Önkábítás és figyelemelterelés
hirdetés
„Ez az egész nem is tetszik nekem annyira, de mindegy, hagyjuk..." „Nincsenek annyira ínyemre a dolgok, na de ha neki kell állnom, hogy az egészet megváltoztassam... Inkább hagyjuk." így aztán éveken át hagyod, hogy a dolgok folyjanak a maguk medrében.
A „hagyjuk inkább" magatartásnak viszont az a következménye, hogy minden esetleges sérelmet, bosszúságot vagy elégedetlenséget erőszakkal kell elfojtanod magadban. Senki sem szereti boldogtalannak, fásultnak, kibontakozatlannak érezni magát, és mindenkinek megvan a maga egyéni módszere az ön-becsapásra.
hirdetés
Az egyik alkoholba fojtja a bánatát, a másik ételbe, a harmadik a televízió, az olvasás és más egyebek segítségével elvonja és más világokra tereli a figyelmét. Ha így vesszük, a tévézés, az újságolvasás, a keresztrejtvényfejtés, a vásárolgatás, a vidámparkba járás, a könyvek és filmek mind az önkábítás és figyelemelterelés eszközei. De választhatod azt is, hogy nassolsz vagy falsz, iszol, drogozol, szexfüggő leszel, vagy tudom is én, mi mást fogyasztasz, s mindezt inkább abból a szükségletből, hogy elkábítsd és elhallgattasd belső énedet, és azt az érzést keltsd magadban, hogy az élet csakugyan élvezetes, mintsem azért, mert tényleg erre van igényed, és ezt élvezed a legjobban. '
A menekülés e módjának nagy veszélye és tragikuma az, hogy az ember függővé válik, és előbb-utóbb a hozzászokás tünetei jelentkeznek nála. Emiatt az önkábítás egyre súlyosabb formáihoz kell nyúlnia. Ezenkívül a szenvedélybeteg mindig teljesen rabja lesz annak, ami a függőség tárgya. Folyamatosan hozzá kell jutnod ahhoz, amire szükséged van a belső fájdalom tompításához és elfojtott érzéseid elhallgattatásához. Mivel azonban bensőd az első adódó alkalommal ismét hallatni fogja a hangját, az ilyen viselkedés egyenes következménye, hogy jellegzetes módon függővé válsz a fogyasztástól, illetve gondolataid elterelésének e formájától.
Előfordulhat, hogy sikeresen kábítod magad, és valóban nem vagy tudatában annak, hogy lelked mélyén nem vagy boldog, amíg egyszer csak már a tested is jelzéseket kezd adni: valami nincs rendben. Kínzó fejfájás, gyomorpanaszok, bélpanaszok, asztmás fulladásos rohamok, ekcéma, egyszóval: pszichoszomatikus betegségek és tünetek jelentkeznek.
Természetesen könnyen lehet, hogy az ilyen jellegű panaszokat valamilyen házasságtól független ok váltja ki, de jó részük biztosan a párkapcsolattal függ össze. A következményük minden esetben az, hogy a partnerek közötti kommunikáció a betegség tüneteinek kerülőútján zajlik. Nem Peti az, akivel beszélek, hanem „Peti, akit a migrén gyötör". Nem Mari a feleségem, hanem „Mari, akit a havibaj kínoz". Ezek a panaszok és feszültségi tünetek gyakran mélyebb, tényleges problémákról és feszültségforrásokról hivatottak elterelni a figyelmet. Azzal, hogy feszültségedet és elégedetlenségedet szomatizálod, védtelenné teszed magad. Ez azt jelenti: belső feszültségedből és elégedetlenségedből betegséget idézel elő, és úgy érzed, a betegség áldozata vagy. Miután viszont a betegség áldozata lettél, nem vagy képes arra, hogy megoldd a betegséget, nem is szólva az annak okát jelentő feszültségről.
Ráadásul a betegségeket és panaszokat nagyon gyakran arra használják fel, hogy meneküljenek a másik elől: „Ne veszekedj velem, mert szétmegy a fejem, úgy fáj!" Vagy: „Most nem tudlak meghallgatni, összeesem a fáradtságtól." Vagy: „Hagyj már egy kicsit békén, nagyon fáj a hasam." Ez aztán odáig vezethet, hogy soha többé nem bosszankodhatsz, mert partnered rögtön migrénes rohamot kap, vagy nem lehet rossz hangulatod, mert a partnered asztmája előjön. Egyes betegségek és panaszok különösen gyakran jönnek elő azzal a céllal, hogy bizonyos konfrontációkat kikerüljenek velük az érintettek. Partnered betegsége ezáltal különösen erős hatalmi eszközzé fejlődhet.