A szigor fontossága

A szigor egy olyan dolog a gyereknevelésben, amit nem szabad túlzásba vinni, ugyanakkor nem szabad elhagyni sem. Egyszer vendégségben voltam egy családnál, ahol a gyerek olyan 5 éves lehetett. A kis gyerkőc csinált valami rosszat, amiért az apja megpofozta. Nem erősen, de nem is túl gyengén. Kicsit meglepődtem, úgy láttam nem kellett volna ennyire megbüntetni.

Megkérdeztem, hogy miért ütötte meg. Azt válaszolta: „Hogy nagy korában ne ő üssön meg engem”. És ez itt a lényeg. Ha nem szigorúan neveljük a gyerekeket, akkor nem fognak minket tisztelni. Ha kordában tartjuk őket, ha tudjuk őket irányítani, akkor nemcsak szeretni, hanem tisztelni is fognak. Ahogy egyre nagyobb úgy egyre több dolgot próbál ki, jót és rosszat is. Ha nem néz fel a gyerek a szüleire, akkor nem fogja meghallgatni a jó tanácsokat, márpedig nem muszáj mindig pórul járjon.

                Kisgyerekeknél megszokott, hogy ha nem kapnak el kezdenek sírni, hisztizni, sőt még a földhöz is vágják magukat. Ilyenkor az anyuka és az apuka szíve megenyhül, és mindent megtesznek, hogy a kisember boldog legyen. Biztos mindenki ismeri a következő jelenetet, hisz nap, mint nap találkozhatunk vele boltokba. Az anya a gyermekével jár vásárolni, és egy adott pillanatban a kicsi elkezd nyafogni, sírni, hogy már pedig neki kell az az édesség. Ilyenkor a szülő több okból kifolyólag is megadja neki, amire vágyik. Először is van egy olyan rossz felfogás, hogy mindent meg kell adni a gyereknek. Ez nem igaz. Ha mindig mindent megkap, akkor megszokja, hogy minden az ölébe hullik, anélkül hogy tenne valamit. Ez lehet, hogy gyerekkorában még működik, de felnőtt korában nem tud majd felelősséget vállalni. És ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezte, akkor nagyon könnyen összetörhet.  A másik dolog, amiért a gyerek megkapja a sütit, az a szégyenérzet, amit az anyuka érez a többi vásárló miatt. Lehet, hogy úgy látja, hogy ha nem veszi meg az édességet, akkor a többiek azt fogják hinni, hogy nincs elég pénze, vagy valami hasonló. Ez egy rossz felfogás, pontosan a fent említett példa miatt. Lehet, hogy ezzel megvédjük a büszkeségünket mások előtt, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a gyerek a fontos. Hosszú távon is.

                Természetesen itt most nem arról van szó, hogy a gyerek egyáltalán ne kapjon semmilyen finomságok, ne legyen néha elkényeztetve. Mert ez is kell, beismerem. Azonban próbáljuk ne túlzásba vinni. Ha egyszer azt mondod a gyereknek, hogy „márpedig több édességet nem kapsz tőlem”, akkor ne is kapjon. Mert ha hisztivel kapni fog, akkor máskor is „bulit” csap majd, mert tudja, hogy eredményes. Egy párszor el kell vele játszani a dolgot, hogy tudja, hogy eredménytelen. Új és egyre inkább elterjedtebb módszer a „pohár víz”. Ha otthon vagy máshol a gyerek el kezd minden ok nélkül hisztizni, akkor le lehet önteni egy pohár hideg vízzel. Ha valami rossz dolgot csinál, úgy látom meg lehet „ütni”. Ütni azt jelenti, hogy nem erősen, csak éppen annyira hogy érezze. Egy barátnőmmel beszéltem nemrégiben, pont erről a témáról. Ő azt mondta, hogy kis korában, egészen kicsi korában ő is csinált rossz dolgokat, amiket meg is büntettek. Miután leszidták és sírt, valahogy megnyugtatta az érzés, hogy kapott egy enyhébb pofont. Nem kell arra gondolni, hogy az illető mazochista, mert nem erről van szó. Egyszerűen a lelkét megnyugtatta, hogy megkapta a büntetését. Személy szerint úgy látom, hogy a nagyon durva bünti sem jó. Régen volt szokás nadrágszíjjal büntetni, ezt szerintem érdemes hanyagolni. Nem kell túlzásba vinni.

                Természetesen mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy a karja. A cikknek elgondolkodtató szándéka van csupán.