Miért utazz Norvégiába?

Aki a boldogságot a nyugalomban és a magányban keresi, az Norvégiában jó helyen jár. A távoli fjordok és erdők egyedülálló természeti élményt nyújtanak, kis tengerparti halászfalvak csábítanak maradásra, meredek hegyek és sziklák végtelen túrázási és hegymászási lehetőségeket kínálnak.

S mindemellett a legnagyobb városok is, melyekben pezseg az élet, számos nyugodt sarkot biztosítanak a pihenéshez. Felsoroljuk a legszebb ltánivalókat.

Lofot-szigetek

Kis kikötök halászcsónakokkal, a városokban sárga, piros, fehér és kék színre festett faházak. Közöttük számtalan hjelter látható, melyeken a tőkehalat szárítják. A Lofot-szigetek, melyek a Vest-fjordot elválasztják a Norvég-tenger nyílt vizétől, a halászok és a Jeges-tengerből az ívási időben idevándorló tőkehalak szigetei.

Északi-fok

Az Északi-fok, a Mageroy-szigeten Európa legészakibb pontja. A nyári éjszakákon a nap itt egyáltalán nem nyugszik le, télen pedig november közepétől január közepéig egyáltalán nem bukkan elő. Ez a különleges jelenség turisták ezreit vonzza ide. A fátlan, valószerűtlen tájon csak zuzmók és rénszarvasok élnek.

Hurtigruten

A Hurtigruten hajózási társaság postahajója minden este elindul Bergenből, hogy az Északi-fokon túl az orosz határon fekvő Kirkenes felé megtegye látnivalókban bővelkedő útját. Az összetéveszthetetlen, fjordokban gazdag norvég part mentén 12 napig tart az út. A hajók kis kikötőket érintenek, ahol rövid sétát tehetünk a szárazföldön, vagy nézhetjük az áru kirakodását.

Jotunheimen Nemzeti Park

Az Edda jég- és déróriásainak itt lehetett a hazája, a Jotunheimen Nemzeti Parkban, ami a Sogne-fjord nyúlványában végződik. Több mint 60 gleccser, kétszázötven 1900 m feletti és húsz 2300 m feletti hegy található itt, Észak-Európa legnagyobb kopár fennsíkjának területén. A vándorkövek, gleccservájatok és morénamezők között ritka mohók és nagy kiterjedésű kopár puszták növényvilága figyelhető meg.

Sogne-fjord

204 km-es hosszúságával és helyenként 1308 m-es mélységével a Norvégia délnyugati partján található Sogne-fjord az országban a legnagyobb. Meredek, kopár sziklafalak övezik, és a vad, gyakran barátságtalan táj nevezetessége a Sogn og Fjordane tartományban, melynek lakói állítólag, akár fjordjuk, zárkózottak és nyersek.

Geiranger-fjord

A fjord mély, szűk tengernyúlvány vagy öböl, mely a jégkorszakok idején gleccsererózió során jött létre. A Norvégia északnyugati részén található Geiranger-fjord az egyik leglátványosabb az országban. Egyik 15 km-es szakaszán a meredek hegyek mindkét oldalán mintegy 800 m-es magasságig emelkednek. A fjordban tett hajókirándulás felejthetetlen élményt jelent.

Fatemplom, Urnes

Függőleges oszlopok, más néven rudak, támasztják alá a fából épült norvég templomok tetejét és falait, melyeket csak hornyok és vájatok tartanak össze, szegek és vasalás nélkül. Urnes főtemploma Sogn területén 1250 körül épült, faragott kapuzata azonban, melyen sárkányok és kígyók viaskodnak, körülbelül 100 évvel korábbi és a viking ornamentikára emlékeztet.

Hardanger-fjord

A Hardanger-fjord körül terül el Norvégia gyümölcsöskertje. Az üdezöld táj különösen cseresznye- és almavirágzáskor tűnik elvarázsolt helynek, hatásos kontrasztot alkotva a fjord zöldeskék vizével és a gyümölcsültetvények hátterében húzódó hófödte hegymasszívumokkal. Jendal mellett történelmi gyümölcsléüzem és vendégház tekinthető meg.

Szószék-szikla, Stavanger

A Lyse-fjord felett 600 m-es magasságban emelkedik a Pre-ikestolen (Szószék) szikla, ahonnét pompás kilátás nyílik a fjordra és a környező tájra. Aki ilyen sok lélegzetelállító természeti szépség utón ismét a városi levegő után áhítozik, látogassa meg a fjord déli részén épült Stavanger városát, ahol esténként a világ dolgaira nyitott városka óvárosi utcáin, kocsmáiban és diszkóiban nagy a nyüzsgés.

„Bryggen" kikötőváros, Bergen

A Vögen-öbölnek, Bergen kikötömedencéjének észoki oldalán terül el Bryggen - egykor német kereskedők kicsi kereskedelmi telepe, mely ma a város jelképe és az UNESCO Világörökség része. A régi, meredek tetős üzleteket a Hanza szövetség idején, a XIV. században építették, hogy a Németországból érkező sót és sört a norvég szárított tőkehalra és halzsírra cseréljék.