Partnereink

"Az ember nem hallja a Teremtő hangját, ha megállás nélkül beszél."

"Az ember nem hallja a Teremtő hangját, ha megállás nélkül beszél."

Új női írót avattunk nyáron Rapavi Krisztina személyében, aki saját történetét írta meg első, Címkék nélkül című könyvében. Egy könnyed történet, ami azért mégiscsak többről szól, és nem egy egyszerű happy endbe torkollik. A valós események ihlette regény Bali csodás szigetére repíti olvasóit, filmszerű leírásaival kalandot és szerelmet ígér, egy találkozást, amely megkérdőjelezi az addig rendben egymás után következő, normális mindennapokat.

Rapavi Krisztina márkacsináláshoz ért. Reklámügynökségi múlttal a háta mögött, épp jókor érkezett meg Magyarországra a Forbes, mert az akkor húszas évei végén járó lány New Yorkba készült volna szerencsét próbálni. Ki tudja mi lett volna, ha akkor a többkörös interjúzás után nem őt választja ki Amerika legrégebbi, több mint 70 éve létező üzleti lapja, a Forbes hazai marketingvezetőjévé. Egyébként valószínűleg ugyanaz lett volna, ami most van. Az íróvá lett fiatal lány szabadabb, kötöttségektől mentes életre vágyott mindig, 30 éves korára nem lett meg a társadalom által elvártnak hitt minimum egy gyerek, de még a férj sem... Így aztán Krisztina egy gyors döntéssel a fásult hétköznapokat és a magazinnál eltöltött éveket egy olyan utazással heverte ki, amiről akkor még ő sem tudhatta, hogy könyv lesz belőle. Az írónővel beszélgettünk csendről, jelenlétről, szabadságról és kulturális sokszínűségről.

Hol tartott az életed akkor, amikor elmentél Balira?

A könyv ott kezdődik, hogy a hétköznapok rutinját élem, és bevallom, én is belecsúsztam harminc éves koromra abba, hogy hol is kellene tartanom és mit is kellene csinálnom "papíron", mit is vár el tőlem a társadalom, a környezetem. Normális családból jövök, ami nem csak a gondolkodásra, de az életvitelre is igaz volt nálunk. A szüleim rendes, dolgozó emberek, rendben léteztek a hétköznapok és a hétvégék - egymástól jól elkülönítve és sosem összekeverve. Világ életemben a biztonságot tanították nekem, ebben nőttem fel. Később rájöttem, mekkora kincs is volt ez. Hiszen megkaptam a biztonságot a családomtól, s közben kaptam tőlük egy adag szabadságot is gyerekként, nem lehetek eléggé hálás érte. Jellemzően ők mindig útjelzőket tűztek ki, de sosem mondták meg, merről és hogyan érjek el oda. 

Mielőtt elmentem Balira a társadalmi elvárásoknak majdnem megfelelő életem volt: volt rendes munkám, beosztottként dolgoztam egy egészen jó pozícióban napi 9-10 órában egy olyan fizetésért, amiből pont jól lehet élni a szó közönséges értelmében. Benne voltam a mókuskerékben, mint annyian mások. Tudtam, hogy lassan le kellene cserélnem az autómat, szerettem utazni, de a huszonakárhány nap szabadság nálam inkább a korlátokat jelentette, mintsem azt, ahogy nevezzük. És akkor persze megérkezett a rettegett harmincas születésnapom, ahol (ismét) "papíron" már jó lett volna, ha legalább egy gyereket fel tudok mutatni, de minimum egy férjet. Akármennyire is akartam, nem tudtam. Amit ma visszatekintve nem is csodálok - nem tudom ki akart volna letáborozni valaki mellett, aki mindent megtesz azért, hogy megfeleljen valami olyan elvárásnak, amit valójában meg sem tud fogalmazni, honnan és ki által húzott magára. 

Amikor kimentem a reptérre olyan érzésem volt, mintha az utolsó csepp életerőm vitt volna ki. Ez később be is bizonyosodott, mert a szörfözés közbeni fizikai terhelésnél sokkal megterhelőbb lett a lelki terheltség, a mélyről feltörő millió kérdés és kétely - ahogy az a könyvben is megjelenik. Erre amúgy Bali szigete nekem épp megfelelő volt, nemcsak a találkozás és 'Jon' személye miatt, hanem a balinéz emberek gondolkodásmódja, hite és élethez való hozzáállása miatt is. Marlo Morgen, Vidd hírét az igazaknak című könyvében van egy sor, ami tökéletesen elmagyarázza, miért kell néha időt nyerni és elvonulni, ki a természetbe, távol a nagyvárosoktól: "Az ember nem hallja a Teremtő hangját, ha megállás nélkül beszél." Legyen ez esetben a Teremtő mindenkinek az, aminek érteni szeretné, nekem ez a saját hangom. Kommunikációval foglalkozom immár tíz éve. Alap, hogy megállás nélkül beszélek. Azóta az utazás óta tudom, mennyire fontos nekem a saját csendem, az elvonulás. Mára a szabadidő lett a legféltettebb kincsem.

Egy könyve mindenkinek van. Neked van még a fejedben új történet?

Mióta az eszemet tudom, jegyzetelek. Minden nap vannak új gondolataim, sokat utazom, szeretek új emberekkel megismerkedni és keresem a mélyreható beszélgetések lehetőségét, akárhol is vagyok. Persze ez nem programszerű, inkább csak figyelek és észreveszem, ha kinyílik egy lehetséges eszmecsere ajtaja. Azt, hogy mikor lesz újabb könyvem, nem tudom. A Címkék nélkül előtt azt sem tudtam, hogyan kell könyvet írni, nem tudtam, mi az, hogy ihlet, azt gondoltam, ez is csak egy jól hangzó klisé, amivel a művész emberek dobálóznak. Ma tudom, hogy bár a történet már jóval korábban készen volt a lelkemben, türelmesen ki kellett, hogy várjam, míg eljött ennek is az ideje, hogy megérkezzen az üzenete és vele ez az ihlet nevű valami. Azt hiszem, a legjobbkor történt.

Rapavi Krisztina első regénye már kapható a Libri hálózatában, valamint a Líra és Bookline terjesztésében is. Aláírt példányokért érdemes közvetlenül a könyv weboldaláról rendelni, az innen megvásárolt példányokat ugyanis az írónő saját kezűleg szignózza.

Szöveg: Arterego

Fotók: Süvegi Áron Photography

Hozzászólások

hírdetés

Kapcsolódó cikkek

Szabadidő

Névnap 05.24.

Ma Eszter, Eliza napja van.

Átadják a Puskás-díj gyerekeknek szóló változatát!

Május 31-én a Groupama Arénában rendezett Magyar Kupa-döntő előtt a Bozsik Bajnokok keleti és nyugati csapata is összecsap. A szervezők a mérkőzés leg...

  • 2017-05-21 15:23
Egressy Zoltán: Júlialepke

Régebbi és korábban meg nem jelent novellákat vegyesen tartalmaz Egressy Zoltán Júlialepke című új könyve. Az elbeszéléskötet június elején jelenik me...

  • 2017-05-21 13:19
Európa Zsebkönyvek

Klasszikus világirodalmi művek és kortárs elbeszélések után Vámos Miklós regényével és Háy János elbeszéléskötetével bővül az Európa Zsebkönyvek soroz...

  • 2017-05-21 11:21
Ismét nagy sikert aratott az Európa-napi fesztivál és futóverseny

Az elmúlt évek hagyományához híven idén is különleges eseménnyel emlékeztek meg az Európa-napról és hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozásának évf...

  • 2017-05-17 11:39
Paolo Giordano: Ezüst és fekete

A prímszámok magánya és Az emberi test szerzőjének harmadik regénye egy háztartási alkalmazottról szól, aki összetart egy széthullóban lévő családot. ...

  • 2017-05-16 19:41

hirdetés

150 éves a magyar bélyeg

Furcsa, néha vicces tárgyak a múltból, több százmillió forint értékű bélyegkülönlegességek a trezorok mélyéről kerülnek közszemlére a Postamúzeum és B...

  • 2017-05-16 13:45
150 éves a magyar bélyeg

Furcsa, néha vicces tárgyak a múltból, több százmillió forint értékű bélyegkülönlegességek a trezorok mélyéről kerülnek közszemlére a Postamúzeum és B...

  • 2017-05-16 12:45
150 éves a magyar bélyeg

Furcsa, néha vicces tárgyak a múltból, több százmillió forint értékű bélyegkülönlegességek a trezorok mélyéről kerülnek közszemlére a Postamúzeum és B...

  • 2017-05-16 12:45
Mosoly koncert: több ezren fogtak össze az autista gyermekekért

Közel tizenegymillió forintot gyűjtött össze eddig az Út a Mosolyért Alapítvány az első magyarországi autista vizsgálóközpont létrehozására. Az autizm...

  • 2017-05-16 09:38
Hangfestéssel is vár a tatai Víz, Zene, Virág Fesztivál

Immár 24. alkalommal várja látogatóit 0-99-éves korig Magyarország legnagyobb családi fesztiválja, a Víz, Zene, Virág Fesztivál, Tatán, június 23 és 2...

  • 2017-05-15 21:11

Minden cikk

hirdetés

Likeolj minket

hirdetés