Miért nem hív?

Nem számít, mennyire sikerült jól az első találkozás, mégis minden férfi retteg attól, hogy ő kezdeményezze az első telefonhívást, mert ezzel kiteríti kártyáit és kiteszi magát az esetleges elutasításnak. A nyakát így önként teszi a hurokba.

Miközben fontolgatja, felemelje-e a kagylót, negatív gondolatok zsibonganak a fejében: „Felveszi-e, ha látja a számomat? Fog-e rám emlékezni? Akar-e beszélni velem? Talán meggondolta magát és úgy döntött, nem akar tőlem semmit. Hagyjak üzenetet? Ha hagyok üzenetet a rögzítőjén vagy a szobatársánál, lehet, hogy nem fog visszahívni”.

Még ha minden sikerül is, tartunk attól, hogy akadozni fog a beszélgetés. Igaz ugyan, hogy jól kijöttünk egymással első találkozásunkkor, most mégis lehet, hogy rossz hangulatban lesz, vagy visszament volt barátjához, vagy lehet, hogy kínos lesz a beszélgetés, hosszú hallgatásokkal és félresikerült mondatokkal.

Van még egy ijesztő gondolat: mivel nem ismersz minket elég jól, muszáj jó benyomást keltenünk. A legjobb formánkat kell hozni. Az első találkozáshoz volt egy forgatókönyvünk, amihez tartottuk magunkat; most viszont rögtönöznünk kell. A szingli férfiak hozzászoktak, hogy stresszes helyzetekben telefonáljanak, de lehet, hogy most nincsenek felkészülve erre a kihívó feladatra. Egy hosszú és fárasztó munkanap után, lehet, hogy megfutamodnak, és nem hívnak.

No és itt van a legrosszabb forgatókönyv: Mi van, ha hamis számot adtál meg? Már sokszor volt részünk valamennyi fent említett helyzetben. Találkoztunk nőkkel és nagyszerű beszélgetéseink voltak, telefonszámot váltottunk, talán még terveket is szőttünk. Aztán úgy döntöttünk, felhívjuk a lányt, de csupán az üzenetrögzítőjével tudtunk beszélgetni, nap nap után. Vagy felvette a kagylót, és a beszélgetés zsákutcába vezetett. Aztán vannak azok az önbizalom-romboló helyzetek, amikor végre eldöntjük, hogy felhívjuk, és kiderül, valamilyen mozi vagy cipészbolt telefonszámát adta meg. Szerinted ez nem megalázó egy srácnak? A fenti élményekből biztosan megérted, miért véljük úgy, hogy olykor egyszerűbb és kevesebb csalódást okoz, ha fel sem hívunk.

Az elutasítástól való félelem tényleg megakadályozhat egy fiút abban, hogy a számodat tárcsázza. Az első telefonálónak sosem könnyű; mindhárman hosszan és alaposan átgondoljuk minden esetben. Egy jóbarátom egyszer megismerkedett egy lánnyal, aki átsegítette őt az elutasítástól való félelmén és abba az irányba billentette a mérleg nyelvét, hogy barátunk felhívta őt. Már az első találkozáskor egyértelmű volt, hogy tetszenek egymásnak, de a lány folyton arra célzott, mennyire elfoglalt. A jóbarátom ugyan nem értette, mit akar ezzel mondani, de felidézte magában képzeletbeli mérlege állását, és megkérdezte: „Gondolod, hogy jutna rám időd ezen a héten?” A lány meglepődve nézett rá, megállt, és felkiáltott, „Persze, mindenképp!”. Amikor pedig a jóbarátom felhívta, azonnal emlékezett a nevére. A srácot bátorította a lány pezsgő lelkesedése, és ez sokkal jobb érzés volt, mint azt hallani: „Kicsoda? Ó, szia! Bocs, de a másik vonalon épp egy barátnőmmel beszélek…”