Homoszexuális és leszbikus párok
hirdetés
Amióta az orvoslás és a mentálhigiéné leállt azzal, hogy a homoszexualitást „betegségnek" vagy „perverziónak" tekintse, hanem úgy fogadja, mint normális emberi tapasztalatot, több ilyen pár keres terápiát.
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság már 1973-ban kizárta a mentális zavarok közül, és többé nem stigmatizálja „súlyos, gyógyítandó karakterzavarként" sem. Újabban még a konzervatívabb pszichoanalitikus körök is elismerték múltbeli homo-fóbiájukat azzal, hogy az 1998-as országos kongresszuson nyílt fórumot szerveztek, amelyen a bevezető előadást az amerikai törvényhozás közismerten meleg tagja, Barney Frank tartotta. Mindazonáltal még az emberi szexualitásról szerzett tudományos ismeretek gyarapodásának köszönhető változó klímában is létezik társadalmunkban előítélet és bigottság. Sok olyasmi van, amit az azonos nemű párok követelnek - könnyű hozzáférés az emberi jogokhoz, szociális juttatásokhoz, illetve gyermekek adoptálásának a lehetősége stb. Ezek komoly sérelmek, és részben okai a terápiás segítségért fordulásnak. A terapeutáknak másféle „kulturális szemüvegre" van szükségük, hogy meglássák az ilyen párokat érő bonyolult kihívásokat, amiket elfed a homofóbia árnyéka és a heteroszexizmus köde.
hirdetés
A meleg párok élvezik a lehetőséget, hogy a pár-alkotásban új definíciók tárulnak fel, mivel náluk a férfi-nő hagyományos, hierarchikus viszonya, mint vezető és vezetett, mint két, egymástól eltérő szerep - sokkal kevésbé határozott és diktált. Mivel viszonylag kevés kész társadalmi szerepminta kínálkozik a számukra, ez jóval több szabadságot és rugalmasságot enged a kapcsolat struktúrájában, mint hagyományosan. Továbbá az a tény, hogy egy kapcsolat tisztán a választáson múlik, folyamatos értékként hangsúlyozható, szemben azzal az állapottal, amibe a többségi házasságok túl gyakran belefutnak.
Gary Sanders azt állítja, hogy a jelentős akadályokat a homoszexuálisok meghitt kapcsolatainak fejlődése, fenntartása, kínálata előtt „egy triász zsarnoksága" tartja fenn: patriarchátus, heteroszexizmus és homofóbia. Sanders megvilágítja az egyéni, közösségi és intézményi heteroszexizmus és homofóbia hiedelemrendszereit. Hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a terapeuták felismerjék és megértsék a saját hiedelmeiket mindezzel összefüggésben. Narratív megközelítést használva, olyan terápiás beszélgetéseket mutat be, amelyek érzékletesen láttatják a homoszexuálisok sajátos, egyedi világát, benne az átható magányt, a láthatatlanságot, a nem egyértelmű határokat, a szerepminták hiányát, és így tovább. A leszbikus párok bonyolult kérdésekkel szembesülnek: Mik a társ-szülőség szabályai, kötelezettségei, felelősségei? Válás esetén ki jogosult a felügyeletre? Joga van-e a nem biológiai partnemek arra, hogy az iskola társ-szülőként kezelje? A financiális elrendezés is összetettebb: Megnevezhetik a partnerek egymást biztosításaik kedvezményezettjeiként? Ki birtokolja a lakást vagy a házat? Elhalálozás esetén jogosult-e a másik tovább ott lakni? Ha egy pár szétválik, formális törvényi rendelkezések híján hogyan osztoznak? A szerzők azt tanácsolják a terapeutáknak, hogy a leszbikus pároknál szorgalmazzák a kapcsolat jogi elrendezését, ami által a partnerek teljes mértékben védve lesznek, ideértve az egészségügyi ellátást és a végrendelkezést is.