10 dolog, ami segít a szobatisztaságra szoktatásban

A szobatisztaság kialakulása egy folyamat. Siettetni, erőltetni nem lehet, azonban a szükséges szociális készségeket fejleszthetjük.

Most olyan pozitív, játékos módszereket osztunk meg, amik tényleg segíthetnek.

Utánzás

Legkésőbb másfél éves korban minden totyogót érdekelni kezdi, mit csinálsz a fürdőszobában, lelkesen megy veled és kérdezősködik. Később elkezd benne tudatosodni milyen is az a pisi és kaki, megmutatja a pelusában, az utcán, amikor kutyagumit lát. Nem szabad letörni a kíváncsiságát azzal, hogy mindig fújolunk, amikor kakit látunk, vagy zavarba jövünk ilyenkor, nyugodtan mondjuk el neki, hogy “igen, a kutyák is kakilnak, csak ők nem a vécébe”. És, bár ugyan zavaró, hogy folyton utánunkjön a mellékhelyiségbe, mégse tiltsuk ezt meg neki teljesen: hamarabb szobatiszta lesz, ha kíváncsiskodhat.

A kisfiúk különösen szívesen tanulják meg az állva pisilés technikáját, ha apa megmutatja nekik, általában egy kis gyakorlás után menni szokott.

Meséljünk!

Egyre több mesekönyv jelenik meg bilizésről, szobatisztaságról (pl. A kis tócsa, Csuri királykisasszony, Hurrá, bilizek! Bilikönyv), ezeket nyugodtan lehet olvasni a gyerekekeknek, hiszen a kicsik számára a mese többet mond el a világról, mint a hosszas magyarázat.

Sok kisgyerek nehezen engedi el a “produktumát”, egy részük a kakilást csak pelusba tudják elképzelni, az ő félelmüket, szorongásukat oldhatja egy-egy ilyen mese.

Ne sürgesd!

A szobatisztaságra szoktatás nem versenyfutás, amíg a gyermeked nem érik meg rá fiziológiailag, szociálisan és mentálisan, addig csak rossz élményeket szerezhet azáltal, ha erőlteted (a szobatisztaság érettség jeleiről itt olvashatsz). A szobatisztaság kialakulása nem egy 2 napos projekt, hanem egy folyamat eredménye, ami valamikor 1 éves kor körül kezdődik és 3-4 éves korig tart (és ez még csak a nappali szobatisztaság, hiszen az éjszakait az ún. antidiuretikus hormon szabályozza és ez kisgyermekkorban még nincs meg a szervezetben, nagyjából 4-7 éves kor között szokott megjelenni, addig történhetnek éjszaka balesetek).

Vizezés és gyurmázás

A vizezés (pancsolás a vízben, egyik pohárból a másikba vízöntögetés pl. fürdés közben) és a gyurmázás olyan agyterületeket fejlesztenek, amik segítenek a kicsinek megérteni a pisi és a kaki “fizikáját” és emellett oldják az ezzel kapcsolatos szorongásokat is. Számos játékos módszerrel elősegítheted még emellett is a szobatisztasággal kapcsolatos készségek fejlődését, ezekről itt tudhatsz meg többet.

Odafigyelni egymásra

A válaszkészség, a gyermek jelzéseire való odafigyelés sokat segít ezen a téren. Már a csecsemők képesek egyértelműen jelezni, hogy pisilni vagy kakilni fognak, azonban a mindennapok rohanásában az anyukák nem érnek rá odafigyelni ezekre a jelekre, inkább feladjuk a pelust, mert praktikusabb, kényelmesebb. Egyre több anyukától hallom, hogy ők a pelenkamentességet gyakorolják, azaz már akár néhány hetes kortól figyelik a babát, mikor fog üríteni és ilyenkor odatartják a bilihez vagy a vécéhez, ahol elvégezheti a dolgát.

A babák idővel megtanulják egyértelműen jelezni mikor kell menniük, az anyukák pedig ráhangolódnak a kicsi ritmusára és jelzéseire, sokan beszámolnak arról, hogy még éjszaka is tudják, mikor fog pisilni, illetve kakilni a kicsi. Tudni kell erről a módszerről, hogy ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a gyerek szobatiszta lenne már 7 hónaposan vagy, hogy hamarabb érik meg a szobatisztaságra, azonban ez a módszer az ún. szociális érettséget jól fejleszti, éppen ezért sokat segíthet a szobatisztaság kialakulásában (és nem utolsósorban, sokkal kevesebb pelenka fog fogyni így).

Ezt a fajta ráhangolódást akár a szobatisztaságra való szoktatás idején is elkezdhetjük, megfigyelhetjük, mikor kell a bilire menni, illetve figyelhetjük a gyermekünk jelzéseit is, így el tudjuk őt vinni, amikor itt az idő és ezáltal benne is fejlődik majd a jelzés képessége. Gyakran tapasztalom, hogy a szobatisztaságra egyébként már fizikailag és mentálisan érett gyerekek, szociálisan egyáltalán nem nyitottak, nem szólnak, ha menni kell, ezt a problémát jól ki lehet küszöbölni azzal, ha figyelünk rá és válaszkészek vagyunk. Pár nap alatt képesek leszünk annyira összehangolódni, hogy szinte teljesen elhagyható lesz nappalra a pelenka.

Más gyerekek mintája

Sokan számolnak be arról, hogy közösségbe kerülve a még nem teljesen szobatiszta gyermekük elkezdett a vécére járni, hiszen itt nagy a közösség nyomása, a minta, látja, hogy a többiek is csinálják. Gyakran a kisebb testvérek is hajlamosak hamarabb szobatisztává válni, hiszen előttük van a nagyobb testvéreik mintája. Természetesen még így is vannak olyan makacs gyerekek, akik juszt sem lesznek szobatiszták közösségben, ennek a hátterében vagy az van, hogy még nem értek meg rá, vagy a közösséggel kapcsolatos szorongásaiknak adnak hangot ilyen formában.

Ha játszóházba mentek, foglalkozásra, gyerekek közé jártok, érdemes belátogatni a mellékhelyiségbe is akár csak egy kézmosás erejéig, megnézni, hogy más gyerekek is megfordulnak ott, ez is ösztönzi a kicsit arra, hogy ő is elkezdje használni.

Sok-sok dicséret

Dicsérd meg, ha ráül, ha együttműködik, ha sikerül pisilnie, ha sikerül kakilnia! Sok-sok dicséret vezet odáig, hogy a gyermeked elkezd együttműködni veled. Kezdetben még az is ok az ünneplésre, ha ruhástól ráül és csücsül rajta egy kicsit (bár úgy tűnhet ennek nincs nagy jelentősége, valójában az izommemóriában tárolódik az információ és később az idegrendszerben összekapcsolódik a leülés és az ürítés szokása).

Baleset, semmi baj…

Egy-egy becsúszott pisi vagy kaki kellemetlen ugyan (és a legtöbben rengeteget mosnak ebben az időszakban), azonban nem szabad miatta letolni a kicsit, dühöngeni vagy elkeseredni, még akkor sem, ha már egy ideje nem történt ilyesmi. Gyakran előfordul, hogy a nyáron, kevés ruhában már ügyesen biliző kisgyerek ősszel, amikor több réteg ruha van rajta, nem érzi olyan jól, mikor kell mennie és bepisil. De az sem ritka ám, hogy a hűvösebb időben a kicsi felfázik vagy az óvodai beszoktatást követően annyi sok élmény éri, hogy egyszerűen elfeledkezik arról, hogy mennie kell (ráadásul a környezet is új számára, nem találja fel magát elsőre, nem mer szólni, mert még nem bízik annyira az óvónéniben, alkalmazkodnia kell, nem mehet ki mindig úgy, ahogyan otthon), ezért történik 1-1 baleset. Az is gyakori helyzet, hogy otthon a délutáni alvásnál nem pisil be, de az oviban, ahol előtte nem megy el pisilni, jobban elfárad és ezért mélyebben alszik, be-becsurran alvás közben. Mindkettőn segíthet egy olyan kicsit vastagabb “leszoktatós bugyipelus”, ami bugyinak néz ki, de a nedvszívóképessége nagyobb, így az első pár cseppet fel tudja fogni, ugyanakkor a kicsi érzi benne, mikor kell mennie, mint egy rendes alsóban.

Ezek miatt nem szabad leszidni őt, teljesen természetes jelenségről van szó, ami csak átmeneti problémát okoz, ha azonban folyamatosan szidást kap érte, a kisgyerekben idővel szorongás alakulhat ki, ami székrekedéssel, vizeletvisszatartással járhat.

Fogd fel úgy a balesetet, mint egy lépcsőfok a helyes irányba: hamarosan szobatiszta lesz a gyermeked, igyekszik, de még néha nem sikerül neki. Nyugi, majd fog.

Hadd bújjak el…

A zárkózottabb, introvertáltabb gyerekek szívesen elbújnak, amíg létre nem jön a “produktum”. Ők gyakran már pelenkás korukban is elrejtőznek a kakilás idejére. Tiszteletben kell tartani, hogy ők nem szeretik, ha megnézed, mi lett az eredmény, ha beszélsz róla, vagy ha a bili mellett vársz, amíg nem végeznek. Hagyni kell, hogy ők magukban lehessenek ilyenkor.

Bábozás, szerepjáték

Amikor babáztok vagy plüssökkel játszotok, a játékba beépítheted a bilizést és a vele kapcsolatos szokásokat is. Babazsúr után a macik elmehetnek bilizni és utána alaposan megmossák a kezüket. A gyerek utánzással tanul a legtöbbet.

Forrás: kismamablog.hu