Nem kap munkát, mert túl kövér…

Senki se gondolja, hogy esetünkben egy 100kg-on felüli emberről van szó, közel sem. A hölgyike mindössze 50kg körül mozog és történetesen épp modell. Az ügynöksége viszont nemes egyszerűséggel időről időre lekövérezte és gyakorlatilag egy egészségtelen életvitelbe próbálták belehajszolni. Szerencsére a modell nyíltan kiállt ez ellen és elutasította.

Charli Howardról van szó, akinek a mérete ugyan XS-es, mégis túl kövérnek tartották. Nemet mondott, sőt nyílt levélben őszintén megmondta a frankót. Mutatjuk!

„K@pja be a (most már ex) modellügynökségem, amiért azt merték mondani, hogy a 173 centimhez és a 34/36-os méretemhez “túl nagy” vagyok és “kijöttem a formából” a divatiparhoz. Soha többé nem hagyom, hogy ti mondjátok meg nekem, mi a baj a külsőmmel és milyen változtatásokra van szükségem ahhoz, hogy “szép” legyek (például, hogy fogyjak néhány centit a csípőmből), csak azért, hogy abban reménykedhessek, így munkát találtok majd nekem. Nem vagyok hajlandó szégyellni magam és idegeskedni azért, hogy megfeleljek a ti nevetséges és elérhetetlen szépségideálotoknak, miközben ti egész nap a gépetek előtt ültök, süteményt zabáltok és kekszeket toltok le a torkotokon, az én és a barátaim megjelenését fikázva. Minél inkább arra buzdítotok minket, hogy dobjunk le pár kilót és legyünk kisebbek, a tervezők annál kisebb méreteket készítenek majd, és annál több fiatal lányt tesztek beteggé. Soha többé nem szeretném képviselni ezt az irányzatot.

Fogjátok végre fel, hogy nő vagyok. Ember vagyok. Nem vagyok képes arra, hogy csodás módon leborotváljam a csípőcsontomat egy szabvány ruha méretére, hogy megfeleljek az ügynökség elvárásainak. Sokáig harcoltam a természettel, mivel ti túlságosan “gömbölyűnek” tartottátok a testemet, de ennek vége, mert elkezdtem szeretni az alakomat. Nincsenek nagy melleim, de a fenekem rendben van :), és nagyon sok márka, akikkel dolgoztam, elégedett vele.

Egyébként pedig rögzítsük a tényeket: amikor 47 kiló voltam, még akkor sem voltam elég jó nektek. Amikor hetekig órákra eltűntem az edzőteremben, még akkor sem találtatok elég piacképesnek. Nem győzhetek.  A dologban az az ironikus, hogy imádok modellkedni – az embereket, akiket megismerhettem, a helyek, ahova eljuthattam és a munkák, amiket megcsinálhattam. Folytatni fogom, de csakis az én szempontjaim szerint. A mentális és fizikai egészségem sokkal fontosabb annál, mint egy szám, bármennyire is szeretnétek ez utóbbit hangsúlyozni. Addig is, amíg nincs egy ügynökség, amelyik végre saját magamért, a testemért és a nőért, akivé lettem, szeretne engem reprezentálni, leléptem nyaralni. Ha van ilyen ügynökség, akkor pedig csörögjön!” – közlik a modell levelét a napjaink.org oldalon

Mi ez a beteges őrültség?

Miért nem jó még az XS-es méret sem? Kérdehzetné bárki, közöttük mi is. Van még attól is kisebb? Nekünk van pár ötletünk. Lehet, hogy így akarnak spórolni az anyaggal és cérnával. Lehet, hogy túl kicsi a tervezőasztal, így nehézkes egy egészséges ruhadarab tervezése. Lehet, hogy a tervezők hobbitok. Lehet, hogy a divatszakmát olyan emberek uralják, akiknek szellemi szintje megegyezik egy gyerekével, ezért csak gyerekméretben tudnak gondolkodni.

Viccet félretéve, egy nagy divatforradalom nagyon jól jönne már, hogy azoknak a fejei, akik ezt erőltetika  porrba hulljanak.

Forrás: napjaink.org

Képek: szivderito.hu, napjaink.org