Alfred Hitchcock, „a feszültségkeltés mestere"
hirdetés
A világhírű filmrendezőt, Alfred Hitchcockot gyakran nevezik „a feszültségkeltés mesterének ". Filmjeiben kedvelte a váratlan hatásokat, a rémálomba illő fordulatokat, s az elképesztő helyzeteket, amelyekben remekül hasznosíthatta lélektani tudását.
Alfréd Hitchcock 1899. augusztus 13-án, egyszerű család gyermekeként született London East End negyedében. Apjának baromfiboltja volt. Hitchcock a Szent Ignác jezsuita kollégiumban végezte a középiskolát, majd a Londoni Egyetemen folytatott mérnöki és tengerészeti tanulmányokat. Egy távíróvállalatnál kezdett dolgozni, de munkája mellett képzőművészetet tanult, és a reklámszakmában is dolgozott. 1920-ban fölvették egy filmstúdióba, ahol némafilmekhez készített feliratokat. Bekerült a filmipar vonzáskörébe, s gyorsan haladt fölfelé a ranglétrán: művészeti vezető, forgatókönyvíró, végül 1 925-ben filmrendező lett. Még abban az évben elkészítette első filmjét A gyönyörök kertjét.
hirdetés
A brit korszak
A követkézéi évben készült A titokzatos lakó című film már figyelemre méltó alkotás volt, J ebben maga a rendező is játszott egy villanásnyi szerepet. A testes férfiú néhány másodpercnyi fölbukkanása a vásznon - amint kilép a liftből vagy beül a taxiba - a „Hitchcock-film" egyik fő jellegzetessége lett. A titokzatos lakóban egy család az ártatlan, bár különc albérlőt a szökésben lévő Hasfelmetsző Jacknek tartja - az alaptalan vádaskodás Hitchcock több későbbi művében is hangsúlyt kap. A Zsarolás készítése közben, i 929-ben azt javasolták neki, hogy az utolsó jeleneteket már az új, szinkronizált hangosfilm-rendszerben vegye föl. Ehelyett a teljes filmet újraforgatta, így a Zsarolás lett az első brit hangosfilm. Hitchcock nagy-britanniai munkásságának csúcsa a J9 lépcsőfok (1935) és a Londoni randevú (1938). A J9 lépcsőfok főhőse véletlenül csöppen egy kémhistóriába. Gyilkosságért körözik, ezért menekül, s közben rájön, hogy az a feddhetetlennek hitt ember, akihez segítségért fordult, valójában minden gonoszság forrása. A Londoni randevú egy nemzetközi expresszvonaton játszódik. Amikor egy lavinaomlás után továbbindulnának az Alpokban, a hősnő észreveszi, hogy egyik útitársuk eltűnt. A kocsiban ülők tagadják, hogy a kérdéses hölgy valaha is velük utazott volna, és senki sem hiszi el a lány történetét.
Hitchcocknak szinte valamennyi alkotása arról szól, hogy a hétköznapi esemény csak látszat, mögötte fenyegető erők lappanganak, s egy óvatlan pillanatban előtörnek. Brit alkotói korszakában Hitchcock ezt a fenyegetettséget könnyed szellemességgel ellensúlyozta, hollywoodi filmjeire viszont már a fekete humor jellemző.
A hollywoodi kezdetek
Dávid O. Selznick amerikai filmproducer csábította Hitchcockot Hollywoodba, ahol a rendező megkezdte nagy hatású filmjének, A Manderley-ház asszonyának (1940) forgatását. Ebben a félénk, ifjú feleség úgy hiszi, soha nem tudja feledtetni férjével csodálatos első hitvesének emlékét. Egy rosszindulatú házvezetőnő gonosz mesterkedésének hatására mindent félreért, ami a házban történik, és a katasztrófa kis híján be is következik. Noha A Manderley-ház asszonya lényegében szerelmi melodráma, s ez igazából nem jellemző Hitchcock művészetérc, fő témája, a valóság tökéletes félreismerése, olyan, egymástól időben igencsak távol készült filmekben is előkerül, mint a Gyanakvó szerelem (1941) és a Szédület (1958).
Az 1940-es években és az 1950-es évek elején Hitchcock remek thrillerek sorát készítette. A Szabotázs (1942) csúcsponti jelenete a Szabadság-szobor fáklyáján, a Mentőcsónak (1944) viszont végig egy lélekvesztőn játszódik. A Bűvölet (1945) az elfojtott emlékek pszichoanalitikai magyarázatát vette alapul - a bizarr álomjeleneteket Salvador Dali, a híres szürrealista festő tervezte. Az Idegenek a vonaton (1951) két főszereplője vonaton utazik, nem ismerik egymást. Azon tréfálkoznak, hogy tökéletes gyilkosságot követhetnének el, ha ki-ki a másik kiszemelt áldozatát tenné el láb alól - hiszen akkor senki sem értené az indítékokat. Azután egyikük „célba vett" felesége tényleg meghal.
Költséges filmek
A GY mint gyilkosság (1954) volt Hitchcock első színes, nagy sztárokat foglalkoztató filmje. Ilyen alkotás a népszerű Fogjunk tolvajt! (1954), az 1934-es „Az ember, aki túl sokat tudott” újra földolgozása (1955) vagy az Észak-északnyugat (1959) - ez utóbbi mű főként látványos üldözési jeleneteiről híres. Az izgalmas, szórakoztató cselekmény arra szolgál, hogy elfedje: a „hősök" korántsem hibátlan emberek. Ez a Hátsó ablak (1954) című filmben a legnyilvánvalóbb, ahol a baleset miatt mozgásképtelen főhős, Jefferies kukkolás közben tanúja lesz, amint a szemközti lakóházban egy szomszédja megöli a feleséget. A Szédület (1956) főhőse pedig a saját fantáziája által teremtett alakba szeret bele.
A Psycho és a későbbi filmek
Hitchcock 1959-ben megvette Róbert Bloch regényének, a Psychónak a megfilmesítési jogát, de Paramount filmgyár nem támogatta a tervet. Ezért viszonylag kis költségvetéssel a rendező saját maga finanszírozta a filmet, és számos televíziós színészt kért föl közreműködésre.
A film - légkörének megfelelően - fekete-fehérben készült; egyik főszereplője. Marion Cranc jókora összeggel rövidítette meg munkáltatóját, s a film kezdeten a lopott pénzzel menekül. Éjszakára egy motelban száll meg, amelynek fiatal igazgatójával, Norman Batesszel baráti viszonyba kerül, noha Bates soha nem látható anyja hevesen ellenzi a kapcsolatot. Mariont zuhanyozás közben valaki halálra késeli. A jelenet a film első egyharmadában játszódik le, s ezzel Hitchcock megtöri a filmgyártás addigi „aranyszabályát", hiszen megöli az egyik sztár-szereplőt (Mariont Janet Leigh játszotta). Ám a lélegzetelállító zuhanyjelenet a filmtörténet kiemelkedő alkotásává emeli a Psychót, amely a minden idők legjobb filmjeit fölsoroló listákon még napjainkban is rendszerint megtalálható. Hitchcock többé nem tudta elérni ezt a sikert.
Egészen másfajta remekműnek tartják a Madarakat (1963), ebben fekete madárseregek rejtélyes okokból megtámadják egy város lakosságát. A művész késői filmjei közé tartozik a Mamié (1964), az őrület (1972) és végül a Családi összeesküvés (1976). A neves rendező 1980. április 29-én halt meg.
Hitchcock filmjeit az utolsó részletekig aprólékosan eltervezte már a forgatás előtt. „Hímjeim papíron készülnek - nyilatkozta maga a filmezés már igazából robot". A szórakoztatás mestereként állandóan változtatta hatáselemeit, mindig egy lépéssel a közönség előtt akart járni. Interjúiban soha nem ismerte el, hogy filmjeinek bármilyen komoly célja volna. Ám legnagyszerűbb alkotásai nemcsak thriller-ként állják meg helyüket, hanem az emberi gyarlóságnak és az emberi társadalom sebezhető voltának lélektani mélységű ábrázolásai is.