Miért ilyen nagy az agyunk?

Legfeltűnőbben agyunk nagysága különböztet meg minket legközelebbi rokonainktól, sőt az állatvilág valamennyi tagjától. Az abszolút számok terén valószínűleg az ámbráscet aratna győzelmet az agy nagysága és a test mérete közti arányt tekintve, fejlődéstanilag fiatalabb és idősebb részeinek arányát tekintve viszont magasan az ember agya viszi a pálmát.

Sok tudományág tudósai felé fordulhatunk a kérdéssel, hogy miért van ez így - pl. az evolúciós biológusok, az embriológusok vagy a genetikusok felé. Utóbbiak nemrégiben érdekes felfedezést tettek.

Egy érdekes doménum tehet róla?

A University of Colorado tudósai James Sikela genetikus vezetésével feltették a kérdést hogyan nézhetett ki ez a folyamat a gének szintjén. „Az emberi agy evolúciós expanziójának mozgatója egy specifikus protein alegység vagy doménum lehetett, amely az embernél sokkal nagyobb számban fordul elő, mint más fajok esetében" -magyarázza a felfedezés lényegét Sikela. Ez a proteindoménum, vagyis a nagy fehérjemolekulák egyfajta építőegysége nem más. mint a DUF1220 elnevezésű doménum. A tudósok úgy akadtak a nyomára, hogy először összehasonlítottak a normális kifejlett aggyal rendelkező emberek genetikai kódjainak, majd a mikrokefáliával. vagyis fogyatékos aggyal rendelkező emberek jegyzékeit.

270:125 az ember javára

A tudósok rájöttek, hogy az emberi genomban összesen 270 másolatban található meg ennek az alkotórésznek a leírása. A csimpánzok 125-tel követnek minket, a gorilláknál ez a szám 99, a dél-afrikai selyemmajomnál 30, az egereknél 1. A felfedezésnek, amely szerint az agy nagysága összefügg az illető doménum génmásolatainak számával, sok további következménye is van. Megnyitja az utat az emberi evolúció megértéséhez, és komoly segítség lehet az idegrendszeri betegségek eredetének kutatásában.

Érdekesség: Az emberi agy legnagyobb részét a fejlődéstanilag legfiatalabb középagy és hátsó agy alkotja. Az ezen anyagok kiválasztásában felmerülő hibák gyakran végzetes körülményekkel lehetnek idegrendszerünkre. Ha azt mondjuk, hogy valakit „a fejére ejtettek", az gyakran abból ered, hogy szervezetünk rosszul gazdálkodik ezekkel a fontos anyagokkal.

 A sejtösszetétel szempontjából az agy nem különbözik az idegszövet többi részétől. Fő összetevői a neuronok, amelyeket a gliasejtek támogatnak, táplálnak és védelmeznek. A gerincvelőhöz hasonlóan az agyban is vannak olyan helyek, ahol főleg az idegsejtek halmozódtak fel (szürkeállomány), valamint olyanok, ahol főleg axonokkal és gliasejtekkel találkozhatunk (fehérállomány). Ahogy az ember nő, az agy fokozatosan differenciálódik. Különböző részterületei helyes működésének kulcsa a tökéletesen összehangolt együttműködés. Mivel agyunk is egy több millió évig tartó evolúció terméke, azok egyes részei is elődeink generációi után örökölt részeknek tekinthetők.Az agy fejlődéstanilag legidősebb részei érthetően a/ok. amelyek közvetlenül kapcsolódnak a gerincvelőhöz, Ezek közé az idősebb részek közé tartozik a nyúltvelő, a hátsó agy és a középső agy. Embrionális formában az olyan egyszerűbb élőlények is rendelkeznek vele, mint a gerinchúrosok törzséhez tartozó furcsa tengeri élőlények,a lándzsahalak.Csak a gerincesekre, vagyis a fejlődéstanilag fejlettebb gerinchúrosokra jellemző a fejlődéstanilag fiatalabb rész, amely a gerincvelőtől távolabb helyezkedik el. Ide tartozik a középagy és a hátsó agy.