A gyógyszerek nemkívánatos hatásai

Gyakori az a téves nézet, hogy a gyógyszerek hatásait egyértelműen két csoportba lehet osztani: az elvárt vagy gyógyulás céljait szolgáló hatásokra, és a nemkívánatos vagy mellékhatásokra. Valójában a legtöbb gyógyszernek számos hatása van, és mivel azt szeretnénk, hogy a beteg ebből egyet (vagy néhányat) tapasztaljon, a többi hálást nemkívánatosnak tekintjük. Bár a mellékhatás kifejezést igen gyakran használják még az egészségügyi szakemberek is. a nemkívánatos gyógyszerhatás pontosabb megjelölés azokra a hatásokra, melyeket nem terveztünk, melyek kellemetlenek, ártalmasak, és potenciális veszélyt jelentenek.

Nyilvánvalóan nem meglepő, hogy a mellékhatások igen gyakoriak. Becslések szerint az Egyesült Államokban a kórházi felvételek kb. 10%-ára a nem kívánt gyógyszerhalás kezelése céljából kerül sor. A kórházban ápolt betegek kb. 15-30%-ánál lép fel legalább egy mellékhatás. A mellékhatások többsége viszonylag enyhe és elmúlik, ha a gyógyszer adagolását leállítjuk, vagy az adagokat módosítjuk, de sajnos vannak súlyosabb és hosszabb ideig tartó effektusok is,

A mellékhatások típusai

A nemkívánatos gyógyszerhatásokat két fő típusba sorolhatjuk. Az első típus olyan reakciókat jelent, melyek a gyógyszer ismert és hasznosnak ítélt farmakológiai és gyógyító hatásainak eltúlzott formái. Ha például valaki magas vérnyomás miatt szed gyógyszert, szédülni kezdhet, ha a gyógyszer túlságosan csökkenti a vérnyomását. A cukorbetegségben szenvedő beteg gyengeséget, izzadást, hányingert és szívdobogást érezhet, ha inzulin vagy egyéb vércukorcsökkentő gyógyszer hatására a cukor-szint túlságosan leesik. Az ilyen típusú nem kívánt hatás általában megjósolható, bár néha elkerülhetetlen. Akkor lép fel, ha a gyógyszer adagja túlságosan nagy, ha a beteg szokatlanul érzékeny a gyógyszerre, vagy ha egy másik gyógyszer lelassítja az első lebontását, és ezzel megemeli a koncentrációját a vérben.

A reakciók másik fő típusa olyan mechanizmusok eredménye, melyeknek magyarázatával jelenleg még adós a tudomány. Az ilyen típusú nemkívánatos hatások jobbára nem jósolhatok meg előre, és akkor tudatosul, ha több betegnél is előfordult. Ide tartoznak például bizonyos bőrkiütések, sárgaság (máj károsodás), vérszegénység, a fehérvérsejtek számának csökkenése, a vese károsodása és olyan idegsérülések, melyeket a látás és a hallás károsodása kísér. Ezek a reakciók jellemzően igenkevés betegnél észlelhetők, és okuk rendszerint allergia vagy túlérzékenység az adott gyógyszerre. A jelenség olyan genetikai különbségekre vezethető vissza, melyek befolyásolják a gyógyszer metabolizmusát vagy a szervezet reagálását az adott gyógyszerre.

A nemkívánatos gyógyszerhatások egy része nem sorolható a fenti kél kategóriába. Ezek a reakciók általában előre láthatók, és a háttérben álló okok ts ismertek. Például gyakran lép fel gyomorbántalom vagy vérzés azoknál, akik hosszú ideig szednek aszpirint, vagy más nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszert (ibuprofent, ketoprofent, vagy naproxent).

A nemkívánatos hatások súlyossága

Nem létezik univerzális módszer a nemkívánatos gyógyszerhatások súlyosságának leírására és mérésére, és a megítélés egyébként is meglehetősen szubjektív. Mivel a legtöbb gyógyszert szájon át veszi be a beteg, a gyomor-bélcsatoma zavarai, pl. étvágyvesztés, hányinger, felfúvódás érzése, székrekedés vagy hasmenés, nagy számban szerepelnek a bejelentett mellékhatás között.

A gyomor-bélcsatoma zavarait, illetve a fejfájást, kimerültséget, enyhe izomfájdalmakat, az általános rossz közérzetei és az alvási szokások változásait az enyhe reakciók közé sorolják, és kevés jelentőséget tulajdonítanak nekik. Ezek a panaszok azonban valódi gondot jelenthetnek a betegnek, aki, ha úgy véli, hogy miattuk csökken az életminősége, esetleg nem működik együtt az orvossal az előírt gyógyszerek beszedése terén, és ezzel nagyban akadályozhatja a kezelés céljainak elérését.

Közepes súlyosságú reakcióknak tekinthetjük azokat az enyhe kategóriában felsorolt tüneteket, ha a beteg kifejezetten zavarónak, kellemetlennek vagy elviselhetetlennek érzi őket. A fenti listához kapcsolhatók még a következő reakciók: bőrkiütések (különösen a kiterjedt, makacs kiütések), látászavarok (különösen, ha a beteg korrigáló szemüveget visel), izomremegés, vizelési nehézségek (sok gyógyszer okozhatja idős férfiaknál), a hangulat vagy az értelmi képesség bármilyen érzékelhető változása, és a vér összetevőinek bizonyos változásai (például a zsírok vagy lipidek).

Az enyhe vagy közepes mellékhatások miatt nem feltétlenül szükséges a gyógyszer szedésének leállítása, különösen abban az esetben, ha nincs megfelelő helyettesi-tő gyógyszer. Ilyenkor az orvos valószínűleg újra megvizsgálja az adagokat, az adagolás gyakoriságát (napi dózisok számát), az egyes adagok bevételének időpontját se (étkezés előtt vagy után; reggel vagy este lefekvéskor), és azt, hogy milyen egyéb készítményekkel csökkenthetők a panaszok (például széklet lázítót ajánlhat, ha a gyógyszer székrekedést okoz).