Partnereink

"Az ember nem hallja a Teremtő hangját, ha megállás nélkül beszél."

"Az ember nem hallja a Teremtő hangját, ha megállás nélkül beszél."

Új női írót avattunk nyáron Rapavi Krisztina személyében, aki saját történetét írta meg első, Címkék nélkül című könyvében. Egy könnyed történet, ami azért mégiscsak többről szól, és nem egy egyszerű happy endbe torkollik. A valós események ihlette regény Bali csodás szigetére repíti olvasóit, filmszerű leírásaival kalandot és szerelmet ígér, egy találkozást, amely megkérdőjelezi az addig rendben egymás után következő, normális mindennapokat.

Rapavi Krisztina márkacsináláshoz ért. Reklámügynökségi múlttal a háta mögött, épp jókor érkezett meg Magyarországra a Forbes, mert az akkor húszas évei végén járó lány New Yorkba készült volna szerencsét próbálni. Ki tudja mi lett volna, ha akkor a többkörös interjúzás után nem őt választja ki Amerika legrégebbi, több mint 70 éve létező üzleti lapja, a Forbes hazai marketingvezetőjévé. Egyébként valószínűleg ugyanaz lett volna, ami most van. Az íróvá lett fiatal lány szabadabb, kötöttségektől mentes életre vágyott mindig, 30 éves korára nem lett meg a társadalom által elvártnak hitt minimum egy gyerek, de még a férj sem... Így aztán Krisztina egy gyors döntéssel a fásult hétköznapokat és a magazinnál eltöltött éveket egy olyan utazással heverte ki, amiről akkor még ő sem tudhatta, hogy könyv lesz belőle. Az írónővel beszélgettünk csendről, jelenlétről, szabadságról és kulturális sokszínűségről.

Hol tartott az életed akkor, amikor elmentél Balira?

A könyv ott kezdődik, hogy a hétköznapok rutinját élem, és bevallom, én is belecsúsztam harminc éves koromra abba, hogy hol is kellene tartanom és mit is kellene csinálnom "papíron", mit is vár el tőlem a társadalom, a környezetem. Normális családból jövök, ami nem csak a gondolkodásra, de az életvitelre is igaz volt nálunk. A szüleim rendes, dolgozó emberek, rendben léteztek a hétköznapok és a hétvégék - egymástól jól elkülönítve és sosem összekeverve. Világ életemben a biztonságot tanították nekem, ebben nőttem fel. Később rájöttem, mekkora kincs is volt ez. Hiszen megkaptam a biztonságot a családomtól, s közben kaptam tőlük egy adag szabadságot is gyerekként, nem lehetek eléggé hálás érte. Jellemzően ők mindig útjelzőket tűztek ki, de sosem mondták meg, merről és hogyan érjek el oda. 

Mielőtt elmentem Balira a társadalmi elvárásoknak majdnem megfelelő életem volt: volt rendes munkám, beosztottként dolgoztam egy egészen jó pozícióban napi 9-10 órában egy olyan fizetésért, amiből pont jól lehet élni a szó közönséges értelmében. Benne voltam a mókuskerékben, mint annyian mások. Tudtam, hogy lassan le kellene cserélnem az autómat, szerettem utazni, de a huszonakárhány nap szabadság nálam inkább a korlátokat jelentette, mintsem azt, ahogy nevezzük. És akkor persze megérkezett a rettegett harmincas születésnapom, ahol (ismét) "papíron" már jó lett volna, ha legalább egy gyereket fel tudok mutatni, de minimum egy férjet. Akármennyire is akartam, nem tudtam. Amit ma visszatekintve nem is csodálok - nem tudom ki akart volna letáborozni valaki mellett, aki mindent megtesz azért, hogy megfeleljen valami olyan elvárásnak, amit valójában meg sem tud fogalmazni, honnan és ki által húzott magára. 

Amikor kimentem a reptérre olyan érzésem volt, mintha az utolsó csepp életerőm vitt volna ki. Ez később be is bizonyosodott, mert a szörfözés közbeni fizikai terhelésnél sokkal megterhelőbb lett a lelki terheltség, a mélyről feltörő millió kérdés és kétely - ahogy az a könyvben is megjelenik. Erre amúgy Bali szigete nekem épp megfelelő volt, nemcsak a találkozás és 'Jon' személye miatt, hanem a balinéz emberek gondolkodásmódja, hite és élethez való hozzáállása miatt is. Marlo Morgen, Vidd hírét az igazaknak című könyvében van egy sor, ami tökéletesen elmagyarázza, miért kell néha időt nyerni és elvonulni, ki a természetbe, távol a nagyvárosoktól: "Az ember nem hallja a Teremtő hangját, ha megállás nélkül beszél." Legyen ez esetben a Teremtő mindenkinek az, aminek érteni szeretné, nekem ez a saját hangom. Kommunikációval foglalkozom immár tíz éve. Alap, hogy megállás nélkül beszélek. Azóta az utazás óta tudom, mennyire fontos nekem a saját csendem, az elvonulás. Mára a szabadidő lett a legféltettebb kincsem.

Egy könyve mindenkinek van. Neked van még a fejedben új történet?

Mióta az eszemet tudom, jegyzetelek. Minden nap vannak új gondolataim, sokat utazom, szeretek új emberekkel megismerkedni és keresem a mélyreható beszélgetések lehetőségét, akárhol is vagyok. Persze ez nem programszerű, inkább csak figyelek és észreveszem, ha kinyílik egy lehetséges eszmecsere ajtaja. Azt, hogy mikor lesz újabb könyvem, nem tudom. A Címkék nélkül előtt azt sem tudtam, hogyan kell könyvet írni, nem tudtam, mi az, hogy ihlet, azt gondoltam, ez is csak egy jól hangzó klisé, amivel a művész emberek dobálóznak. Ma tudom, hogy bár a történet már jóval korábban készen volt a lelkemben, türelmesen ki kellett, hogy várjam, míg eljött ennek is az ideje, hogy megérkezzen az üzenete és vele ez az ihlet nevű valami. Azt hiszem, a legjobbkor történt.

Rapavi Krisztina első regénye már kapható a Libri hálózatában, valamint a Líra és Bookline terjesztésében is. Aláírt példányokért érdemes közvetlenül a könyv weboldaláról rendelni, az innen megvásárolt példányokat ugyanis az írónő saját kezűleg szignózza.

Szöveg: Arterego

Fotók: Süvegi Áron Photography

Hozzászólások

hírdetés

Kapcsolódó cikkek

Szabadidő

Névnap 06.28.

Ma Levente, Irén napja van.

Red Bull Air Race: Budapesten dől majd el a holtverseny

Július 1-2-án, immáron tizedik alkalommal tér vissza Budapestre a Red Bull Air Race versenysorozat. A jövő hétvégén igazán kiélezett versenyre számíth...

  • 2017-06-25 17:53
5+1 működő szülői intelem fesztiválokra

Minden szülő életében elérkezik az idő, amikor el kell engednie a gyermekét az első fesztiváljára, vagy legalább gólyatáborba. A „vigyázz magadra!” és...

  • 2017-06-25 13:49
Citrus, a nyár legmenőbb illata

Ha beköszönt a nyár, ugrásszerűen megnő a limonádéfogyasztás. Előszeretettel kortyolgatunk bodzás, levendulás, epres, málnás frissítőt, de azért a slá...

  • 2017-06-25 11:03
Először jön Magyarországra a Foster The People

Ugye neked is egyből beindul a lábad, ha felcsendül egy buliban a Pumped Up Kicks? Ha igen, akkor neked is ott a helyed július 4-én a Budapest Parkban...

  • 2017-06-24 19:35
Amit eddig nem mondtak a glutén bevezetéséről

A hozzátáplálásról sokszor, sok helyen olvashatunk. Nemsokára pedig útjára indul Előke címmel egy olyan konferencia-sorozat is, amely kitűnő szakértők...

  • 2017-06-24 17:11

hirdetés

A yesyes a VIVA júniusi kedvence

Két pimaszul fiatal zenész, akik az elektronikus popzenei alapokat mesterien ötvözik az élőzene szépségével. A tehetségkutatókból ismert harmonikás-én...

  • 2017-06-20 10:50
Mario Vargas Llosa: Öt sarok

Öt sarok címmel adta ki a Nobel-díjas perui szerző, Mario Vargas Llosa új regényét az Európa Könyvkiadó. Az eredeti nyelven 2016-ban megjelent kötetbe...

  • 2017-06-19 21:46
Sokszínű Babilon

A Thievery Corporation egy saját zenei világot teremtett, melynek kiindulópontja a brazil bossa nova volt, mára azonban elektronikus zenei világukba a...

  • 2017-06-19 19:57
Védjük meg a bolygónk!

Tripsánszki Dávid, Tripo kortárs festőművész, gyerekkora óta hivatásának érzi a rajzot, a festészetet. Nem iskolában tanulta a művészetet, autodidakta...

  • 2017-06-19 18:40
Divatikonok az Európa Könyvkiadónál

Az idei év első felében két ikonikus divattervezőről jelentetett meg életrajzi kötetet az Európa Könyvkiadó. Yves Saint Laurent-ről Laurence Benaïm ír...

  • 2017-06-19 17:23

Minden cikk

hirdetés

Likeolj minket

hirdetés