Baj, hogy a gyerekünknek van egy képzelt barátja?

Nagyon sok kisgyereknek van képzelt barátja. Úgy 3-4 éves kor táján szoktak feltűnni, mindig láthatatlanok, de nem feltétlenül emberek: lehetnek állatok (kutya, macska, egér) vagy megelevenedett tárgyak és mesealakok is (baba, maci stb.). Ha furcsálkodunk is, nem kell nyugtalankodnunk, ebben az életkorban teljesen természetes, ha a gyerekünk egy láthatatlan barátot teremt magának.

Nem kell „valami problémára" gyanakodnunk, ritkán áll ilyesmi a háttérben! Mindössze arról van szó valószínűleg, hogy a gyerekünknek nagyon eleven a fantáziája, aminek inkább örülnünk kellene! Nem „vizionál", tudja vagy legalábbis sejti, hogy a valóságban ez a barát nem létezik, de olyan jó hinni benne!

Három gyerek közül általában kettőnek volt, van vagy lesz képzelt barátja az életében. Hogy mennyi ideig, és hogy mennyire fontos neki, az már nagyon gyerekfüggő. Nem minden szülő tud róla, de vannak olyanok is, akiknek nincs más választásuk, mint hogy elfogadják és belemennek a játékba. Gyakran hallhatjuk, hogy valamelyik ismerős gyerek arra kéri az édesanyját, hogy készítsen a barátjának is uzsonnát, kösse be neki is a biztonsági övét az autóban, és hagyja csak égve az éjjeli lámpát, mert a barátja néha szokott félni a sötétben... Ez a képzelt barát (akire mindig lehet számítani, mindig ott van, amikor szükség van rá, és eltűnik, ha éppen úgy akarjuk) szinte családtaggá válhat! De ne aggódjunk, nem fog végképp itt ragadni! A képzelt barátok általában lassacskán eltűnnek, amint a gyerekek óvodába kerülnek. A kutatások azt mutatják, hogy a fiúknak gyakrabban vannak képzelt barátaik, mint a lányoknak, és közülük is leginkább az elsőszülötteknek vagy az egykéknek (nekik talán kevesebb alkalmuk adódik velük egykorúakkal barátkozni). A gyerekek önmagukról mintázzák a képzelt barátokat, így könnyen lehet, hogy az ő révén többet tudhatunk meg a gyerekünk belső életéről, vágyairól, fantáziáiról, szorongásairól. Idősebb korban azonban (6-12 éves kor között) a képzelt barátok már valóban valamilyen lelki problémát vagy bizonytalanságot jeleznek. Ilyenkor jobb, ha szakemberhez fordulunk!

Miért van a gyerekünknek szüksége egy képzelt barátra?

A képzelt barát sokat segíthet a gyerekünknek a fejlődésben, a világ és önmaga felfedezésében, személyisége megszilárdításában. Beleképzeli magát más bőrébe, és így megtapasztalhatja, hogy ki áll hozzá közelebb, kivel találja meg jobban a hangot. A képzelt barát is lehet olyan átmeneti tárgy, amely lehetővé teszi számára az önállósodást, ahogy annak idején (1 -4 éves korában) a macija vagy a rongyija tette.

Lássuk, miért is lehet szüksége képzelt barátra a gyerekünknek: Lehet, hogy még nem szocializálódott kellőképpen, és így segít magán. Valószínűleg gyakran ez a helyzet az egykéknek, illetve azoknak a gyerekeknek az esetében, akik keveset vannak gyerektársaságban. A képzelt barátnál nincs jobb társ: mindig mellettünk van, ha szükségünk van rá, és soha nem akaszkodik ránk, ha éppen szabadulni szeretnénk tőle!

Lehet, hogy támaszra van szüksége, mert valami érzelmi megrázkódtatás érte. A képzelt barátok segíthetnek abban is, hogy a gyerekek szembenézzenek a problémáikkal és a feszültségeikkel. Előttük nem kell fegyelmezniük magukat, mindenről nyíltan beszélhetnek.

Lehet, hogy így tudja levezetni a feszültségeit. A képzelt barát „villámhárítóként" vagy „lelki szemetesládaként" is működhet: a gyerekünk vele osztja meg, és rajta vezeti le a feszültségeit. Mindig akkor fordul hozzá, amikor úgy érzi, hogy el kell mondania valakinek a gondjait, mert minden annyira zavaros, vagy meg kell osztania valakivel a lelkifurdalását, hogy ne egyedül kelljen hordania a terhet.

Forrás

Szöveg: coachszemle.hu

Képek: life.hu és pecsma.hu