Sámánizmus régen, sámánizmus ma (1. rész)

Napjaink egyik divatja a sámánizmus. Szinte korlátlan számban képeznek sámánokat, táltosokat spirituális irányzatok, iskolák, egyházak, vagy magánszemélyek (sámánok, táltosok). Mindez nem csoda, hiszen együtt jár a földi ember tudatának tágulásával.

A kiképzett sámánok számának növekedése azonban nem von maga után semmilyen látható következményt a napi életben, például a gondolkodásban, viselkedésben, stb. Ennek oka, hogy az emberek, sőt sokszor maguk az oktatók sem tudják, mit jelent sámánnak lenni. Ilyenkor az 1-2 napos képzés nem más, mint egy jó buli. A minket körülvevő világ, éppen úgy, mint mi magunk, mind rezgés. A világmindenség 100%-ban rezgés. Ebből 95% energia és információ. A maradék 5%-ot (csillagok, bolygók, emberek, állatok, növények, stb.) mi anyagnak nevezzük, mely nem más, mint a legsűrűbb rezgés. Nem létezik legkisebb anyagi részecske, nem létezik az anyag legkisebb eleme (építőköve), mert az, rezgés, állóhullám. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha egy folyamatosan jelen lévő külső erő fenntartja azt jól meghatározott logisztikával. Az 5% anyag, a 95% energia és információ által van körülvéve, akár egy szivacs a víz által, egy tál vízben. A külső energia és információ nem csak körülveszi az anyagot, hanem át is hatol rajta, mint a víz a szivacson. Ezen túlmenően, a külső energia és információ egyenesen meg is határozza az anyag megnyilvánulását, viselkedését.

Minden anyagnak köze van egymáshoz

Mindenki játszott már gyermekkorában egy tál vízzel a kezében. Ha a tál egyik oldalát megbillentjük, akkor egy hullám keletkezik, amelyik a tálról visszaverődik és visszatér a kiindulási pontba. Ha viszont a tál egyik oldalát ütemesen mozgatjuk, akkor a hullám egy helyben áll és látható módon a víz felülete nem sima, hanem egy állóhullám látható, mintha megfagyott volna. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha folyamatosan, külső forrásból fenntartjuk, tehát energiát igényel és nem utolsó sorban egy precíz irányítást, vezérlést. Amit nem találunk, az anyagi világot alkotó végtelen nagy állóhullám halmazt fenntartó erő és információ. Pedig ennek is kell lennie. A ceruza a kezünkben, állóhullámok halmaza. Ha megszűnne az állóhullámokat fenntartó láthatatlan és megfoghatatlan erő, akkor eltűnne a ceruza. Mindez érvényes az egész világmindenségre, amelyiknek mi csak egy kis részét látjuk, sejtjük. A gravitáció, a tömegvonzás nem más, mint a rezonancia jelensége. Így megérthető, hogy minden anyagnak köze van egymáshoz, egymásra hatást gyakorol, a fizika törvényei szerint. A sámánok tudták, hogy a természet a maga törvényei által intelligens, tudatos, és képes regenerálódni. A sámánok célja mindig az volt, hogy harmóniában éljenek a természettel, és ezt a harmóniát megteremtsék másokban is.

A sámán rendszerint magányosan élt, életét ennek az egységnek szentelte. A sámánban a jin és jang egyensúlyban volt, nem volt szüksége embertársra. Amolyan kirekesztett volt, akit eltartott a törzs, tisztelte, félte és segítségét kérte

A sámán nem tartozott semmilyen vélt vagy valós irányzathoz, sem jóhoz, sem rosszhoz, sem fehérhez, sem feketéhez. Ez a spirituális világ pereme. A sámán mindig a maga elgondolása szerint cselekedett és képes volt a létezés különböző szintjeit (rezgéseit) megszólítani, használni, vezérelni.

(folyt.köv)