A stressz rombolja a jó alakot

Az irodából az óvodába vagy az iskolába, aztán haza ebédet főzni. Rendrakás után bevásárlás és utána a fogorvos, este még szülői értekezlet, és utána beugrunk egy félórára a fitneszstúdióba. A stressz csapdája előbb zárul ránk, minthogy egyáltalán észrevennénk. Sok nő panaszkodik kimerültségre, de a többség alapvetően úgy gondolja, ha este korábban lefekszik és kialussza magát, másnap megint jobban lesz. De vajon elég-e ennyi?

Aki folyamatosan megtagadja magától a pihenést és a nyugalmat, aki folyton túlterheli önmagát, könnyen átsiklik a közelgő összeomlás jelei felett is. Hosszú távon ugyanis az állandósult stressz beteggé teszi a nőket (és persze a férfiakat is), és az érintettek gyorsan megöregednek. Mintha ez még nem lenne elég, a többség a folytonos stressz miatt el is hízik. A női stressz a speciális „terheléskeverék" miatt különleges jelenség, amellyel egyre több tudós is foglalkozik. Hormontípustól függetlenül bármelyik nőt érhet különböző mértékű stressz, és bárki szenvedhet a helyzetből adódó testi-lelki diszharmóniától. Az egyes nők személyes terhelhetőségéről és stressz tűrő képességéről a hormontípus nem mond sokat. Ez a cikk mind- azoknak a nőknek szól, akik szeretnének valamit tenni önmagukért és lelki egyensúlyuk visszanyeréséért. A célzott lazító gyakorlatok megteremthetik a nyugalmat, és elősegíthetik, hogy visszatérjen a hétköznapokba a cselekvőképesség és a jókedv. Összességében az odafigyelést iskolázó gyakorlatok segíthetnek abban, hogy ne „másszunk a falra" minden kellemetlenség miatt.

A stressz egyirányú utca

A túlterheltség időszakaiban egyre több nő érzi úgy, elérte fizikai és lelki képességeinek határait. A munkahelyi nyomás után következnek a magánéleti határidők, amelyek szintén nem hagynak időt és lehetőséget arra, hogy szusszanjunk egyet, és mély lélegzetet vegyünk. Minél több dolgot teljesítünk saját elintézendőink közül, annál inkább úgy érezzük, nincs felső határ, mindenre képesek vagyunk. De bárcsak ne a következő nap vagy már az elkövetkezendő hetek és hónapok kötelező tennivalóival foglalkoznánk. Ha a dolgok nap, mint nap így mennek, a hajszolt állapotból következő stressz elzárja a belső békéhez és nyugalomhoz vezető utat. Közben pedig egyre jobban eltávolodunk attól, amit a jógik az „én központjának", a pszichoterapeuták pedig az „egyén saját forrásainak" neveznek. Egyre inkább csökken annak képessége, hogy a valóban fontos dolgokat meg tudjuk különböztetni a nem annyira fontosaktól, ez pedig kiválthatja az eltúlzott reakciót egyes eseményekre, a dührohamot vagy akár az idegösszeomlást. Esetenként csak azért, mert a telefon nem működik, a kerékpár lánca kiakadt vagy valamilyen előre megbeszélt programot nem sikerül terv szerint lebonyolítani -vagyis alapvetően apróságok miatt. Nagyon sok nő azonban lekicsinyli a negatív érzelmeket, a kimerültséget vagy akár a közelgő teljes kiégettséget, mert el akarják kerülni azt az érzést, hogy nem tartanak kézben mindent maguk körül.

Stresszhormonok - voltaképpen hasznosak

Mi történik a háttérben, amikor a fentiekhez hasonlóan viselkedünk? Mi történik a testünkben? Végtére is a stresszhormonok kiválasztása - más ingerületátvivő anyagokéhoz hasonlóan - meghatározott ritmusban történik. A kortizol nevű stresszhormon szintje például reggel 6 és 8 óra között éri el csúcspontját, a délelőtt folyamán csökken és késő este éri el a mélypontot. Utána már csak hajnali 2 óra körül kezd el lassan növekedni, hogy másnap reggel ismét elérje a tetőpontot. Ilyenkor felkészít minket a napra, az azzal járó stresszre. Ha így nézzük, a stresszhormonok remek munkát végeznek és nagyon hasznosak. Sőt lehetővé teszik, hogy elviseljük a hétköznapok terheit és megbirkózzunk azokkal.