Finomított vagy nem finomított só legyen?

A természetes tengeri só 92 életfontosságú ásványi anyagot tartalmaz. Ezzel ellentétben a finomított, kezelt tengeri só csak két anyagot: nátriumot (Na) és kloridot (Cl). Ha nyomelem-hiány alakul ki a sejtek ionjai kikerülnek az ellenőrzés alól. Ennek az emberi szervezetre tragikus következményei vannak.

Ha az ionok egyensúlya akárcsak egy percre is felborul, a sejtek a szervezetben elkezdenek felrepedezni. Ez idegi zavarokhoz, agyi károsodáshoz es izomrángáshoz vezethet, valamint a sejtregeneráció leállásához. Ha természetes tengeri sót fogyasztunk (úgynevezett újra előállított tengeri sót), a folyadékok szabadon tudnak áramolni a szervezet membránjai, a véredények és a vesék szűrőegységei között. Ha a vérben megnő a nátrium- klorid koncentrációja, a víz a szomszédos szövetekből áthúzódik a magas sótartalmú vérhez, ahol felveszi az ásványi sókat és nyomelemeket. Aztán ezt a feldúsult, sejtek közötti folyadékot a sejtek felszívják. Az egészséges vesék számára nem jelent problémát a sós folyadék kiválasztása.

A finomított só ezzel ellentétben nagy kockázatot jelent a szervezetnek. Megakadályozza a folyadékok és ásványi sók szabad áramlását, melyek aztán az ízületekben, a nyirokcsatornákban, a nyirokkapuknál és a vesékben stagnálnak. Ez a dehidratáló hatás epekőhöz és sok más egészségügyi problémához vezethet. A szervezetnek szüksége van sókra, hogy a szénhidrátokat megfelelően tudja emészteni. Ha természetes só áll rendelkezésre, a nyál és a gyomorsav képesek a szénhidrátok rostjait szétbontani. A só oldott, ionizált formájában segíti az emésztést és tisztítja a gyomor-bél traktust. Ezzel ellentétben a kereskedelmileg előállított só éppen ellentétes hatást vált ki. Annak érdekében, hogy megakadályozzák, hogy a só újra nedvességet vegyen fel, és azért, hogy leegyszerűsítsék a fogyasztók dolgát, a gyártás során a végtermékhez vegyi anyagokat: szárító anyagot és különböző fehérítőket adagolnak, ilyen kezelés után a só képtelen a testfolyadékokkal vegyülni és összekapcsolódni. Ez szükségszerűen gátolja a szervezetben a legalapvetőbb kémiai- és anyagcsere-folyamatokat.

A vízfelgyülemlések (ödémák), a vesékben uralkodó magas nyomás és a magas vérnyomás a finomított só túlzott fogyasztásának legnyilvánvalóbb következménye. A finomított sót számtalan élelmiszerbe keverik bele. Az amerikai lakosság több mint 50 százaléka szenved ödémában (a súlygyarapodás és a túlsúly legfőbb oka). Mielőtt elkezdték a só kereskedelmi előállítását, ahelyett, hogy természetesen kinyerték volna, a só volt a Föld legértékesebb anyaga, jóval értékesebb az aranynál. A kelták idejében a sót testi és szellemi zavarok gyógyítására, komoly égési sérülések kezelésére és más panaszokra használták.

Tanulmányok igazolják, hogy a tengervíz kiegyenlíti a hidroelektrikus egyensúlytalanságot, amely immunreakciók elvesztését, allergiát és számos más egészségügyi problémát okoz. Az utóbbi években a só rossz hírnévnek örvend és megtanultunk félni tőle, csakúgy, mint a koleszterintől. Sok orvos óva inti pácienseit a nátriumtól és a nátriumtartalmú ételektől. A sószegény életmód ugyanakkor azzal fenyeget, hogy hiány alakulhat ki ásványi sókban és nyomelemekben, valamint más komplikációk léphetnek fel. A finomítatlan só fogyasztásával a szervezet napi sószükséglete lefedett, a hidroelektrikus egyensúly megzavarása nélkül.

Ha valaki tápláléka kellő mennyiségű káliumot tartalmaz, nem kell aggódnia a tengeri só relatív kis arányú nátrium-tartalma kapcsán. Különösen magas káliumtartalmú ételek a banán, a kajszibarack, az avokádó, a tökmag, a bab és a burgonya. Ha a szervezetben nincs elég kálium, az a nátrium egyensúlyának megbomlásához vezethet. A kelta tengeri só különösen jó termék, mivel természetes módon, sólepárlókban, napon történő szárítással készül. Ha vízben vagy élelmiszerek nedvességében oldódik, komoly, pozitív hatása van a sejtekre. Használható a gyomor-bél traktus tisztításához és méregtelenítéséhez is.