Nevetséges szerelmek

Az író zongorista, zenetudós volt. Milan Kundera az egyetem előtt kétkezi munkásként és dzsessz-zenészként dolgozott. A prágai Károly Egyetemen zenetudományt, irodalmat, filmművészetet valamint esztétikát hallgatott.

Elsősorban a reneszánsz nagyjai, Boccaccio és Rabelais, a huszadik századi írók, gondolkodók közül pedig Musil, Gombrowicz, Broch, Kafka és Heidegger munkássága volt rá nagy hatással. Majd ezt követően tagja volt a Literarni Noviny és a Listy című irodalmi folyóiratok szerkesztőségének. 1948-ban sok értelmiségihez hasonlóan csatlakozott a kommunista párthoz, de miután tiltakozott a pártban kialakuló személyi kultuszellen, kizárták. Miután 1952-ben diplomázott, a Prágai Film és Előadóművészeti Akadémián világirodalmat tanított. Majd később lépett be újra a pártba. Irodalmi pályafutása tulajdonképpen költőként indult. Az ötvenes években megjelent három verseskötete meg is hozta számára az elismertséget. Első regénye, a Tréfa, melyben. De az emberek nem ismerték a tréfát, így Ludvikot kizárták a pártból, kirúgták az egyetemről, karrierje derékba tört. Regényével Kundera hatalmas botrányt kavart és a párt tett is arról, hogy a Tréfa eltűnjön a könyvesboltokból és könyvtárakból. Kundera jelentős szerepet vállalt az 1968-as prágai tavasz eseményeiben, így a bukás után ő sem kerülhette el hőse sorsát. Kizárták a pártból, elbocsátották állásából, és általában eltiltották a tanítástól. Természetesen nem is publikálhatott. Második regénye, Az élet máshol van a publikációs tilalom miatt Párizsban jelent meg francia nyelvű kiadásban. Kundera művében a kelet-közép-európai társadalmakat elemzi. A regény főhősének életével és halálával Kundera egy szerencsétlen sorsú, hazugságban felnőtt generáció életét szimbolizáljon. Később Franciaországba emigrált, ahol még a rennes-i egyetem vendégprofesszora lett. Később megjelent a Búcsúkeringő című regénye.1979-ben A nevetés és felejtés könyve című regénye miatt megfosztották cseh állampolgárságától. 1981 óta francia állampolgár. Feleségével, Vera Hrabankovával él Párizsban.

A Nevetséges szerelmek című kötet az író 75. születésnapja alkalmából jelenik meg újra. Az első nevetséges szerelem 1958-ban íródott és az Én, a búbánatos Isten címet viselte. Akkoriban a Kulcstulajdonosok című drámán dolgozott gyötrődött és a munka szünetében, pihenésképp és kikapcsolódás gyanánt írta meg élete első elbeszélését. Könnyedén és élvezettel jöttek a szavak egymás után. Csak később, kellő távlatból visszatekintve eszmélt rá az író, hogy ez a könnyedség és élvezet nem annak volt a jele, hogy ez a minden verejtékes erőlködés nélkül papírra vetett elbeszélés afféle mellékes, jelentéktelen lett volna. Éppen ellenkezőleg, ahogy mondani szokás, ebben a műben lelte meg először önmagát, Az író rátalált a hangnemére, sajátságos, a világtól és saját életétől való ironikus távolságtartásra, így író lett belőle regényíró. Így ettől a pillanattól datálódik egyenes ívű irodalmi fejlődése, amely ugyan továbbra is bővelkedett meglepetésekben, de nagy fordulatot, irányváltást nem hozott. A Nevetséges szerelmek című elbeszélésciklus további írásai 1958 és 1963 között születnek és jelennek meg folytatásban, összesen három füzetben. 1970 elején a három füzetet egy kötetben is kiadják. Ezt a kiadást dolgozza át, komponálja újra a szerző az ugyancsak 1970-es francia, majd az 1991-es cseh kiadás számára. Most e legutolsó, az író által véglegesnek és hitelesnek tekintett változatot veheti kézbe a magyar olvasó. Fantasztikus regény, amelyet érdemes megvásárolni, nagyon sok érdekességet lehet megtudni az akkori visszafogott szerelmekről.

További könyvajánlók:

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

Maurice Druon: A vaskirály

John Green: Csillagainkban a hiba