Vigyük-e a gyereket a nyaralásra?

Ugyanúgy, mint nekünk, a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy egy kis időre kiszakadjanak a megszokott környezetükből, és mást csinálhassanak. Hiszen ahogy mi munkába, ők nap mint nap bölcsődébe, óvodába járnak. A családi nyaralások hozzájárulnak a gyerekek egészséges fejlődéséhez és kiegyensúlyozottságához. A közös emlékek pedig összekötnek és valóban családdá kovácsolnak minket. A nagy családi nyaralásokból később általában csak a jóra emlékezünk...

Ritkán döbbenünk rá, hogy a gyerekeink is meglehetősen feszes menetrend szerint élnek, pedig így van. Korán kelnek, reggeli után máris indulnak a bölcsődébe-óvodába, ott töltik a napjuk nagy részét, utána haza, vacsora, fürdés, lefekvés... Lazításra és pihenésre nem sok idő jut, úgyhogy bizony nyaranta nekik is nagy szükségük van erre! Akkor is, ha ők nem szólnak érte! A legtöbb gyerek ugyanis jól érzi magát a bölcsődében vagy az óvodában: a barátaikkal lehetnek, sokat játszanak, szeretik az ottani foglalkozásokat. De tévedés lenne azt hinnünk, hogy nincs szükségük egy kis „levegőváltozásra"! A bölcsődei-óvodai környezet nagyon ingergazdag, felfedezésre, tanulásra, képzelődésre ösztönöz: naponta legalább 8 órát itt töltenek, a napirendjük pedig nagyon feszes és elég merev, s ebbe bizony bele lehet fáradni. Sokan vannak, sokfelé kell figyelni, nagy a zaj, van, aki sír, van, aki kiabál. A gyerekünknek ebben a folyton változó és őt új feladatok elé állító környezetben kell megállnia a helyét. Szocializálódnia kell, meg kell tanulnia megosztozni a játékokon, az óvónőkön, el kell viselnie másokat, kompromisszumokat kell kötnie, kivárnia a sorát, betartani a szabályokat és az utasításokat. Belegondolni is sok. Nem érdemelne meg ő is egy kis pihenést, egy lélegzetvételnyi szünetet, szóval pár hét nyaralást? Amikor lazíthatna, és magára figyelhetne. Ahogy mi is. A gyerekeknek is szükségük van arra, hogy kilépjenek a mókuskerékből, ne kelljen állandóan időpontokhoz tartani magukat és valahova rohanniuk, és megszabaduljanak egy kis időre a közösségi létezésből természetszerűen következő sok korlátozástól. A nyaralás alatt nem kell ébresztőórára ébredniük, a saját bioritmusuk szerint élhetnek, azzal foglalkozhatnak, amivel éppen kedvük van, és addig, ameddig akarnak, és persze együtt lehetnek velünk! Kipihenve, nyugodtan.

Baj, ha a gyerekünk nem megy nyaralni?

Vannak olyan gyerekek, akik soha nem nyaralnak, a nyarakat is az óvodában vagy legjobb esetben nyári táborban töltik. Ezek a táborok, bármilyen jók is, sajnos nagyon hasonló környezetet biztosítanak, mint az óvoda-iskola. Azok a gyerekek, akik kénytelenek az egész nyarukat ilyen táborokban tölteni, rendszerint nem kezdik kipihenten az új tanévet. Fáradtak, ingerlékenyek, esetleg agresszívak is, és nem mutatnak különösebb érdeklődést a tanulás iránt. Van, akin egyértelműen látszik a kimerültség: ezek a gyerekek magukba zárkóznak, vagy a képzeletvilágukba menekülnek. Figyelmeztető jel lehet, ha efféle mondatokat hallunk tőlük: „Én is itthon akarok maradni veled, Anya!" „Fáradt vagyok, nem akarok felkelni..." „A nagyihoz szeretnék menni..." Biztos, hogy változásra lenne szükségük.

Nekünk a munkában, nekik az óvodában-iskolában kell megállniuk a helyüket. Ne higgyük, hogy könnyebb dolguk van! Ahogy nekünk, nekik is szükségük lenne egy kis feltöltődésre, hogy kipihenve vághassanak neki az új tanévnek! Nekünk, szülőknek kell gondoskodnunk arról, hogy egészségesek és kiegyensúlyozottak maradjanak! Ehhez pedig a családi nyaralások nagyon nagy mértékben hozzájárulhatnak!