Amikor kistesó születik

Nevetek magamon, amikor visszagondolok a jelenetre, hogyan reagáltam 12 és fél évesen, amikor közölték velem, hogy testvérem fog születni. Totál kiakadtam a hírtől, kiáltoztam, hogy nekem nem kell! Pedig valójában nem is tudom, miért viszolyogtam annyira tőle? Azt kívántam, bárcsak soha ne hoznák haza, de hamar megenyhültem és azt se bántam, ha pelenkázás közben lepisilt vagy naponta 30 pelust kellett kivasalnom besegítve anyánknak.

Anyaként viszont nagyon szerencsés helyzetben voltam: a 3 éves fiam nagyon várta a kistesóját. Odaült a pocakom mellé és énekelt, játszott a kis zongáráján, s amikor végre meglátta a kis jövevényt nagyon boldog volt, hogy megvolt keze- lába. Sokat vigyázott is rá, amíg házi teendőimet végeztem és senkit nem volt hajlandó megpuszilni, de a kistesót igen. 

De mit tehetnek azok, akiknek nagy melót jelent, hogy elfogadtassák a meglévő csemetéjükkel egy új érkezését? Titkolózni semmiképp nem szabad: meg kell mondani, hogy tesója lesz, hadd barátkozzon a gondolattal. Közben pedig mesélni kell neki mindenről, ami történik és közös programokat tervezgetni, hogy érezze: ő is ugyanúgy ott van a tervek között. Vonjuk be mindenbe, amibe csak lehet: az előkészületekbe és később a kistestvér gondozásába is. legyen neki is rendsteres feladata, hogy fontosnak érezhesse magát! Ha pedig mégis dühösen ellenáll, sőt néha még bántaná is a babát, akkor se erőltessük a dolgot! Ne keseredjünk el, előbb vagy utóbb megenged magától. azzal nem teszük jót, ha emiatt megszidjuk és megbüntetjük, inkább finoman próbáljuk bevonni a dolgokba és legyünk türelemmel, adjunk neki időt! közben mindig emlékeztessük rá, hogy amikor ő született is ugyanolyan nagy élmény volt!

A későbbiekben pedig nem elég, ha mindig csak együtt vagyunk a gyerekekkel. Kell a nagyra is külön időt szentelni! Még ha az olyan apróság is, mint egy bevásárlás. Máris jobban érzi magát a gyermek, ha ezt külön programként tálaljuk számára. és mégegy fontos dolog: soha ne hasonlítgassuk gyermekeinket negatív kritikával körítve, mint például "Bezzeg, te olyan rossz vagy! Nézd meg a testvéredet, milyen jó meg ügyes!"

Persze egy egészséges féltékenység jelentkezhet a testvérek között. Amikor már a kicsi is "nagy lesz,saját akarattal és harcolva a maga ügyéért. S kezd tükröződni, hogy melyikük miben jobb. Gyakorivá válhat a folytonos versengés köztük, de ettől még nem kell megijedni, hogy utálják egymást. A mi dolgunk csak annyi, hogy egyformán szeressük őket és arra neveljük, hogy szeressék, segítség egymást, mert később majd csak egymásra számíthatnak.