10 alapelv, amit minden szexre kíváncsi fiatalnak tudnia kell

Az optimális gyermeklétszám ma családonként 2-3 gyermek kéne legyen. Mindenképp szükség van ésszerű családtervezésre és születésszabályozásra, s arra, hogy a gyermekek egészséges fejlődése, felnevelése biztosított legyen. Ez legnagyobbrészt a korszerű nemi nevelés széleskörű alkalmazásával lehet megvalósítani.

Azonban sok fiatal még nincs tisztában a nemiségen túl mutatkozó elvekkel. Ismertessük meg velük azt a 10 módszertani jellegű alapelvet, ami az egészséges nemi fejlődés és nevelés része kell legyen!

A folyamatosság, bővítés és elmélyítés elve: a nemi nevelés a kisgyermekkortól kezdve, folyamatosan kell végezni, éspedig koncentrikusan bővülő körök, ill. spirálok mintájára, egyre szélesebb körűen és egyre magasabb fokon.

Az életkori, nemi és egyéni sajátosságok figyelembe vételének elve: a nemi nevelés módszereit mindig alkalmaznunk kell a gyermekek említett sajátosságaihoz, fejlettségük szintjéhez.

Az aktív előkészítés és immunizálás elve: ne várjuk passzívan a gyermekek kérdéseit vagy más megnyilatkozásait, hanem készítsük fel őket időben a szexuális élményekre; ezáltal immunizálják őket az esetleges káros hatások ellen. A ”túl korai” szexuális felvilágosítás állítólagos veszélyei jelentéktelenek a túl késői felvilágosítás káros következményeihez képest.

A felvilágosítás és jellemnevelés egységének elve: az ismeretközlés más módszerekkel együtt a jellemnevelést, a helyes attitűdök és szokások kialakítását szolgálja.

A személyes kapcsolat, a bizalom és őszinteség elve: a nemi nevelés csak úgy lehet hatékony, ha a kölcsönös bizalom és teljes őszinteség alapján történik; ehhez pedig általában közvetlen, személyes kapcsolat szükséges.

A közösség és a koedukáció elve: a progresszív nemi nevelés magától értendő közösségi nevelés és a nemek együttes nevelése. Ez nem zárja ki az esetenkénti egyéni (vagy nemek szerinti) foglalkozást bizonyos témák vagy helyzetek esetén.

A szakszerűség, tárgyilagosság és világosság elve: tudományos megalapozottsággal, elfogultságoktól és előítéletektől mentesen, egyértelműen és közérthetően – tehát nem „virágnyelven” vagy orvosi műszavakkal – kell a nemi kérdéseket tárgyalni.

A személyes példamutatás, természetesség és kongruencia elve: minden fáradozás hiábavaló, ha nincs mögötte a nevelő személyes meggyőződése és példája; olyan embereknek kell lennie, aki maga is tanításai szerint él, s ezt nem titkolja. Ez egészséges, pszichoszexuálisan is érett személyiséget feltételez.

A munkamegosztás és koordináció elve: a nemi nevelés a család, az iskola, az egészségügyi és egyéb intézmények, valamint a média feladata. A különböző nevelési tényezők tennivalóit meg kell határozni, és össze kell hangolni.

A felelősségre nevelés elve: a szexualitás tanulhatóságára és sokféleségére hivatkozva mindig hangsúlyozzuk az önmagunkkal, partnerünkkel és a társadalommal szembeni felelősséget; mutassuk ki a felelőtlen viselkedés következményeit.

Valójában tehát általános nevelés-módszertani elvek speciális alkalmazásáról van szó; ez is amellett tanúskodik, hogy a nemi nevelés szerves alkotórésze az egységes nevelési folyamatnak. Sajnos, a nevelői közvélemény eddig ezt nem így tekintette, hanem egy-két felvilágosító előadással elintézhetőnek tartotta, ezzel kiszakította a nevelési folyamat egészéből, durván leegyszerűsítette és bagatellizálta. Így nem csoda, hogy az újabb felmérések szerint még mindig tájékozatlanság és bizonytalanság tapasztalható a tizenévesek körében, a szexualitásnak szinte valamennyi területén. Ennek kedvezőtlen kihatásai nyomon követhetők.