Mikor beszélünk spontán vetélésről?

A kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel a becslések szerint, olyan módszer azonban nincs, amellyel biztosan elkerülhetnénk egy ilyen eseményt. Mit nevezünk spontán vetélésnek? Milyen típusai vannak? Mik a vetélés leggyakoribb okai? Mik a vetélés tünetei? Hogyan lehet megelőzni a spontán vetélést? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Vetélésről beszélünk akkor, ha a kezdődő terhesség a várandósság 20. hete előtt megszakad. Ha nem ismert a pontos terhességi kor, akkor a terhesség megszakadását az 500 grammos születési súly elérése előtt nevezzük vetélésnek. Spontán vetélésről van szó akkor, ha az embrió korai elvesztése bármilyen észlelhető külső behatás nélkül következik be. A vetélésnek természetesen ekkor is van valamilyen oka, ezt azonban nem tudja mindig megállapítani a szakember.

Megdöbbentő adatok

A spontán vetélések jelentik a terhességek megszakadásának leggyakoribb formáját: az orvos által megállapított várandósságok mintegy 10-25%-a végződik vetéléssel. Ezek között az úgynevezett kémiai terhesség a leggyakoribb forma, amely a spontán vetélések 50-75%-ánál fordul elő. A terhesség ilyenkor nem sokkal az embriókezdemény méhfalba történő beágyazódása után szakad meg. Az osztódásnak indult, de be nem ágyazódott embrió ilyenkor vérzés kíséretében távozik az anya szervezetéből. Mivel ez éppen a szokásos menstruáció idején történik, az anya gyakran egyáltalán nem is tud róla, hogy terhes volt, illetve hogy vetélésen esett át.

A spontán vetélések többsége (nagyjából 70%) a várandósság első 12 hetében fordul elő. A 12. és a 20. terhességi hét között már ritkábban történik ilyesmi. (A 20., illetve a 24. hetet követően már halvaszületésről van szó, bár a 20.-24. hét közötti időszak még vetélésnek is felfogható.)

Milyen típusai vannak a spontán vetélésnek?

A spontán vetéléseknek többféle típusa is létezik aszerint, hogy mik a vetélés lefolyásának stádiumai. A legismertebb az úgynevezett fenyegető vetélés, amelyet hüvelyi vérzés és alhasi görcsös fájdalom jellemez. A baba ebben az esetben még megmaradhat, de ugyanígy el is veszítheti a kismama. A méhnyak ilyenkor zárva marad.

A kezdődő vetélés tünetei az előzőekkel csaknem megegyezőek, de fokozottabban jelentkeznek a panaszok, emellett csökken a magzat kihordásának esélye.

Befejezetlen vetélésről van szó akkor, ha a fejlődő embrió elvesztése már megtörtént, azonban a méh nem ürült ki teljesen. A vetélés a méh üregében visszamaradt, fogantatásból származó képletek miatt nem tekinthető befejezettnek. A kiürítést ebben az esetben mesterségesen kell megtenni (műszeres befejezés). A méhszáj ilyenkor már nyitott, emellett hasi fájdalom és gyakran erős vérzés észlelhető. Ezzel szemben, egy befejezett vetélés során minden kiürül a méhből. A vérzés ezután már hamar alábbhagy, és a görcsökkel együtt a fájdalom is elmúlik. A befejezett és a befejezetlen vetélés ténye ultrahangos vizsgálattal erősíthető meg.

A fentieken kívül még két fő vetélési típus ismert, az abbamaradt és a visszatérő vagy habituális vetélés. Az abbamaradt vetélés esetén az embrió ugyan elpusztul, de nem lökődik ki (ezt elmulasztott vetélésnek is nevezik, az angol missed abortion fordításából). Ennek oka nem ismert. A tünetek között szerepelhet a vérzés vagy a barnás hüvelyváladék, ultrahangos vizsgálattal pedig a magzati szívműködés leállása vagy az embrió nélküli, üres petezsák is kimutatható.

Visszatérő vagy habituális vetélésről olyankor van szó, ha egy kismamánál háromszor vagy ennél többször ismétlődik meg a többnyire első trimeszteri (a terhesség első 12 hetében lezajló) vetélés. A habituális vetélés a gyermeket tervező párok nagyjából 1%-át érinti, nagyon gyakorinak tehát szerencsére nem nevezhető. A habituális vetélés okait érdemes alaposan kivizsgáltatni, a pontos okot azonban így is a nők mintegy felénél sikerül csak beazonosítani.