A pestis, mint jótevő?

Az Európában végigsöprő fekete halál pusztulást, elnéptelenedett városokat és elhagyott falvakat hagyott maga után. Mégis lehet valami pozitívat mondani arra a járványra, amely a XIV. században feldúlta Eurázsiát, és csak Európában 25 millió embert ölt meg. A legújabb tanulmány azt bizonyítja, hogy a túlélők életminőségén viszont javított.

Egy londoni temetőben talált csontok analízise során bebizonyosodott, hogy ennek a járványnak köszönhetően javult az életminőség, és csökkent a halálozás kockázata. Míg a pestisjárvány kitörése előtti évszázadokban a lakosság csupán 10 százaléka érte meg a 70 évet, a járvány után ez a szám meghaladta a 20%-ot.

„Ez biztosan annak a jelt: hogy valami nagyon lényeges dolog lőném a túlélőknél" -mondta a tanulmány társszerzője, SharonDewitt. a Dél-Karolinai Egyelem biológiai antropológusa. Hogy megállapítsa a járvány előtt és után élő londoniak adatait. XI. és XII. századi temetőkből származó, összesen 463 csontváz maradványát vizsgálta meg. További 133 csontváz a járvány után, a XIV.-től a XVI. századig használt temetőkből származik. Ezek a maradványok különböző korosztályú társadalmi és gazdasági rétegekből származó embercsoportok képviselőihez tartoztak.

A legveszélyeztetettebbek az öregek és a betegek

A tudósok sokáig azt feltételezték, hogy a fekete halál nem válogatta meg áldozatait, és véletlenszerűen ölt. Már az előző, Dewitt által végzett kutatás bebizonyította, hogy más betegségekhez hasonlóan a legveszélyeztetettebbek ebben az esetben is az idős és a rossz egészségi állapotban lévő emberek voltak. Szerinte a pestis természetes szelekcióként működött, amely kiválogatta a népességből a gyengéket és a betegeket. Amennyiben a pestisre való érzékenységnek genetikai okai lennének akár gyenge immunrendszer vagy más egészségügyi problémák formájában, az azt jelenthetné, hogy azok. akik túlélték, erősebb géneket adtak át gyermekeiknek, és a népesség el-lenállóbbá vált a pestissel szemben. Februárban tették közzé kutatásuk eredményét a hollandiai nijmegeniRadboud Egyetem Orvosi Központjának tudósai. Eszerint a pestis nyomot hagy az ember génállományában, és a járvánnyal sújtott népesség leszármazottai reagálnak a változásokra néhány antigénben.

Kevesebb embernek több

Bár a járvány utáni időszak nagyon ijesztő volt a túlélőknek, következményeként több fonás állt rendelkezésükre. A történelmi dokumentumok az élelmiszerek minőségének javulását mutatják, főleg a szegényebb rétegeknél. Lehetséges tehát, hogy az élet meghosszabbodása mögött nemcsak a természetes szelekció állt. hanem a jobb életkörülmények is.

Hogyan pusztított a pestis Magyarországon?

Johannes Kepler egyik levelében leírja, hogy az 1599. esztendőben Magyarországon véres keresztek jelentek meg az emberek ruháján, s egyéb véres jelek tűntek fel a házak ajtaján és falain. A közvélemény ezt a pestisjárvány előjelének tartotta, amely ki is tort és végigsöpört az országon.

A XIV. századi nagy járvány a tatárok által ostromlott Caffa városából, a Krim-félszigetről érkezett Európába a városból menekülő itáliai hajósok közvetítésével. Ez az 1347-49. évi nagy pestisjárvány volt Európa máig legnagyobb katasztrófája. A magyarok akkor kerültek kapcsolatba a járvánnyal, amikor Nagy Lajos a pestisjárványtól elnéptelenedett, békét sürgető Velencével kezdett tárgyalásokba a dalmát városok magyar kézbe adásáról. A magyar király nápolyi tartózkodása idején tombolni kezdett a varosban is a pestis, ezért 1348 májusában hazatért Magyarországra. Nálunk 1348-49-ben pusztított a legnagyobb erővel a járvány. A XIV században három, a XV. században nyolc-tíz. A XVI. században hat. 1621 es 1720 között kilenc pestisjárványról tudósítanak a krónikák. Az utolsó nagyobb pestisjárvány 1738-ban pusztítóit nálunk.