érzik, hogy a köztük lévő szerelem mindenen átsegíti őket. Ez így is van, de csak egy darabig. A párkapcsolat nem kikapcsolódást jelent az élet nehézségeiből, hanem maga is kihívásokkal teli terület.

Az összeillőség kérdése régen és ma

Az ellentétek vonzák egymást? Régebben úgy tartották, hogy az „ellentétek vonzzák egymást”, és hogy a „veszekedés az élet sója”. Volt idő, amikor a házasságot egy életre kötötték az emberek (a törvény nem adott lehetőséget a válásra). Akkor fel sem merült az összeillőség kérdése, ugyanis nem az emberek szerelme és boldogsága volt a cél, hanem az, hogy a vagyon a vagyonnal házasodjon, s a gazdasági érdek felülírta az emberi boldogság igényét. Később szabad volt elválni, ha két ember nem illett össze, és nem tudták egymást boldoggá tenni. Ebben az időben meglehetősen ingerszegény környezetben éltek a párok, s jobban bírták az ellentéteket. Manapság azonban annyi stresszel kell megküzdeni az élet minden területén, hogy az együtt élők között minél több ponton van összhang, annál valószínűbb a tartós boldogság.

Hogyan függ össze a boldogság és az összeillőség?

Sokkal jobb esélyekkel indul a tartós boldogság felé az a pár, ahol:

1. Mindketten intelligensek: Nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy milyen neveltetést kaptak, hogyan képzelik el az életüket, milyen tervekkel és célokkal indulnak az életben. Van úgy, hogy az egyik nagyon értelmes, művelt, szellemileg igényes, a másik egyszerű gondolkodású, tapasztalatlan és naiv.
2. Hasonló az érdeklődési területük: Ha nagyon eltérő az érdeklődési területük, akkor nem fognak tudni miről beszélgetni. Amíg dúl a szerelem, addig minden érdekes, amit a másik mesél a munkájáról. A rohanó hétköznapokban egy idő után fárasztó olyan történeteket, részleteket meghallgatni, ami tulajdonképpen nem érdekel. Amikor az embernek a saját megoldatlan problémáival van tele a feje, akkor egyre nehezebb a másik ember minket nem érdeklő gondjait hallgatni.
3. Hasonló korosztályhoz tartoznak: Ha nagy a korkülönbség, akkor az egyik gyereknek érzi magát a kapcsolatban, a másik pedig öregnek. S lehet, hogy első percben szerelemre lobbannak egymás iránt, mégis hosszú távon nagy valószínűséggel boldogtalanságra van ítélve a kapcsolatuk.
4. Hasonló a vérmérsékletük: Akiknek más a vérmérséklete, azok előbb-utóbb irritálják egymást.
5. Magas az érzelmi intelligenciájuk: Megvan-e mindkettőjükben az a képesség, hogy a saját és a párjuk érzelmeit felismerjék, azonosítsák, értelmezzék és kezeljék. Az érzelmi intelligencia a kapcsolat minőségét befolyásolja.

Ahol ezek hiányoznak, ott komoly ellentétekkel lehet szembe nézni, és szakadék áll a páros két tagja között.

Sokan a szerelem ködében nem is értik, miért fontos az önismeret és a másik ember ismerete. S azt gondolják, hogy a szerelem a legfontosabb a párkapcsolatban, az összeillőség pedig majd kialakul. Összecsiszolódnak majd, ebben bíznak. Igen, ez megtörténhet, hogy összecsiszolódik az egyébként nem összeillő pár, ám ez nagyon sok sérüléssel jár együtt, hiszen a súrlódások, a meg nem értettség érzése kíséri a folyamatot. Az összecsiszolódás gyakran önfeladással jár együtt, mert az erősebb, önállóbb, dominánsabb, agresszívebb fél a maga arcára formálja a házastársát. Manapság pedig már senki nem szereti elveszíteni az arcát, hiszen mindannyian szeretnénk megvalósítani a saját álmainkat, vágyainkat, és az önfeladás meg az önmegvalósítás ellentétei egymásnak.