Étkezési szokások Japánban
hirdetés
A japánoknál este van a főétkezés, a háziasszony mindig vacsorára készíti a főtt ételt, mert a férj és a gyerekek a munkahelyen vagy az iskolában ebédelnek. A férj sokszor csak elég későn jön haza, ilyenkor a feleségnek meg kell várnia az étellel.
A hagyományos japán reggeli nélkülözhetetlen kellékei a miso leves, savanyúság és a rizs. Ezen kívül még lehet sült vagy szárított hal, párolt zöldség féle, tojásrántotta és sok egyéb. Elég nagy macera mindezt elkészíteni kora reggelre szegény háziasszonynak. Nagyon sokan manapság már szendvicset esznek reggelire és kávát isznak. Felvágottból amúgy nincs nagy választék, általában sonkát esznek.
hirdetés
Ha otthonról visz az ember ebédet, akkor ez általában a következő: rizs, savanyúság és lehetőleg 4-5 féle ételből egy kevés: sült hal, rántotta, párolt zöldség, majonézes tésztasaláta, rántott rák és húspogácsa. Ilyen kis készleteket lehet kapni a szupermarketben is, de ebédidőben az utcán, munkahelyen, vonaton is árulják. Nagyon gusztusosak és nem drágák: 400–1500 yen (Japánban az átlagfizetés 350 000 yen).
A férfiaknak szürcsölni kell
Japánban mindenhol találunk étkezdéket, ahol viszonylag olcsón lehet ebédelni. A menzán egy menü 400-500 yen, étteremben 800-1500 yen. Mit lehet ezért kapni? Az egyik változat: miso leves, rizs és valami húsféle: hal, csirke, marha, sertés vagy kínai módra elkészítve, vagy kirántva valamilyen formában. Ehhez általában salátát is adtak, ami viszont szinte kizárólag vékonyra gyalult fiatal, nyers fejes saláta, valamilyen öntettel. A másik fő ételcsoport a tésztafélék, melyeknek három fő típusa van: az udon, ami frissen készült kb. 5mm átmérőjű búzalisztből és vízből gyúrt puha tészta; a rámen, ami kínai eredetű tojásos spagettiszerű tészta; és a soba ami viszont különféle más gabonalisztekből, például hajdinából, készült szintén spagettiszerű tészta. A tészta evéshez hozzá tartozik, hogy férfiaknak szürcsölve illik enni, ha nem szürcsölik, azt hiszi a vendéglős vagy a háziasszony, hogy nem ízlik.
Az igazi jó étkezéshez kell valamilyen leves (legtöbbször miso), rizs (ezt is lehet azért kicsit variálni) és több kisebb változatos fogás. A változatosságot itt az alapanyagokra is kell érteni (zöldség is legyen, hal is, hús is) és az elkészítési módra is (legyen olajban sült, grillezett, párolt, főtt, ecetben érlelt is). Azok, akik a Japán–tenger partjain élnek gyakran esznek polip– vagy medúzasalátát, de nagyon szeretik a sushit és az algalevest is.
És most jöjjön egy recept!
Oniri kezdőknek
Hozzávalók: 135 g rizs, 40 g lazac (füstölt filé), 40 g csirkemell sonka, só ízlés szerint.
Elkészítés: A rizst bő hideg vízzel mossuk tisztára. Akkor jó, ha a víz már nem fehéredik el. Öntsük egy szűrőbe a rizsszemeket és hagyjuk száradni úgy 15-20 percig. Ettől lesz nagyon szép fehér. Ha megszáradt, öntsük egy vastagabb aljú edénybe a rizst (fontos, hogy az edénynek legyen teteje), ügyelve arra, hogy csakis egészséges szemek kerüljenek bele. Öntsük fel 1,5 csésze vízzel és tegyük az edényt tetővel együtt a tűzhely legmagasabb fokozatára. Ha a gőz emelgeti az edény tetejét, akkor vegyük le a tűzhelyről és hagyjuk magában állni 20 percig. Nagyon-nagyon fontos, hogy ez idő alatt az edény tetejét ne vegyük le. 20 perc elteltével nézzük meg, hogy az összes víz felszívódott-e, s hogy a rizs puha-e. Ha esetleg nem, kis lángra tegyük vissza, amíg az összes víz el nem párolog. A rizst osszuk négy egyenlő részre. Mindegyik adag rizshez jár 10 g csirkemell sonka és 10 g lazac. Ezeket apró pici falatokra vagdossuk és belekeverjük a rizsbe. Vizes, sós kézzel egy háromszöget formálunk belőle. Ha kész, folytassuk a maradék adag rizzsel és hússal. Díszíthetjük feketeszezámmal, egyéb fűszerekkel. Ha nem esszük meg mindet azonnal, akkor fóliázzuk be a gombócokat és tegyük a hűtőbe. 1-2 napig eláll.
Ismerd meg Tunézia csodálatos ízeit is korábbi cikkünkből!