A legőszintébben az abortuszról

Rengeteg vitára adott már okot a terhességek megszakítása. Számtalan érv és ellenérv született már meg, hogy kit engednének szülni, s kinek tiltanák meg, s kinek engednék meg, hogy elvetesse a babát. Ugyanannyi vád is elhangzott már: az abortusz gyilkosság, s azok a nők, akik nem vállalják fel terhességüket lelketlenek. Nem gondolom, hogy ez így igaz: nem hiszem, hogy egy nő annyira ne vágyna az anyaságra, hogy nem akarja a gyermeket. Meg kellett hallgatnom az ő oldalukat is, s őszintén szólva a legtöbb esetben nagyon megindító, hogy milyen érzelmeken mentek át, amíg eljutottak az abortuszig. Sőt vannak, akik örökre belebetegedtek!

Találkoztam olyanokkal, akik nem védekeztek megfelelően, nem voltak megfelelően felvilágosultak, vagy egy- egy piás buli alatt történt meg az eset. Elkövettek egy nagy hibát, s gyakran nem képesek vállalni a következményét. Vannak viszont olyan nők, akik szexuális erőszak áldozataként estek teherbe. " Nem lettem volna képes szeretni azt a gyermeket. Folyton az az este jutott volna eszembe róla. Féltem, hogy mindig utálni fogom a gyermeket emiatt!"- mesélte az egyik lány. Mégis nagy megpróbáltatás volt neki az egész folyamat, hiszen az is felmerült benne, mi lesz, ha a beavatkozás miatt meg majd nem lehet gyermeke, amikor valóban szeretne? Nagy dilemma ez, úgy gondolom. Túl sok a lelki teher és ésszerűen döntést hozni.

A másik csoporthoz tartoznak azok, akik védekeztek, de mégis teherbe estek. Az egyik asszony elmesélte, hogy a nőgyógyász asszisztense csúnyán leteremtette, hogy biztos felelőtlen volt, meg biztos nem jól szedte a felírt gyógyszert! Pedig nem egy ilyen eset van: a szoptatás időszakában szedett gyógyszerek gyengének bizonyulnak. Sőt, vannak, akik a felhelyezett spirál mellett lettek terhesek! Az említett asszony a rendszeresen bevett gyógyszer ellenére lett várandós, de már több gyermeke is volt, ráadásul az egyik 4 hónapos. Anyagilag nem álltak úgy, hogy újra babát vállaljon és a nőgyógyász szerint sem lett volna helyes vállalnia, nem lett volna egészséges a baba. Mégis kellemetlen tortúrákon és megaláztatásokon kellett átmennie. Úgy kezelték mindenütt, mint azokat a felelőtlen lányokat, akik már a sokadik abortoszukon jelentek meg. Az egyik nőgyógyász például úgy hívta be az előkészítőbe, hogy "Jöjjön az első versenyző! Magának hanyadik is akadt be?" Holott fogalma sem volt, hogy egy normálisnak nevezhető családanyával beszél, aki a kockázatok ellenére rengeteget gyötrődött és nehezen szánta el magát a döntésre. Egy harmadik háromgyermekes nő pedig spirál mellett esett teherbe. S mivel az belefúródott a magzatba, nem volt választási lehetősége.

Sok nő az észérvekre hallgatva dönt. Inkább megszakíttatja a nem kívánt terhességét, mint beteg gyermeket szüljön, vagy nem akarja végignézni azt, hogy nem tudja rendesen felöltöztetni, etetni, anyagilag ellátni. Mert nem egy olyan vele hasonló helyzetű családot látott már, hogy túl sok a vállalt gyermek, akik éheznek és kínjukban például falevelet esznek. Mégis hatalmas lelkiismeret furdallásuk van, főleg hogy úton útfélen afféle kijelentésekbe ütköznek, hogy az abortusz gyilkosság, s a nők azért lesznek terhesek, ha nem akarnak is, mert nem figyelnek oda. Nem kellene mindenkit egy kalap alá venni, úgy hiszem.