Ha a szerelem beköltözik egy házba…

Végülis így megy ez: találkoztok, lejátszódik a vonzások és taszítások folyamata, flörtöltök, játszotok egymással, egymásba szerettek, megszeretitek egymást, és így tovább. Mindez nagyon képlékeny és mozgékony Ez a mozgékonyság határozott célt nyer, a két energiaáramlás egyetlen áramlattá kapcsolódik össze, amely ekkor még bármilyen irányba nyitott.

Jó példa erre a nászút, amely a szabadság és mozgékonyság tipikus kifejeződése: oda mentek, ahová akartok, és azt teszitek, amihez kedvetek van.

De azután megvesztek vagy kibéreltek egy házat, és energiáitokat, szerelmeteket az otthonra összpontosítjátok. Nap, mint nap látjátok egymást, és az egész élet lassan visz-szatér a megszokott kerékvágásba. A hetedik mennyországból lassan visszatértek a szürke hétköznapokba, és szembesültök egy sor prózai, anyagi és talán pénzügyi nehézséggel. Milyen padlóburkolatot válasszunk? A mosógép mellett döntsünk, vagy vegyünk helyette egy drága hifibe- rendezést? A te szüléidhez menjünk látogatóba, vagy az enyéimhez? Ki mosogasson el, és egyáltalán, hogyan osz-szuk meg a házimunkát? Te dolgozol, vagy én dolgozom, netán mindketten? A holland tengerpartra menjünk nyaralni, vagy a Kanári-szigetekre? Ha szombat este törzshelyedre, a kávéházba akarsz menni, tartsak veled, bár semmi kedvem hozzá, vagy maradjunk együtt otthon, vagy menj te egyedül, nélkülem?

A hatalmi harc első jelei megmutatkoznak, mert kinek az ítélete lesz a döntő? Ha te zöldet akarsz, én pedig kéket, melyik színt válasszuk? Ki enged, és ki kerekedik felül? Hogyan viseli a vesztes, hogy alulmaradt, és hogyan kezeli a győztes a győzelmet? Vagy az arany középút mellett döntőtök, és olyan színű ülőgarnitúrát választotok, amely mindkettőtöknek tetszik? Most már együtt vagytok, és meg kell tanulnotok adni és kapni. Házasok vagytok, és ez alkalmazkodással jár. És többnyire alkalmazkodtok is. Talán sor kerül némi perpatvarra, de kis idő múlva csak megszületik egy olyan döntés, amely mindkettőtöknek megfelel. Tehát megtettétek: megegyeztetek, kettőtökből egyetlen egészet csináltatok. Ilyen módon lesztek ketten eggyé. Olyan, mintha a kapcsolat alapját egyfajta hallgatólagos szerződés alkotná: „Bármi történjék is, mi ketten egyek maradunk." Úgy képzelitek, hogy minden tekintetben együtt kell lennetek, együtt kell cselekednetek vagy engednetek, de egynek kell lennetek nézeteitekben és döntéseitekben is.

A házastársak egy része a kapcsolat elején kerüli a konfrontáció minden formáját, nyilvánvalóan úgy vélik, hogy a veszekedés vagy nézeteltérés minden formája egyszerre romba döntheti a kapcsolatukat. Már-már sziámi ikerpárként élnek összenőve, görcsösen ragaszkodva kettőjük egységéhez. A Gestalt-terminológia úgy nevezi az ilyen kapcsolatot, hogy konfluens (túlságosan egybefonódó). Ez a „Bármi történjék is, mi ketten egyek maradunk" című szerződés azonban oda vezet, hogy nagyon sokszor erőszakot kell tenned magadon. Előfordulhat például, hogy így vagy úgy, de feleségként végül azt a modellt követed, hogy minden este egyedül mosogatsz el, bár valójában betegre bosszankodod magad emiatt. Voltaképpen azt szeretnéd, hogy a férjed is segítsen, mivel azonban nem mered megszegni a szerződést, tartod a szád, és lenyeled a mérged. A megállapodás igazából tehát inkább így hangzik: „Bármennyire eltorzítjuk és elnyomjuk is egymást, mi ketten egyek maradunk." Az első években egyébként alig-alig vesszük észre, hogy torzulunk, és hogy bizonyos vágyainkat vagy ellenérzéseinket elnyomjuk. Ehhez túl optimistán látunk mindent, és túlzottan hiszünk még abban, hogy egyszer úgyis minden jóra fordul. Szeretitek egymást, és mindent odaadtok egymásnak, még saját önazonosságotokat is. Együtt alkottok egy egészet.