Énüzenetek és teüzenetek
hirdetés
A tapasztalatok azt mutatják, hogy legtöbbünknek tudatos erőfeszítéseket kell tennünk, oda kell figyelnünk magunkra, hogy megtanuljunk pozitívabban kommunikálni.
A sikeres, jó légkörű családok egyik kommunikációs titka, hogy náluk több – a másikat elismerő, vagy szeretetüket kifejező – kedves szó hangzik el. Ha tehát javítani szeretnénk környezetünkben, családunkban a légkört, meg kell tanulnunk több „verbális simogatást” adnunk a körülöttünk élőknek. Ne a hibákat keressük, hanem olyan dolgokat, amit megdicsérhetünk, amit megköszönhetünk, vagy ami a másik munkájába, idejébe került, és mi (is) részesülünk az eredményből. Legyen az egyszerű házimunka, a kutya sétáltatása, vagy bármilyen apróság, vegyük észre, és fejezzük ki elismerésünket. A pszichológia pozitív énüzeneteknek nevezi azokat a megnyilvánulásokat, amelyek úgy dicsérnek, hogy közben nem minősítik a másikat. Ezek azok az üzenetek, amelyek a legnagyobb pozitív erővel bírnak. Egy példán keresztül könnyen megérthető a különbség. Amikor azt mondjuk, „nagyon ügyes vagy”, „milyen szorgalmas vagy”, „okos vagy” stb., akkor a másikról mondunk valamit, azaz „teüzenetet” küldünk, hiszen minden ilyen mondatunkhoz odatehetnénk a te szócskát. Ha viszont azt mondjuk „annyira jól esett, amikor láttam, hogy segítesz a testvérednek”, vagy „nagyon ízlik ez a leves” vagy „szeretem, amikor csak úgy megölelsz” stb., akkor a másiknak mondom el, hogy mit jelent nekem az ő viselkedése. Az énüzenetek nem általános dicséretek, hanem konkrét pozitív visszajelzések. Gyakoroljuk magunkat ezekben, keressük az alkalmakat, különösen szeretteink körében. Kezdetben esetleg sokunknak nehezen áll rá a gondolkodásunk és a szájunk, hogy ilyen mondatokat fogalmazzunk meg, de ez ugyanúgy van, mintha egy új nyelvet tanulnánk meg. Az elején csak akadozva megy, de később automatikussá válik. A szeretet nyelve pozitív nyelv.
hirdetés
Miért nem értjük meg egymást?
A másik lényeges különbség a szeretet nyelvét magasabb szinten beszélők javára, hogy ismerik annak titkát, hogyan lehet jobban odafigyelni a másikra. Pontosabban fogalmazva, ők úgy tudnak odafordulni társukhoz, hogy a másik úgy érzi, odafigyelnek rá, igazán megértik. Lássunk egy egyszerű példát! A feleség így szól férjéhez: „Most már elég nagyok a gyerekek, és azon gondolkodom, hogy visszamenjek-e újra dolgozni.” A férj segíteni szeretne a döntésben, és így szól: „Hát persze, drágám, jó lesz, ha újra dolgozni kezdesz.” Feleség: „De akkor mi lesz az itthoni ezer teendővel, meg a gyerekekkel való rendszeres foglalkozással?” Férj: „Akkor ne menj, maradj csak itthon továbbra is.” Feleség: „Persze, mert neked az a legkényelmesebb, ha itthon mindent megcsinálok.” Férj (kicsit ingerülten, védekezően): „De hiszen soha nem kényszerítettelek, hogy itthon maradj a gyerekekkel.” Feleség (sértődötten): „Most miért vagy ingerült, veled soha semmit nem lehet megbeszélni, mindjárt felkapod a vizet.” A folytatáshoz már nem kell nagy fantázia, mindenki el tudja képzelni. Vagy sértődötten elfordulnak egymástól, vagy veszekedésbe torkollik a „beszélgetés”.
Forrás: Nyitott Szemmel
Képek: ihatecleaning.com, m.informed.hu