Halálfélelem után tíz évvel

A félelem mindenki életében jelen van. Gondolj bele: nem tudod-e jobban felidézni azokat az emlékeket, amikor féltél? Egy traumatikus élmény az egész életedet befolyásolhatja. Ez derül ki egy kutatásból.

Volt egy repülőgép baleset 2001. augusztus 24.-én, amit az Air Transat 236 túlélői valószínűleg sosem felejt el. A balesetet egy egyszerű hiba okozta: repülés közben kifogyott az üzemanyag. Az összes utas készült a halálra, ám a talpraesett pilóta nem pánikolt be és sikerült kényszerleszállást végrehajtania az Azori- szigeteken. Tíz évvel később, azaz 2011-ben egy páran érdekes kísérletre jelentkeztek. A Baycrest kutatóorvosai nem szokványosnak és korántsem kellemesnek mondható vizsgálat alá vetették őket. A résztvevők felelevenítették a szörnyű emlékeket, miközben a tudósok nyomon követték az agyi aktivitást. A kutatás célja az volt, hogy betekintést nyerjenek abba, hogy az agy dolgozza fel és tárolja el a megrázó élményeket. Ez segítséget nyújthat abban, hogy hatékonyabban tudják kezelni a poszt traumás stressz szindrómában szenvedőket.

A tanulmány a Clinical Psychological Science lapban jelent meg. Nyolc olyan személyt vizsgáltak meg, akik ugyanazt a traumát élték át egyszerre. Az orvosok azt látták, hogy az összes résztvevő ugyanolyan pontossággal tudja felidézni az eseményeket. Bár 10 évvel ezelőtt élték át a szörnyűséget, úgy emlékeznek rá, mintha tegnap történt volna: „A megrázó eset még most is kísérti az utasokat függetlenül attól, hogy poszttraumás stressz szindrómájuk van-e vagy sem” – jelenti ki Daniela Palombo, a Baycrest Health Science kutatója, aki a tanulmány vezető szerzője. A legtöbb emlék idővel elhalványul, de a traumás emlékek mély nyomot, mondhatni sebet hagynak, amire mindig emlékezni fogunk: „A kutatásban sikerült feltárni azon agyi mechanizmusok egy szeletét, amelyek a jelenségért felelősek.”

A kísérlet a következő volt. Mind a nyolc utas fMRI-készülékekbe fektették és a balesetükről készült archív híradásokat nézettek velük. Majd arra kérték őket, hogy mondják el mire és hogy emlékeznek. Ezenkívül a 2001. szeptember 11.-i terrortámadásról is mutattak felvételeket illetve egy másik olyan szörnyű eseményről is, amelyen ők nem voltak jelen. Mindeközben nyomon követték az agyban történő változásokat. Természetesen miközben az alanyok saját emlékeikről beszéltek, az agyban az érzelmekért felelős rész erősen „villogott”. Ez nem történt a semleges eseménynél. A 9/11-es repülőbalesetnél azonban az agy hasonlóan működött, mint mikor a saját élményeiket mesélték el. A kutatók tehát arra a következtetésre jutottak, hogy a halálfélelem miatt megváltozott az agy információ feldolgozó képessége és ez befolyással lett a világnézetükre is. Vagyis sokkal inkább érzékenyebbek, mondhatni megértőbbek lettek a negatív történésekre, kiemelten a repülőgép balesetekre. „Itt van nyolc ember, akik mindannyian ugyanazon az intenzív traumán estek át. Valakit erősebben érintett, és PTSD alakult ki nála, mást kevésbé” – mondta Palombo. „Az egyes emberek agyi válaszait tanulmányozva egy lépéssel közelebb jutottunk ahhoz, hogy megértsük, miként dolgozza fel központi szervünk a traumatikus emlékeket.”

Mi a végkövetkeztetés? Ha ne adj Isten éjszaka üldöznének, elkapnának és félholtra vernének, akkor sokkal megértőbb lennél az olyan emberekkel akik hasonlót éltek át, mint egy olyan emberrel akinek az egész családja rákos (ami objektív szemmel sokkal súlyosabb). A halálfélelem tehát teljesen megváltoztathatja a világnézetedet.