Nem most kezdődött a gyógynövények felhasználása
hirdetés
Amikor a gyógynövény felhasználás „reneszánszáról” beszélünk, figyelmen kívül hagyjuk, hogy az emberiség egészét tekintve ez a megfogalmazás félrevezető. A Föld lakosságának 85—90%-a ugyanis sohasem tudott lemondani e természetes gyógyító anyagok, ezen belül a növényi készítmények alkalmazásáról.
A fejlett ipari országok érdeklődésének fokozódása azonban számos új elemmel gazdagította a tradicionális felhasználást, a korábban alkalmazott felhasználási irányok korszerűbb formát nyertek, új alkalmazási módok alakultak ki. A gyógynövények nem hivatalos, önkezelést célzó felhasználása a fejlett, de a fejlődő országok többségében is, ma már elsősorban nem a saját célra történő gyűjtésen, hanem a drogok és termékek szaküzletekből történő beszerzésén alapul. így például hazánkban jelenleg 214 a forgalmazott drogok száma. 76 növényi eredet termék a VII. Magyar Gyógyszerkönyvben szerepel, bár ez utóbbiak egy része erős hatásuk miatt csak gyógyszertárakban forgalmazható.
hirdetés
A fitoterápia fogalomköre még ma sem teljesen tisztázott, országonként más és más módon értelmezik, de az esetek többségében ugyanúgy magába foglalja a tradicionális vagy népi felhasználás elemeit, mint a gyógynövények korszerű alkalmazási formáit. A fitofarmakonokra (fitoterapeutikumokra vagy fitomedicinákra), akárcsak a nem növényi eredetű gyógyszerekre azonban érvényesek kell hogy legyenek az alábbiak:
1 – biológiai aktivitásuk tudományos (farmakológiai, klinikai) módszerekkel egyaránt igazolható kell hogy legyen.
2 – dózis: biológiai aktivitás összefüggés álljon fenn.
3 – a fitofarmakon alkalmazása, a kezelés hatékonysága az orvosi gyakorlatban nyomon követhető legyen.
A fitoterápián belül a korszerű igényeket testesítik meg a fitomedicinák (fitoterapeutikumok). Hazánkban ezek közé sorolandó az úgynevezett gyógytermék, a „gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású termék”. Már a 90-es évek közepétől nyilvánvalóvá vált, hogy ez a nomenklatúra és termékcsoport revízióra szorul, amit az új gyógyszertörvény meg is tett. Ma még azonban félezernél is több ilyen, korábbi regisztrációs rendszerrel listára vett termék rendszeres forgalmazása folyik.
A gyógy- és illóolajos növényfajok felhasználását az aromaterápiában az ókori népek óta ismeijük. Gattafosse francia vegyész volt az első, (1928) aki az aromás növényekkel és esszenciákkal folytatott természetes gyógymódot aromaterápiának nevezte el. Ezen anyagok farmakológiai hatása (antibakteriális, anti-inflammatorikus, expektoráns, szedatív, spazmolitikus stb.) tudományosan bizonyított. Az aromaterápia a tradicionálisan felhasználó országokon túl (pl. India, Kina, Japán stb.) Európán belül Angliában és Franciaországban népszerű. A módszer terjedését az orvosi gyakorlatban elsősorban az gátolja, hogy bár a dózis — biológiai hatás összefüggése itt is nyilvánvaló, de az illóanyagok (aromaanyagok) pontos dozírozása a gyakorlatban nehezen megoldható.
Az egész világon megfigyelhető tendencia, hogy az élelmiszeripar határozott erőfeszítéseket tesz a gyógy- és illóolajos növények felhasználásával kombinált gyó-gyélelmiszerek („nutraceuticals”, „healthy foods”, „dietary suplements” stb.) előállítására, illetve természetes eredetű adalékanyagok (aromák, színezékek stb.) felhasználására. A hazai élelmiszeripar, egy korábbi OMFB-felmérés alapján már 20-30 évvel ezelőtt is mintegy 52 növényfajt használt fel ízesítésre, illatosításra és színezésre. Ezen kívül közel 20 további természetes eredetű aroma adalékot alkalmazott nagyobb mennyiségben. Az 52 növényfajból 31 hazánkban termeszthető, illetve 10 faj vadon termő. Az élelmiszeripar színező-anyagigénye évi 20 t körüli. Az élelmiszeripar részeként jelentős drogfelhasználó még az üdítőital-gyártás és a boripar. Itt mintegy 30-35 féle aromanövény felhasználása ismert (ezek egy része csak importból szerezhető be).
A kozmetikai és háztartásvegyipar mindenekelőtt az illóolajokat hasznosítja. Jelenleg a világon 1400 növényfajból állítanak elő illóolajokat ipari méretekben. Sajnos a hazai termelés folyamatosan csökken, s a hagyományos kultúrák, mint a menta, levendula stb. minimális termőterületre szorult vissza. A jelenlegi gazdasági-politikai változások sem állították meg ezt a mintegy 15-20 éve megkezdődő leépülési folyamatot.
Képek: harmoniaban.hu és szepzold.hu