Igazságérzet: Kinek van igaza?

Az egó egyik legerőteljesebb játéka a "nekem van igazam"energia. Több mint 40 éve éltem úgy, hogy az igazság harcosának tartottam magam. Az igazságérzetem mindig átlagon felüli volt. Mindig harcoltam a saját igazamért, és csak akkor nyugodtam meg, ha megnyertem a harcot és kimondattam mindenkivel, hogy igen, nekem van igazam. Ismerős?

A létezésben van egy körforgás igazságügyben is. Szinte mindenki ragaszkodik a saját igazához. Van, aki kevésbé, van, aki erőteljesebben válik az igazság harcosává. Igazából már kisgyermekkorban rárezgünk erre az energiára, mert amikor a korlátozások, szabályozások elkezdődnek, akkor a gyermeki én tiltakozásba kezd. Kb. 3 éves korra el is érjük azt a pontot, amikor dacba szálunk a szüleinkkel. Erre mondjuk, hogy dac korszak. Valójában a saját eszköztárunkkal próbáljuk kifejezni, hogy nem igazán tetszik nekünk az, amit elvárnak tőlünk. Mivel a szülők erősebbek, ezért az ebben a korban elnyomott erők sokasodnak bennünk, és nagyobb korunkra már komolyan az igazság bajnokaivá fejlődünk tudatosan és tudattalanul is. Ahogy telnek, múlnak az évek, évtizedek a harc egyre fárasztóbb lesz. A nagy harcosok közül sokan érzik azt egész életükben, hogy nem értik meg őket. Minden erejükkel azon dolgoznak, hogy az igazukat átvigyék minden helyzetben. A szülői mintákban ez sokszor úgy jelenik meg, hogy a szülő jóhiszeműen próbál segíteni gyermekén. A saját szemszögéből igaza van, de a gyerekből felnőtté vált férfi, nő szemszögéből nézve viszont nincs. Ez a minta persze az élet minden területén megjelenik. A postától a főnökig, a házastársakkal megharcolt helyzetekig.

Végtelen variációkban vagyunk képesek a magunk igazáért harcolni. De van egy titok, ami képes megváltoztatni ezt a működést, és segít abban, hogy békét találjunk a lelkünkben és harmóniába kerüljünk a külső világgal is. Fontos lenne elfogadnunk, hogy mindenkinek csak a saját szemszögéből van igaza! Az igazi csoda akkor történik, amikor képesek vagyunk fejet hajtani, amikor képes az egónk meghajolni. Ez pedig akkor tud megtörténni, amikor Isten 100%-ig újra megjelenik Bennünk, amikor újra egyesülünk az isteni részünkkel. Amikor már képesek vagyunk megengedni a másiknak, hogy neki legyen igaza. Amíg azt hisszük, hogy mindig Nekünk van igazunk, addig a fejet felszegetten megyünk előre. Addig megyünk az igazunkkal, amíg el nem fáradunk, össze nem törünk, rossz esetben meg nem betegszünk. Évtizedek és életek mennek el úgy, hogy megyünk előre azzal a hittel, hogy Nekünk van igazunk. De az hogy lehet, ha Neked van igazad, mégis beteg vagy, depressziós vagy, anyagi gondokkal küzdesz? Úgy, hogy a fene nagy igazságod, sehova sem vezet! A harc harcot szül újra és újra. Kell ez még? Amikor képes vagy felismerni a fáradtságtól kimerülten, hogy ez nem jó így, amikor képes vagy felé kerülni a dolgok felé, akkor ez meg tud fordulni. És ekkor van egy pont, amikor az egód megadja magát, és Te fejet hajtasz. Szó szerint, szinte előre biccen a fejed. Semmi mást nem kell tenned, csak elkapni a pillanatot a harc közben, aztán az elején is képes leszel ezt megtenni, és azt mondani a másiknak: Igazad van! Szeretlek! Fontos, hogy ez szívből jöjjön. Egy jó mély belégzés a hasba, és jöhet a mondat szívből: Igazad van! Szeretlek! És ebben a pillanatban újra Isten vagy Te is. Már nem számít, hogy Neked van igazad... Ezt a megtapasztalást kívánom Mindenkinek szívből, mert csodás.

Forrás: Harmonet

Képek: rightjobplacementagency.com, egypillanatmagadra.hu