Harry Potter és a filozófia

Olyan fontos eseményre került sor 2004-ben Harry Potter történetében, amely miatt kivételesen nem kezdtek sorba állni éjfél előtt az álmos szülők a világ minden táján a könyvesboltok előtt – türelmetlen és elegáns gyermekeikkel együtt, akik az újabb nagy kalandra várva amúgy sem tudtak volna aludni.

Nem, Joanne Rowling nem írt újabb könyvet, de még csak nem is lépett fel a nyilvánosság előtt, és az eseményről nem számoltak be címoldalon az újságok, külön híranyagban a tévécsatornák. Megjelent ugyan egy könyv, amelyre senki sem számított, de azt nem maga Rowling írta, hanem két filozófus: David Baggett és Shawn Klein. A könyv címe Harry Potter and Philosophy: If Aristotle Ran Hogwarts (magyarul: Harry Potter világa – milyen titkok rejlenek a Roxfort színfalai mögött?) volt.

Ez Harry, rajongói és tágabb olvasótábora számára azért volt fontos esemény, mert érzékeltette, mekkora figyelmet kelt a könyvsorozat nemcsak a gyerekek, kamaszok és fantáziadús fiatal felnőttek körében, hanem még a tudományos világban is. Az egyetem tudorai felfigyeltek Harry történetére, s nagy ötletekre és tanulságokra leltek benne. Sok egyéb mellett a bátorság, kétszínűség, barátság, boldogság, igazság, szeretet és ambíció témája sorakozik föl benne a jó, a rossz, a halál és a szabadság mellé, amint Harry története könyvről könyvre kibontakozik előttünk.

"Bevallom, zavarban voltam, amikor annak idején felkértek, hogy írjak egy tanulmányt filozófusi szemmel a Potter-mesék mélyebb tartalmáról. Akkor még egy kötetet sem olvastam – azt hittem, csak gyermekeknek valók. De miután a tervezett könyv egyik szerkesztője biztosított róla, hogy Harry Potter történetei mindenkinek szólnak, s világszerte mindenféle korú embereket bűvölnek el, kíváncsiságból fellapoztam az első kötetet, és az rögtön rabul ejtett – mint már oly sok felnőttet előttem. Nem telt sok időbe, és mindig azzal a vággyal ültem le olvasni, hogy bárcsak én is fekete köpenyt és csúcsos süveget ölthetnék. Gyorsan behabzsoltam az első négy kötetet (addigra még csak ennyi jelent meg), aztán elkezdtem őket újraolvasni, most már lassan, ügyelve a részletekre, felfigyelve az apró bölcsességekre, s közben alig vártam az újabb köteteket."

Mire a sorozat véget ért, én a hét vaskos kötet nagyobb részét már hatszor elolvastam, s minden alkalommal új meg új dolgokat fedeztem föl bennük. Sokkal több minden történik Harry világában, mint amennyi első pillantásra feltűnik, a számos figura rejtett üzelmein túl is. Ötletekre bukkanunk a felszín alatt, s valódi bölcsességekre lelünk a könyv oldalain. Joanne Rowling, a volt bölcsész nemcsak nagy mesemondónak bizonyult, hanem bele tudta szőni történeteibe az emberélet legfontosabb szálait is.

„Ihletem támadt. Sebtiben írtam egy tanulmányt arról, amit Harry egyik legfontosabb tulajdonságának láttam: a bátorságáról, és aztán abba sem tudtam hagyni. Az lett a vége, hogy megszültem egy saját könyvet, megvizsgálva azoknak a fantasztikus történeteknek a filozófiai gondolatait, amelyek korunkban bármi másnál jobban össze tudják kötni a különböző nemzedékeket. Könyvemet közvetlen azután be kellett fejeznem és nyomdába küldenem, hogy Rowling hét kötetre tervezett sorozatából a hatodik megjelent. Vissza kellett hát egy időre tartanom filozófusi lélegzetemet: vajon az utolsó könyv milyen megvilágításba helyezi, amit mindaddig mondtam? Örömmel jelentem: fellélegeztem, mert semmit sem cáfolt meg korábbi megállapításaimból. Ugyanakkor arra is rájöttem: filozófusként még nem mondtam ki az utolsó szót Harryről és barátairól.”

Ez az új könyv, tehát a Harry Potter filozófiája, avagy roxforti tananyag mugliknak friss és figyelemre méltó beszámoló a könyvsorozat eszmei tartalmáról. Az összes fejezet szerzőjének módjában állt már azután alaposan átgondolni a témáját, hogy a teljes sorozat napvilágot látott, sőt a szerző immár olyasmit is elárult a nyilvánosság előtt, ami végül sohasem került be magukba a művekbe. Az itt megszólaló filozófusok és más potterológusok új észrevételekkel állnak elő a könyvsorozat leglényegesebb üzeneteiről – melyek közül nem egy akár az ember életét is megváltoztathatja. Olyasféle élmény ezt a könyvet elolvasni, mint fölhúzni az ujjunkra a filozófusok varázsgyűrűjét (népszerű amerikai gyerekjáték, melynek „kövét” el lehet forgatni, s ezáltal „titkos” szövegeket dekódolni – a ford.). Segítségével kibogozhatók a történet jelentésének legmélyebb rétegei. Elült a por, kitisztult a levegő a nagy csata után. A túlélők élnek, amíg meg nem halnak. Ideje megállni, hogy számadást készítsünk korunk legnagyobb feltűnést keltő irodalmi vállalkozásának végeztével, s vizsgáljuk meg, mi mindent mond nekünk életünk legfontosabb dolgairól. Aki átolvassa ezt a könyvet, és bele is gondol, ismét átélheti azt a valódi varázslatot, amely oly elevenné teszi Rowling könyveit. (Tom Morris)