Ki mit hoz magával egy kapcsolatba?

Egy szeretetteljes párkapcsolat igenis munka, amiért mindennap meg kell küzdeni. Néha egészen apró dolgok is képesek válóokká fajulni, ha a felek nem kezelik megfelelően a helyzetet. De hogyan döntsük el, kinek van igaza, és mit tegyünk, hogy teljesüljenek a vágyaink?

Ahogy a világon sok más dologra, úgy a párkapcsolatkokra is igaz a mondás: az ördög a részletekben lakozik. Egészen apró, szinte jelentéktelennek tűnő sérelmek lehetnek durva viták és veszekedések gócpontjai. De hogyan lehet egy ilyen helyzetet jól kezelni? Összegyűjtöttük a pszichológusok által javasolt legfontosabb praktikákat, amelyek kiegyensúlyozottá és működőképessé tehetnek egy életen át tartó szövetséget is.

Otthonról hozott modellek

Mire az ember eljut odáig, hogy megtalálja élete párját, már jócskán összegyűlnek tapasztalatok, minták, amik a korábbi párkapcsolatokban rögzültek. Ugyanazt a helyzetet teljesen különbözőképpen élheti meg két ember attól függően, hogy milyen előzetes tapasztalatra, tudásra tettek szert. Egy ilyen helyzetben ahhoz, hogy jól működjön a kapcsolat, tisztázni kell, hogy tulajdonképpen ki mit hoz magával, mi az, amire az egyik ember érzékenyebb, mi az, amire a másik. A gondoskodó szeretet, ragaszkodás, hűség olyan alapélmények, amelyeket – normális esetben – szinte az anyatejjel szív magába egy gyerek és már csecsemőként rögzül a sejtmemóriában. A törődéselméletek szerint a biztonságos közegben felnövő gyermeknél később a párkapcsolat is máshogy alakul, mert tud kötődni és bízik a másikban. Nem merülnek fel benne kétségek.

Le kell küzdeni a bizonytalan kötődést!

Kísérletek igazolták, hogy a bizonytalan kötődés nehéz helyzeteket teremt. A gyerekkori elhagyásélmény (akár az is, ha sokáig hagyják a babát sírni, és nem foglalkoznak vele) erősen meghatározza az emberek személyiségét és a párkapcsolathoz való hozzáállást. Például ha a másik fél nem ad hírt magáról egy esti baráti találkozó alkalmával, nem lehet tudni, hogy hol van pontosan, mert nem telefonál, akkor a bizonytalanul kötődő embereknél kialakul egyfajta kétségbeesés és pánik attól, hogy elhagyták. Ez szomorúságot, tehetetlenséget, bizonyos esetekben még haragot is teremt – mutat rá a szakpszichológus. Ez az ambivalens kötődés komolyan megnehezítheti a párkapcsolatot, ezért folyamatosan dolgozni kell rajta.

Adni kell és nem elvárni

A pszichológusok szerint aki az identitásépítésben eljut odáig, hogy tudjon adni, szeretni, az tud igazán boldog lenni, hiszen a párkapcsolatnak alapja, hogy elsőként adni kell, hogy utána ugyanazt a szeretetet, törődést és gondoskodást vissza is kapjuk. Egy érett kapcsolat mozgatórugója, hogy a résztvevők megtanuljanak adni egymásnak, a gyerekeiknek és a családtagjainak. Mi kell a férfinak, és mi a nőnek?  A nőknek alapvetően fontos, kultúrafüggetlenül szükségletük, hogy biztonságban érezzék magukat, és a férfi folyamatosan kifejezze feléjük a szeretetét. Ennek a biztonságnak egyik kifejeződése az esküvő és a házasság, ami tulajdonképpen egy archaikus vágy a nőkben. A férfiaknak – a kutatások szerint – ezzel szemben leginkább szabadságra van szükségük. Ahhoz, hogy valóban szabadságot kapjanak, természetesen bizalomra is szükség van a nő részéről. Az elemzések azonban bizonyították, hogy ez a bizalom és a szabadság előnyére válik a kapcsolatnak. Jóval kevesebb az esély arra, hogy a férfi más nők társasága után vágyakozzon, ha tudja, hogy mekkora bizalommal vannak iránta, és mekkora szabadsága van. Az igények tehát távolról sem azonosak, éppen ezért néha érdemes kicsit a másik szemszögéből is megnézni egy helyzetet.

Forrás: mno.hu

Képek: koloknet.hu, ferfipont.hu